A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

mint vállalkozó nyert vagy veszített. Mindenesetre már tudja: 2002-ben ismét megméretteti magát a választáson. — Nagyfokú irigység jellemzi a falut, többek között ezért nem választottak most meg. Ellenem hatott az is, hogy 1998-ban a Hagymafesztiválon Makón a Hagymáért Alapítvány fődíját én nyertem el az általam kiállított termékkel. A vállalkozó közeljövőben egy feldolgozó üzemet szeretne felépíteni. Ehhez szükség van körülbelül 50 millió forintra. Az a terve, hogy ezt a beruházást egy svéd befektető segítségével viszi véghez. Ha elkészül a feldolgozó, valószínűleg 10 embert tudna foglalkoztatni. Arról beszél Sz. János, hogy nincs különösebb egyeztetés a helyi felvásárlók között: „Ha úgy tetszik, egymást megszívatjuk. Riválisok vagyunk. Nem számíthatunk egymásra. Ha hiányzik 10 mázsa ahhoz, hogy tele legyen a kamion, akkor nem adnak, és örülnek a másik bajának. Úgy vannak vele, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene." A termelőkkel való kapcsolatot élettársa, Marika intézi. Ő osztja a zsákot, időpontot egyeztet, átveszi az árut. Sz. János a szervezést és a pénzügyeket intézi. A tél holtidőszak a számukra, ezért akarják a telepet — ahol most a felvásárlás történik — részben tüzéppé alakítani, s tűzifát és szenet árulnának. — Nem úgy élünk, mint a többi ember. Mi akkor dolgozunk a legkeményebben, amikor mások nyaralni mennek. Testileg-lelkileg nagyon el tudunk fáradni. — mondja Marika, az élettárs. — Jól megélünk azért a hagymakereskedésből — fogalmaz tömören Sz. János. S. János 1975-ben került Maroslelére, előtte Nagymágocson lakott. A faluba kerülését követően kezdett hagymatermeléssel foglalkozni. Először kis területen próbálkozott, mert még nem ismerte a hagymatermelés fortélyait. Most mivel már gépesítve van a termelése, ezért egy relatíve nagy területen, 2 holdon tudnak hagymát tartani. Gépész végzettségű. Műszaki vezető volt a tsz-nél, később kislánya halála után idegösszeomlást kapott, s a tsz-irodában dolgozott, a gépesítéssel és a biztonsággal kapcsolatos teendőket koordinálta. Akkoriban a hagyma — a háztáji keretében — csak kereset-kiegészítő szerepet játszott a család életében. — Most meg a megélhetésünket szolgálja. 1992-93-ban 4-5 hónapig munkanélküli voltam. Közben elvégeztem egy növényvédelmi tanfolyamot. Ezt azért csináltam, hogy utána el tudjam indítani a gazdaboltot. A gazdaboltban kapható minden, ami a mezőgazdaságban és a háztartásban szükséges lehet. Takarmány, háztartási cikkek, növényvédő szerek, műtrágya. Mivel nincs nagy raktár, ezért egy speciális tápot forgalmazok. Felesége pedagógus. Nincs állandó alkalmazottja a boltban. A hagymafelvásárlást — M-ék megbízásából — 1995 óta végzi. Évi 15-20 kamion megy el az ő közvetítésével. — Nincs semmilyen együttműködés a felvásárlók között a faluban. S. János most is tagja a falu önkormányzati képviselőtestületének, a mezőgazdasági bizottságban képviseli a leleieket. Sz. János ellenlábasaként keményen fogalmaz: „Sz. úr igencsak terrorizálja azt, aki őtőle mint felvásárlótól elvándorol. Arról nem is szólva, hogy Sz. János szabálytalanul szerezte meg a telepet — arra egy deka építési 169