A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

Ők szántják, ők készítik elő a vetőmagot, saját gépeikkel vetnek. A fokhagyma és a vöröshagyma is gépesített. A rakásnál nem is kell kézi munkaerő. A tsz-időkben a háztáji mellé is béreltek kisebb-nagyobb területet. O. Imre és felesége tsz-munkások voltak. A férfi gépkocsivezetőként, felsége pedig mezőgazdasági fizikai munkásként dolgozott. Mindketten szegényparaszti származásúak. 1980 óta kistermelők („maszekok"). O. Imréné 1973-ban otthagyta a tsz-t, s a sörgyárban helyezkedett el. - A tsz akkor jó volt, mert bármilyen kevés pénzt is, de adtak valami fizetést. — mondja az asszony. A vöröshagyma zsákba szedésénél van szükségük napszámosokra. Ilyenkor olyan vállalkozóhoz fordulnak, aki legálisan dolgoztat bérmunkásokat. - Különböző falvakból, főként Békés megyéből jönnek ide busszal cigányok. Szóval idejön ez a 100 ember és 4 nap alatt felszedik zsákba a hagymát — meséli Zsolt. Kérdésemre, miszerint hogy történik e munka megszervezése, így válaszol: - Telefonálok a vajdának, aki mint vállalkozó foglalkozik ezzel a tevékenységgel, az összeszedi a cigányokat, amennyit mondok neki, annyit hoz. Másnap odajön egy busznyi cigány, te kiosztod a zsákokat. Veszekszel velük, szidjátok egymást, hisz a cigánnyal hogy boldogulsz másképp. Én veszekszek a vajdájukkal, ő meg velük. Ha panaszom van a munka minőségével kapcsolatban, akkor a vajdának mondom, a vajda mellett van még vagy három ilyen alvezér, s azok utasítják a többieket. Kiabálni is kell, meg amit akarsz. Mi a vajdának fizetünk, az meg fizeti a munkásait. Még számlát is ad a vajda. Ez teljesen hivatalos. O. Imre arról beszél, azon kívül, hogy a vajdának szólnak, még milyen fegyelmezési eszköz van a kezükben: „Ha látod, hogy valamelyik nem jól dolgozik, akkor oda mégy hozzá, és mondod neki, hogy Te most kiállsz, felállsz és kiülsz az árokpartra, ott megvárod az estét. Utána persze már jól dolgozik. Ezek olyanok, mint a vándorcigányok, vándorolnak az országban." - Amit csak bírnak, lopnak. Amit csak meg bír fogni, azt elviszi. Főleg a zsákokat szokták lopni. Olyan is előfordul, hogy a zsákot hagymástól viszi el, beteszi a buszba. A vajda ezekre csak azt mondja, hogy ugyan mi az az egy zsák hagyma — tájékoztat egy elmondása szerint gyakori konfliktushelyzetről Zsolt. Majd így folytatja: „Mesélte a buszsofőr, aki viszont nem cigány, hogy megálltak egy boltnál, bement a 100 cigány, ellopták az egész boltot. A boltos kihívta a rendőröket, utána a vajda talán kifizette azt, amit hirtelen megállapítottak." - A rendszerváltás előtt megéltünk mondjuk 5 hektárból, most meg már ehhez 25 hektár kell — értékeli az elmúlt években bekövetkezett változásoknak a családra gyakorolt hatását O. Imre. Sz. Tamás (Makó) egyetemi hallgató szüleivel termesztett fokhagymát, mintegy 4-6 kisláncon. Édesanyja betegsége miatt 1999-ben már nem foglalkoztak mezőgazdasági kistermeléssel. Az elkészített hagymát a helyi kereskedőknek adták el. A rosszabb minőségű árut a makói piacra vitték ki, ahol az illegális román felvásárlók a gyengébb hagymát 165