A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

is megveszik. — Betesszük a zsákokat a kocsiba, kigurulunk vele a piacra, el se érünk a piac utcájához, mert már hamarabb leállítanak a román felvásárlók. Szépen kinyitjuk nekik a kocsi hátulját, nézik, hogy kell-e nekik. Mondunk egy árat, ilyenkor nagy hümmögések szoktak lenni, meg alkudozások. Utána elkezdik nyomkodni. A gazdák erre a nyomogatásra nagyon allergiásak szoktak lenni. Ugyanakkor nem csak románok vannak ezen az illegális piacon. A parkőrök elnézik a szabálytalanságot, mert nagy részük úgyszintén benne van az üzletben. Láttam nem egyet, amelyik a későbbiekben mint felvásárló is megjelenik ott. A gazda magasabb árat mond, a felvásárlók a magas árat mondó gazdát klikkbe verődve egyszerűen kerülik. Kikerülik, s egy jó pár órai állás után rákényszeríthetik a gazdát, hogy lényegesen olcsóbban adja oda nekik a terményt. Általában 10 fölött van az illegális felvásárlók száma. Már egészen hajnalban beáll oda kocsival 20-30 gazda. Némelyik gazda csökönyös, ha nem kapja meg a kért árat vagy ahhoz hasonló összeget, akkor visszapakol a kocsiba és hazamegy, s visszajön egy másik nap — vázolja fel Tamás, hogy miként történik az illegális hagymafelvásárlás a makói piacon. B. Lajos és felesége, V. István és A. Pál nyugdíjas maroslelei kistermelők. Mindannyian megélték a kollektivizálást. „Féltünk a tsz-től" — mondja V. István. Visszatekintve azonban mindannyian inkább pozitívan értékelik a tsz-világot, és benne a háztáji lehetőségét. „Ha kicsit is kerestünk, de kaptunk valamit" — vallja B. Lajosné. Mind a négyen a mai napig részt vállalnak a hagymamunkában. Balázsék a lányával és annak családjával együtt 1 hektáron gazdálkodnak, V. István unokájának segít be, A. Pálnak még most is van egy 2 kisláncos kis területe, aki a következőképpen magyarázza, hogy miért hagymázik még mindig: „Szeretek kint lenni. Almomban is szántok és vetek." A hagymakereskedők- és felvásárlók vállalkozói erőforrásai F. Attila (29 éves, Makó) a családi vállalkozásként működő betéti társaság ügyvezetője. A cég 1995 óta foglalkozik hagymakereskedelemmel. A család akkor hagyta abba a hagymatermelést, amikor elkezdték a kereskedést. Előtte 5 évig termelték a hagymát. A betéti társaság beltagja Attila bátyja, Norbert, kültag az édesapa és az édesanya. Korábban általában egy hektárnyi területen foglalkoztak hagymatermeléssel. Miután elkezdték a felvásárlást, már nem jutott idő a termelésre. A felvásárlás és a lebonyolítás egybeesik, a kettő együtt nem megy. — Azért tértünk át a kereskedelemre, mert azt sejtettük, hogy több pénz van benne. Nem is tévedtünk. Habár itt nagyobb a kockázat — persze a termelésnél is nagy, hiszen az időjárást nem lehet előre látni —, de nekünk bejött a felvásárlás. Itt az a kockázat, hogy ha elvisznek egy 2 millió forint értékű kamiont és nem fizetnek, akkor A makói piac környékén, ahol az illegális felvásárlás történik, ilyen szövegű táblákat helyeztek el: "Figyelem! Közterületen, fizető parkolóban a kereskedelmi tevékenység hatóságilag tilos. E területen a hagyma adás-vétele szabálysértéssel büntethető!" 166