A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

— Ismerősökön keresztül szerzem a napszámosokat. Akiről tudom, hogy jár napszámba, ahhoz elmegyek. Összegyűjtöm az embereket, hogy körülbelül az a létszám legyen meg, amivel el bírom rakni a területet. Inkább magasabb díjat fizetek, csak hogy jöjjenek, mert ugye ott a bolt. S fontos, hogy el legyen rakva a hagyma egy-két nap alatt. Természetesem szülei és nagyszülei is termeltek hagymát, „mint Leién szinte mindenki". Szülei segítségére most is számíthat. A szövetkezettől a szülei révén tud földet bérelni. — A szülőktől tanultam meg, hogy miként kell elrakni a hagymát, hogy miként kell tárolni. Hogy nem lehet melegpárás helyen, mert az bepenészedik, meg ilyenek. Sok-sok kis „titok". Ezeket anyuéktól lestem el. Elsajátítottam, mert ebben nőttem fel. K. Zsigmond, M. Pál és S. Vince (Makó) együttműködéséből majd valamikor egy új típusú mezőgazdasági szövetkezet is kibontakozhat. — Korai még erről beszélni, de erre mennek a dolgok, főként az értékesítés szempontjából — válaszolja felvetésemre M. Pál, aki amellett, hogy magángazdálkodóként részt vesz a hagymatermelésben, a makói Rákóczi Szövetkezet főagronómusa. Nem makói születésű, Szarvasról jött a városba, családjában korábban senki nem volt érdekelt a mezőgazdaságban. Miután Debrecenben agrármérnöki oklevelet szerzett, a tsz-hierarchiában helyezkedett el. A K. Zsigmonddal és S. Vincével közös gazdálkodásban ő felelős a szakmai kérdésekért, például a növényvédelemért. Hármasban — mintegy 5 éve — 40 hektáron vöröshagymát termelnek. Közös a tárolás, közös a rakás, a növényvédelem, a szedés a géppel, s a gépi vegyszerezés is közös. — Elszámolunk egymás között, nem szívességi alapon megy. Most termelési együttműködés van csak —mondja S. Vince. S. Vincének van egy kft-je, ezen keresztül történik az értékesítés, illetve a szaporítóanyag és a vetőmag beszerzése. S. Vince családjával 1980-ban költözött Makóra. („Előtte nem foglalkoztam hagymával, se hírét, se hamvát nem hallottam.") Az értékesítést és a vetőmag beszerzését egy holland üzleti kapcsolaton keresztül működteti. Ez a kapcsolat még a tsz-időkre nyúlik vissza. („Tsz-vonalon dolgoztam világéletemben. Mindig vezető állásban voltam.") M. Pál és S. Vince szomszédok, K. Zsigmond egy véletlen folytán került be ebbe a „szövetkezésbe". A középparaszti származású K. Zsigmond, akinek már ősei is foglalkoztak hagymatermeléssel, a rendszerváltozás után visszakapott földet vitte be az együttműködésbe. Ő hőkezeli, tárolja a megtermett hagymát. Egyébként elektrotechnikusként dolgozik. Húsz éve maszekol, előtte a Zöldértnél volt műszaki vezető. A hatékonyabb gazdálkodás érdekében most vág bele egy 10 millió forintos beruházásba. 600 négyzetméteres tárolót épít, ahol 4 állandó munkást tud majd alkalmazni. Az FVM-től 2,5 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kapott, a megyei területfejlesztési tanács pedig 363 ezer forintos segítséget ígért e célra, de később — különböző bürokratikus okok miatt — érvénytelenítették a pályázatát. O. Imre és felesége (Makó), akik már nyugdíjasok, meg fiuk, Zsolt 7 hektáron vöröshagymát, 1,5 hektáron pedig fokhagymát tartanak. Mindig bérelt területen gazdálkodnak, általában magánszemélyektől szoktak földet bérelni, nem szövetkezettől. 164