A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

— 1976-ban beléptem a pártba. Úgy kezdődött, hogy megkérdezték: "Elvtárs, akar maga elnökhelyettes lenni?" Micsoda?! Három nap gondolkodási időt kértem. Engem már 1970-ben be akartak léptetni a pártba, de akkor annak megmondtam, hogy ugyan már. A lényeg az, hogy megdumáltuk az asszonnyal, s azt mondtam, hogy jól van, belépek. — Amíg tsz-vezető voltam, addig az agronómusnak csönd volt. Mert azok állandóan csak aggódtak, mint most ezekben a tévés szappanoperákban a szereplők. Nem csináltak semmit. 1988. január 15-én elment a Lenin Tsz-ből. A makói vízmű szennyvízgépkezelőjeként helyezkedett el. — Akkor én már olyan másfél éve éreztem, hogy a szakma - a gépész szakma közgazdaságilag halódik. Olyan országos szakmai kapcsolataim voltak, hogy ezáltal láthattam, valami baj van. Éreztem, nincs a szakmámnak kifutása. Másrészt 1987 decemberében volt egy elnökválasztás a tsz-ben, nem én győztem. Nem önként jelentkeztem, a tagság jelölt. A választás után az elnök, aki előtte és utána is elnök volt, sőt a mai napig az, egyszerűen elzavart. Mit mondott az elnök elvtárs, amikor megtudta, hogy a szennyvíz-gépházban dolgozok: pont jó helyen van, oda tartozik, így beszéltSaját elmondása szerint ő — a gépész igazságérzetével — nem fért bele az „azóta is létező tsz-es szocialista kommunista nomenklatúrába". — Nagy megdöbbenést váltott ki belőlem, hogy egy olyan helyen, ahol nem kellett egy szuper szellemi tevékenységet folytatni, hiszen a szennyvízház gépkezelőjeként nyomkodtam a gombokat, meg vezettem a gépnaplót, többet keresek, mint vezető mezgazdasági szakemberként. 1989 óta magángazdálkodó, főállásban azonban továbbra is a szennyvíztisztító gépkezelője. 25 hektáron gazdálkodik. 1948-ban elvették a nagyapja kovács műhelyét, a kárpótláson emiatt kapott kárpótlási jegyeket földvásárlásra fordította. Az élettársának is van földje, és még bérelnek is. 5 hektár őszi fokhagymája, 2 hektár tavaszija van, 2-3 hektáron vöröshagymát termeszt. Ö, az élettársa, és az élettársa családtagjai vesznek részt a gazdálkodásban. G. Sándor mezőgazdasági vállalkozó, a többiek őstermelők. Sok alkalmi munkást foglalkoztat. Két éve viszont gépesítette a termelést, így egyre kevésbé szorul rá a napszámosok munkájára. Bárkinek eladja a terméket, aki megveszi. Mindegy neki, hogy románnak vagy felvásárlónak adja el a hagymát, s elviszi akár piacra is. Szerinte a mostani makói kereskedők nem kereskedők, mert a kereskedőknek — véleménye szerint — feladatuk lenne, hogy szervezzék a termelést, s akik most kereskedőként vállalnak szerepet, azok a termelés integrálására nem fordítanak figyelmet. Nincsen különösebb terve a mezőgazdaságban. 53 évesen most akarja elkezdeni a Számviteli Főiskolát levelezőn. A 70-es években szerzett közgazdasági tudását szeremé így felfrissíteni. F. József maroslelei lakos összesen 14-15 holdon gazdálkodik. Ebből csak 3 hold a saját föld, a többi bérlemény. A hagyma termelése a következő területen történik: 3,5 hold fokhagyma, 6 hold vöröshagyma. Eredeti végzettsége lakatos. A szakmájában azonban már több évtizede nem dolgozik, 15 éve a mezőgazdaság a főtevékenysége. Mint kistermelő először dinnyézéssel foglalkozott, 8 éve tért át a hagyma162