A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

ellenőrizni. Mondjuk, inkább a román munkásokat figyelik jobban. A helyi napszámosokkal kapcsolatban nincs igazán ilyen veszély. Egyszer megjárta, mert máshonnan hozatott napszámosokat; nem tudta, mire képesek, gyengén végezték a munkájukat, s rossz lett a hagyma. Azóta csak falubeliekkel dolgoztat. Meg amennyire csak tehetik, inkább a családban fognak össze. •— Apámékkal, öcsémékkel, apósomékkal, sógoromékkal dolgozunk együtt. Öszszefogva kalákában mindenkiét rakjuk. E. István is maroslelei. 8 holdon gazdálkodik, 2 holdon búzát, 2 holdon kukoricát, 1 holdon őszi fokhagymát, s úgyszintén 1 holdon tavaszi fokhagymát termel. További 2 holdon a szegedi Paprika Rt számára tart paprikát. 6 hold saját föld, 2 hold pedig a helyi Rákóczi Tsz-től bérlemény. A helyi felvásárlóknak adják el a hagymát, nem piacoznak. — Mindent úgy dolgoztatunk fel másokkal. Kicsi a család. Mindenkinek van munkahelye. A falun belül vannak — 4-5 asszony, akik járnak hozzánk. 2-3 hétre ide beülnek és csinálják a feldolgozást. E. István berendezéskarbantartó-lakatos, a MOL Rt-nél dolgozik, vállalkozóként. — Ez azt jelenti, hogy nekem van egy gazdám, aki felvállalja a MOL Rt-től a munkát, mi ezt tőle megkapjuk, és a MOL-nak elvégezzük. Kötetlen a munkaidő, a munka függvénye. Ahogy kijön. A felesége az önkormányzatnál hivatalsegéd. Kiegészítő jövedelmet jelent a számukra a gazdálkodás és a hagyma. — Nem biztos, hogy mindig a pénz a fontos. Talán a hagyomány a meghatározóbb, hogy a szülők is ezt csinálták. Az a helyzet, hogy mi nem tudunk élni a hagyma nélkül. Meg ha már megvan a föld, meg ha már be van állva ez a rendszer. Megvan a gépünk, kisgép, rotáló, kihúzó, szárító, permetező, kút van a földön — hogy szárazság esetén lehessen öntözni. Az ember sajnálja abbahagyni. Ha nem volna hagyma, nem biztos, hogy észrevenné a család. Nem azt mondom, hogy nagyon jól keresünk, nagyon keményen meg kell dolgozni a pénzért, de talán az átlagnál egy kicsit jobban élünk. G. Sándor nagyapja és dédapja is Makón működött mint kovács. Hagymával nem foglalkoztak, de mint mesteremberek mindig a mezőgazdaságot szolgálták ki. Talán innen G. Sándor kötődése a gépek iránt. 1964-ben gépipari technikumot végzett. Egy ismerőse javasolta, menjen egyetemre, elfogadta. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki szakán diplomázott, majd 1971-ben közgazdasági oklevelet szerzett. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban helyezkedett el, 5 évig dolgozott ott. — Én a gépész-kovács ős el se tudtam volna képzelni, hogy a mezőgazdaságban fogok majd tevékenykedni. A következő munkahely a makói Lenin Tsz. Fontos tisztségeket töltött be a szövetkezeti hierarchiában: főmérnök, műszaki főágazat-vezető, elnökhelyettes. Úgy lett tsz-elnökhelyettes, hogy született egy rendelet, miszerint csak az lehet elnökhelyettes, akinek van két diplomája. A tsz-ben akkor csak két ember volt, aki két diplomával is bírt: ő és az elnök. 161