A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

egy Rábát, meg ahhoz egy csomó munkagépet. Nem jött be a pritamin paprika, nem jött be a búza, nem jött be a hagyma, irdatlanul el voltam keseredve. Azután 96-97ben már egy kicsit jobb időszak volt, már lett egy kis nyereségem is. A 98-as évet is jól zártam, tudtam venni egy traktort. Ennek persze most iszom meg a levét. Jelenleg 1,2 hektáron termeszt tavaszi fokhagymát, úgyszintén ekkora területen őszi fokhagymát, a vöröshagymát pedig 0,6 hektáron. Búzát a vetésforgó miatt tart, van neki még burgonyája és paprikája, amit egy régi tsz-es kapcsolaton keresztül értékesít Szegedre a Paprika Rt-nek. — '96-ban 180 mázsa vöröshagymát hordtam ki a szemétbe, nem kellett a kutyának se. A fokhagyma termelése borzalmasan élőmunka igényes, hiszen hidegben el kell rakni, irdatlan melegbe kell felszedni, és rengeteg baj van vele: vegyszerezés, kaparás, szedés, csomózás, darabolás. Valamikor 20 forint volt a napszámos órabére, most meg 300 forint; és még annak is ki vagyunk téve, hogy ha megfognak bennünket, akkor feketemunkáért megbüntetnek. Erre alapozva - miután gépész végzettségem van — próbáltam gépesíteni. Csináltam egy három soros hagymarakó gépet. Egy hold hagymát kényelmesen el tudtunk rakni egy nap öten. Mivel nem tetszett eléggé ez a gép, ezért készítettem egy másikat, ami négysoros, s ehhez már csak a vezető kell, meg még egy ember. Most nem tudtam rámenni a belvíz miatt, kézzel kellett elrakatnom a tavaszi hagymát, így ez nekem közel 70 ezer forintba került. A géppel 15 ezer forintból elraknám egyébként. Anyai ágon a nagyszülei nem foglalkoztak hagymázással. Kupecek voltak, nagyapja anyai ágon lovakkal kereskedett, a nagyanyja pedig disznókkal. Édesapja és édesanyja a makóiakhoz jöttek hagymázni — a makói hagymakertészektől sokat tanultak. A szülők saját földön is gazdálkodtak, s eljártak napszámba is. — A paraszti élet egy szakma. Hát annyi irodalmam van, annyit kell olvasni, hogy mit, miért kell csinálni. Figyelni kell, hogy a permetezés és főleg a növényvédelem megfelelően menjen. Olvasok szakirodalmat a növénytermeléshez, mert anélkül nem lehet megélni. T. Gyula (Makó) mint főmérnök B. Antal főnöke volt a kiszombori Új Élet Tsznél. Azelőtt az apátfalvi Aranykalász Termelőszövetkezet műszaki vezetőjeként dolgozott. Mezőtúri származású, felesége makói, így került a városba. Apja és nagyapja is asztalos volt. Szeretett volna egyetemen tanulni, de nem vették fel, mivel apja részt vett az 56-os eseményekben - a helyi munkástanács elnökeként. Végül a mezőtúri főiskolán szerzett diplomát. 1991-ben lett munkanélküli. A kiszombori tsz-ből — amint mondja — ő az első, akit kitettek. „Úgy gondolták, hogy gépész nélkül is lehet dolgozni."

29 — A hagyma átszövi az életemet. A munkanélküliségből lényegében a hagymatermeléssel emeltem ki magam. Még a lányom pénzét is elkértem, hogy tudjak venni egy traktort, s akkor elkezdtem gyártani a magam gépeit. Egyik kollegám csinált egy hagymavetőgépet, aki később abbahagyta a fejlesztéseket, de a technikát sokan lemásolták. Többek között én is, az ő jóváhagyásával és segítségével, de nem ellopva az elgondolásait. Eddig 1 hold megmunkálásához - elrakásához 14-15 ember kellett. Ez A rendszerváltozást követően az addigi mezőgazdasági dolgozók 17,4%-a őrizte meg a munkáját. (Andor Mihály- Kuczi Tibor- Swain Nigel 1996/3-4. sz. 129.) 158