A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

Füleki László, aki a Makó és Térsége Fejlesztési Programjának mezőgazdasági részét készítette elő, a következőképpen értékeli a dokumentumban a termelők és a felvásárlók közötti kapcsolatot: „Jelenleg egyedül a termelő vállal kockázatot a termelés során. A felvásárló és az exportőr, ha kedvezőtlen a piaci helyzet, nem vásárol, veszteséges üzletet nem csinál. Az értékesítés zömében szerződések nélkül zajlik. A nagy tételben betakarított terményt a termelő kénytelen bizonyos időintervallum alatt értékesíteni. Ilyen körülmények között természetes, hogy az árak alakulásába a termelő(k) ritkán képesek érdemben beavatkozni." Füleki úgy véli, hogy mind a fokhagymánál, mind a vöröshagymánál az árakat negatívan befolyásolják a kis mennyiséggel megjelenő kereskedők, akik között sok a „piaczavaró". A Hagyma Terméktanács titkára a termelő és értékesítő szövetkezetek kialakításában, vagyis az integrátorok színre lépésében látja a jövő útját. Az integráció fontos előnyének tartja, hogy ezáltal tervezhetővé válik a mennyiség, ellenőrizhető a minőség; megoszlanak a költségek a termeltető és a termelő között; így könnyebben hitelhez juthatnak a felek; továbbá meggyorsul az információáramlás, a szakismeretek áramlása. Elismeri ugyanakkor, vannak komoly, az integráció ellen ható tényezők: bizalmatlanság; történelmi gyökerű ellenérzések a közös vállalkozásokkal szemben; rosszul felfogott önérdek („egyedül jobban boldogulok"); nincs, aki érdemben kezdeményezzen egy ilyesfajta együttműködést. Hagymatermelői gazdasági stratégiák B. Antal (Ferencszállás) 1963-tól a ferencszállási Új Élet Termelőszövetkezetben dolgozott gépszerelőként. 1978-ban elvégezte a gépipari technikumot, gépjavító technikusi oklevelet szerzett, majd ágazatvezető lett a kiszombori tsz-nél. Mivel ki kellett szolgálnia a tsz-ben az agronómusokat, ezért egyre többet foglalkozott növénytermeléssel is. A háztájiban fél hold fokhagyma termeléssel kezdett, utána ez a terület egy holdra nőtt. — Szüleimtől ragadt rám a fokhagyma- és a vöröshagyma termesztésének „tudománya". Édesapám annak idején azt mondta, fiam, van úgy, hogy a fokhagyma négy év alatt nem hoz semmit, de az 5. évben behozza az árát. Nem szabad abbahagyni! Sok növénnyel próbálkoztam már, de csak úgy vagyok vele, suszter térjen vissza a kaptafájához, mi csak a hagymát szoktuk meg. Ezt csinálgatjuk, mert mást nem tudunk. 1990 márciusáig dolgozott a tsz-nél. Akkor már nem látott perspektívát a szövetkezetben. A kárpótláson keresztül összevásárolt 10 hektár földet. — Úgy éreztem, felcombosodtam, összegyűjtöttem annyi erőt és tudást, hogy 10 hektár földdel meg tudjak birkózni. A '90-es év az még egy elfogadható esztendőnek volt mondható, de aztán jöttek a bajok, s teljesen padlóra kerültem. Semmi tőkém nem volt, amikor kivettem a földet. Borzalmasan nehéz idők következtek; ha tudom, hogy mivel jár ez a kezdeti önállóság, akkor talán bele sem vágok. Jöttek az aszályok, gépem az öntözéshez nem állt rendelkezésre. Hitelt vettem fel, hogy meg tudjak venni alapján. 157