A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

személy anyagi háttere, nem is beszélve arról, hogy a lány apjának foglalkozását csak 1883-1891 között jelölték. Özvegyek esetében csak az elhunyt házastársat említették meg, a szülőket már nem. Az anyakönyveknek ezt a hiányosságát adóösszeírások felhasználásával szerettem volna kiküszöbölni, de itt a kutatásom határaiba kellett ütköznöm. Az országhatárok meghúzása után ugyanis a kübekházi iratok nem kerültek Magyarországra. Ezek miatt csak az iparosok házasságairól tudok röviden szólni, habár nem tudni, hogy egy-egy iparos rendelkezett-e földdel vagy csupán a szakmájából élt meg. 1853-1862 között az anyakönyv adatai szerint hét iparos (3 asztalos, 2 molnár, 2 kovács) kötött házasságot. A hétből három eset volt exogám. Ez egyben azt is jelenti, hogy a lokális szempontból exogám házasságoknak csupán 5%-a fűződik iparoshoz. Itt tehát eltérés tapasztalható Kocsis Gyula és Nagy Varga Vera ceglédi adataitól

134 és csongrádi gyűjtésemtől, melyek szerint a lokális és vallási exogámiában egyaránt az iparosoké volt a vezető szerep. Hogy ez jelen esetben nem így zajlott, persze közrejátszhatott az is, hogy Kübekháza csupán falu. 1883-1892 között viszont megnőtt az iparosok és tisztviselők aránya a lokális exogámián alapuló házasságokban. Az általuk kötött 21 házasságból 17 volt exogám, ami a kapcsolat nyitottságára utal. Megállapítható, hogy azoknak a településeknek a többsége, melyek csupán egyszer szerepelnek az anyakönyvben, illetve a városi házasságkötések nagy része iparoshoz fűződik. Az iparosok házasságai közül mindössze háromról tudtam megállapítani, hogy a lány apja is iparos volt, így ezek rétegendogámiának tekinthetők. A többi esetben — már ahol közölték — közrendűek voltak a menyasszony szülei. Két vőlegényről az adatok alapján kiderült, hogy testvérek voltak és mindketten apjuk foglalkozását, az asztalos mesterséget folytatták. Egy vőlegény szintén apja mesterségét vitte tovább, s így ő is borbély lett. Egy esetben fordult még elő iparos apával rendelkező vőlegény, de ő nem apja ács szakmáját tanulta meg, hanem géplakatos lett, ami előrelépésnek számított az iparosságon belül. Ezek az adatok az iparosréteg azon társadalmi törekvéseit igazolják, miszerint a fiúgyermekek közül legalább az egyik apja mesterségét folytatta, a többiek pedig általában valamilyen más mesterséget választottak. A többi esetben a szülők földművelésből éltek, ami arra enged következtetni, hogy iparos szakma tanulása a társadalmi felemelkedés egyik módja lehetett a gyermekek számára. Több fiúgyermek esetén így lehetett elkerülni a nagy értéknek számító föld felaprózódását. A fentiek alapján megállapítható, hogy az iparosok nagy része földműves családból származó feleséget választott magának, s maga is hasonló családi háttérrel rendelkezett. Itt tehát nem tapasztalható rétegendogámia, a föld továbbra is meghatározó érték maradt, ahogyan az majd а Ш. részben is látható lesz. A szülők adatainál pontosabban vezették a tanúk foglalkozási adatait, melyekből az iparosok kapcsolatainak irányára lehet következtetni. Ezekből kitűnik, hogy földművesek mellett igen gyakran a vőlegényhez hasonlóan az egyik vagy mindkét tanú iparos volt. Kocsis Gy. -Nagy Varga V. 1993, 87. 128