A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

1913-1922 és 1943-52 között egyre több szegedi iparos és gyári munkás szerepel az anyakönyvekben, ami a foglalkozási szerkezet és a társadalmi rétegződés megváltozására utal. Ez a földművelés második munkaidőbe szorulását jelenti. Családrekonstrukciós módszert igényelt volna a rokonházasságok vizsgálata. Egy levéltári adat szerint a 24 éves Joseph Brittich és a 17 éves Rosalia Lengi 1922ben a polgári házasság megkötése után azzal a kéréssel fordultak a püspökhöz, hogy a közöttük fennálló másodfokú konszangviniális rokonság ellenére engedélyezze az egyházi esküvőt.

135 Bár nem lehet tudni, hogy korábban mennyire volt gyakori a rokonházasság, de a dátum arra enged következtetni, hogy e házasság létrejöttében szerepe lehetett a trianoni határok meghúzásának is, hiszen ennek következtében a németek legtöbb társközsége Romániához került. Emiatt lecsökkent a megfelelő egzisztenciával rendelkező személyek köre, s így a vagyon védelme, együtt maradása céljából a rokonházasság lehetősége kínálkozott megoldásul. III. A HATÁROK SZEREPE A HINKL CSALÁD TÖRTÉNETÉBEN A

II. részben a kübekházi házassági anyakönyv adatai alapján bemutattam a falu egészére vonatkozó tapasztalataimat. Ebben a részben viszont megpróbálok a Hinkl család példáján keresztül a számok mögé nézni és így megtudni, hogy mit is jelentettek a különböző határok az anyakönyvekben szereplő egyének mindennapi életében. A rokonsági rendszer ugyanis olyan rendszer, „amely természeti - gazdasági - társadalmi környezetével együttműködő funkcionális egész, ugyanakkor a társadalmi történeti fejlődésnek megfelelően környezetével interakcióban dinamikusan változik."

136 A család történetét megpróbáltam úgy összeállítani, hogy a fent ismertetett határok minél jobban kifejezésre jussanak (a családban mindenki római katolikus vallású, ezért erre nem fogok külön kitérni). Arra törekedtem, hogy minél több idézetet hagyjak meg a családtagokkal folytatott beszélgetésekből, hiszen ők nagyon érzékletesen mondták el az eseményeket. Úgy érzem, hogy az idézetek a különböző határokat nagyon árnyaltan mutatják be, és ezért csak ritkán fűzök magyarázatot az elhangzottakhoz, legfeljebb egy-egy fontosnak vélt részletet emeltem ki a szövegből. Segítségemre volt továbbá az Emma Hinkl és Herbert Hinkl által készített családfa. A család gyökereinek tudatos felkutatása egyben azt is mutatja, hogy a ma Németországban élő leszármazottaknak értékkel bír a múlt. Ugyanezt éreztem a Magyarországon élő leszármazottakkal készített interjúk során is, hiszen ők tudatosan olvastak utána a II. világháborút követő kitelepítések eseményeinek, illetve saját elhatározásból tanultak meg németül. Bár a családfa a 18. századtól napjainkig követi nyomon a leszármazottakat, én célomnak a család 20. századi történetének, illetve azon keresztül a házasság motivációinak bemutatását tartom. Ezen belül is fontosnak érzem az I. világháború után kialakult országhatárok, a kitelepítések, majd az 1945 után a keleti és nyugati világ közötti határok szerepének ismertetését. Sz. Cs. E. L. 214. sz. Faragó T. 1983,233. 129