A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

kelhető ez a különbség a Borovszky Samu könyvében található térkép és egy mai térkép összehasonlítása által. A fenti etnikai összetétel tehát pontosan arra mutat, hogy a török kiűzése utáni betelepítések következtében a múlt században Torontál vármegyében és a Bánság egészében hasonló arányok voltak. A két világháború között különböző egyesületek léteztek Kübekházán, mint pl. Kübekházi Gazdakör, Kübekházi Vadvédő és Vadásztársulat, Kübekházi Önkéntes Tűzoltóegylet, Jézus Szíve Társulat {Herz Jesu Verein). A német lakosok a Magyarországi Német Népművelödési Egyletnek {Ungarlaendischer Deutscher Volksbild-ungsverein), az 1940-es bécsi döntés után pedig többnyire a Volksbundnak voltak a tagjai. A II. világháború után a magyarországi németekre nagy megpróbáltatás várt: a háborús bűnökben kollektíven őket tették felelőssé. Ennek következtében 1946-1948 77 között mintegy 170000 magyarországi németet telepítettek ki. Ez a kübekháziakat is érintette: míg 1941-ben a 2007 főből 500 vallotta magát németnek, addig 1949-ben mindössze 2. 78 Ebben persze az is közrejátszhatott, hogy az itt maradt németek már nem merték németnek vallani magukat, amire a Hinkl család történeténél fogok utalni. A lakosok száma 1870-től (1705 fő) 1941-ig (2007 fő) emelkedett, majd 1990-ig 550 fővel csökkent. Ebben eleinte a kitelepítések, majd a természetes fogyás és az elvándorlás játszottak közre, melynek oka a település perifériális helyzete, illetve az iparosodás miatti városba költözés volt. Ez tehát a határmentiség egyik hátrányos következménye. Az utóbbi években azonban a vándorlás mérlege megfordult, és egyre többen választják lakóhelyül a város helyett a falut, illetve ennek következményeként az ingázást. IL A KÜBEKHÁZI HÁZASSÁGI ANYAKÖNYVEK ÖSSZESÍTETT ADATAINAK ELEMZÉSE Etnikai határok a házasfelek között A házasságkötések vizsgálatánál a célkitűzéseim között szerepelt az etnikai határok megállapítása is. Úgy gondoltam, hogy az anyakönyvekben szereplő nevek segítségemre lesznek a házasulandó felek nemzetiségének megállapításában, ez azonban nem így történt. Miután az 1853-62 között még használatban levő latin nyelvet (pl. Andreas Bálint, Martinus Bauer) a magyar váltotta fel, egységesen magyarul írták be a neveket az anyakönyvbe, sőt egyes papok néhol magyar helyesírást is alkalmaztak (pl. Oppelsz Jakob). Mindez azt mutatja, hogy a nevek írásának módja is részét képezte az identitás tudatos, hatalmi alapon történő alakításának. Borovszky S. (szerk.) é.n. Juhász K. 1944,44-45. TilkovszkyL. 1994, 139. BlazovichL. 1995,70. Mészáros R. (szerk.) 1997, 490-491. 108