A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

kói piacon árusították.

13 A tüskés galagonya vagy kökény vesszők végét két boronafa közé szorították. A boronafákat vesszőnyolcasokkal, fűzfavesszővel kötötték össze. Ha a hagymaföld nem volt elég porhanyós, használat közben olykor meg is terhelték. A tüsökboronát naptól védett helyen tartották, mert ha szétszáradt, könnyen széthullott. A kertész a meglazult boronafákat dróttal erősítette meg. Ha a galagonya ága, bokra és tüskéi lekoptak, nem lehetett vele jól boronálni, tűzre került. 5. kép. Boronálás HENGER. Vetés után a talaj tömörítésére szolgál, inkább az akkurátus kertészek használják és ha nagy szárazságnak néznek elébe. A szántóföldi művelésben alkalmazott lóvontatású hengernek kicsinyített változata. A henger a talajt akkor tömöríti jól, ha nem hosszú, de elég nehéz. Ezért a hengere 90 centiméternél nem hosszabb, és legtöbbször nem csak kerete van, hanem vályúja is, amelybe terhelés végett tetszés szerinti mennyiségű földet raknak. Bognár készíti. A hengere keményfából, a kerete vagy ládája fenyőből, húzója olykor vasból készül. A henger két végét repedés ellen vasráffal is ellátják. A kerete vagy ládája kissé meg van emelve, az ezek alá szegezett, kopásgátló perselyfa szintén keményfa. Csak a tengelye és a deformálódás elleni kitámasztója vas. Többekből — a könnyebb szállíthatóságért — a nyél kiszedhető. Nyikorgás ellen a tengelyt zsírozzák, nehogy szóvá tegyék a szomszédok, hogy megitta a kenőcsre valót. 13 BorossM. 1968. 132. 86