A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

Növényápolás A rónára vetett dughagyma tisztántartását gyomlálással érték el. Akinek elgyomosodott az apróhagymája, száz négyszögölet 5-6, sőt több napszámmal tudta rendbe hozni. Ha nem győzte valaki kigyomlálni, előfordult, hogy a nagyra nőtt gyomot lekaszálták, leborotválták. A géppel vetetthez készítettek kis- vagy apróhagymakaparót. Megvárták, hogy elhányja a kaszáját, a visszahajló sziklevele kiegyenesedjék, csak azután kezdhettek az ápolásához. Nagyon háládatlan munka volt, pedig háromszor meg kellett kaparni. Az öt-hat colos sortávolságot azért szerették, mert ezt már tolókapázni, dikkelni is lehetett. Készíttettek apróhagymába való kis dikkelő kést, amely elfért a sorközökben. Három sor közül a középsőbe ment a kerék, a két szélsőbe haladt a kés. Dikkelés után a ki nem vágott gyomokat kiskaparóval vágták ki. Amikor már a dikkelő törte volna a dughagyma szárát és levelét, nem mentek bele, de szedés előtt még meggyomlálták. APRÓHAGYMAKAPARÓ. Az étkezési hagymatermesztésben használt hagymakaparó mintájára készült. Szintén nyélből, hattyúnyakból és pengéből áll. Mivel a hagymamagot géppel 4-5 cm távolságra vetették, az étkezési hagymában használt hagymakaparó a sorközökben nem fért el, ezért a dughagyma növényápolásában keskenyebb pengéjű kaparót alkalmaztak. Az 1920-as évektől a dughagymatermesztés föllendülését idézte elő a vetőgép és a dikkelő alkalmazása az apróhagymában. Míg korábban a törzshagymások sem termeltek dughagymát százötven-kétszáz négyszögölnél nagyobb területen, ettől kezdve vetették sűrűre a hagymamagot, hogy minél több zsiga (ötödik osztályú) és negyedik osztályú dughagymájuk teremjen, mivel ennek volt belföldi és külpiaci kereslete. Betakarítás A dughagymát általában Szent Istvánkor, augusztus 20. körül kezdték szedni, szeptemberre nemigen nyúlt át. A szödés ideje akkor gyütt el — mondta Bereczki Sándor —, amikor a hagyma szára le vót sülve, szép dohánybarnára mög vót száradva. Előbb legyomlálták a földet, majd nyírfasöprűvel vagy kopott kertisöprűvel lesöpörték. Ezt sohasem reggel, harmaton, hanem tűző napon végezték, mégpedig két irányból. Nagy porral járt, jól jött ilyenkor egy kis enyhe szél. Röndre történt a söprés, majd kisrákosokba, és kiskaskával kihordták a föld szélébe. A régi öregek nem söprűvel, hanem gyomláláskor gazzal dörzsölték le az elszáradt hagymaszárat. KERTISÖPRŰ. A dughagymaföldet szedés előtt sohasem harmaton, hanem déli melegben kopott, kotrás kertisöprűvel söpörték le. Kertisöprűnek valót a kert egyik sarkában minden háznál termeltek. Nem kellett évente ültetni, minden évben elszóródott elegendő mag. Mikor jól beért, madzaggal, olykor fűzfavesszővel vagy dróttal három helyen összekötötték. Az udvart és az utcai járdát új söprűvel tartották tisztán, a dughagymában kizárólag a kopottat lehetett használni. A huszadik században a nyírfasöprü használata is elterjedt. NYÍRFASÖPRŰ. A dughagymaföldet szedés előtt a szármaradványoktól régebben kertisörpűvel, később nyírfasöprűvel tisztították le. A hozzá való anyagot a piacon, még inkább г. fás boltban lehetett beszerezni. Eredetileg inkább kerek söprűt kötöttek. A vesszők vágott végét egyenletesen összeverték, majd drót87