A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

A Szabó György-féle nyitott csoroszlyás vetőgépeket Kiss Antal géplakatos fejlesztette tovább. 1931-ben megalkotta a szélvédős, tölcséres (tőcsérös) vetőgépeket. 1943-ig ötezret gyártott belőle. Állandó megrendelései voltak Szegedről, Hódmezővásárhelyről, Békéscsabáról, Orosházáról, Debrecenből, Pécsről, Szabadkáról, Újvidékről. Terjesztője volt a Mauthner, a Monori cég, továbbá a Magyar Mezőgazdák és a Hangya Szövetkezet. Bulgáriában is ismertek voltak a Kiss-féle gépek; oda Stefán Sbojagyijev cége révén jutottak. Súlya a korábbi tíz kilogrammnyi gépekének fele. Olyan tökéletesen megalkotta az aprómagvetőgépet, hogy a kisüzemi termelők 66 év múltán is minden változtatás nélkül ma is ezt használják, és találmányi védettség hiányában széltében gyártják. О alkalmazott először a magtartályban csavart vitorlát. Egysoros vetőgépen kívül gyártott két-, három-, négy- és ötsoros kézi vetőgépet is, de ezek nem terjedtek el." A sortávolság a kerekek tengelyen történő rögzítésével állítható, a tengely 18-24 col hosszúságú. A kerékráfot a rátapadt sártól sártisztító tartja karban. A magtartály fölfelé enyhén szélesedik, födéllel és závárzattal van ellátva. Az eredeti Kiss-féle gép födelébe hagymadomborítás van préselve. A magkavaró vitorla hatágú. A magszóró tölcsér és a csoroszlya szabályozható. A mag nagyságának megfelelően a magszórónyílás 6 fokozatban állítható. Nyele vagy szarva gőzölt bükk. A magszóró nyílás többféleképpen állítható be. Bartha Sándor (Aradi u. 70.) hagymakertész magról vetett étkezési hagymához 1951-ben így állította be gépét: „Spárgával körülfogja a vetőszerkezet meghatározó nagykerekét, így megkapja, hogy milyen hosszú utat tesz meg a kerék egyszeri körülforgással. Ezt a távolságot megszorozza a vetésszélességgel (a csoroszlyák száma szorozva a sortávolsággal). Ez a szorzat adja meg négyzetméterenként azt a területet, melyet a gép a hajtókerék egy körülforgása alatt bevet. Azután kiszámítja, hogy ez hányszor van meg ötezer ötszázötvenötben (ennyi egy katasztrális hold négyzetméterben). Ezzel viszont megtudja, hogy egy hold bevetéséhez hányszor fordul a hajtókerék. Mikor ez megvan, akkor feltámasztja a gép kerekét és azt körbeforgatva próbavetést végezve állítja be a magmennyiséget."'

2 Makón az első aprómagvetőgépek nem hagymamag, hanem gyökérmag (petrezselyem) vetésére készültek. A vitorlás hagymavetőgép beállítását akkurátusan végezték. Mindenki gyakorlatból ismerte saját gépét, és tudta, milyen számnyílásra szokta a szabályzót állítani. De a mag nagysága nem volt állandó; néha duzzadtabbra, máskor soványabbra nőtt. Kiterítettek egy fehér ponyvát vagy papírt, és a vetőgépet — a kilógó magcsoroszlya miatt — egy keréken, egy méter távolságra tolták. Azután ellenőrizték a kihullott mag számát. Mások pedig a szokott magmennyiséget egy meghatározott terület bevetésére számolták. Tapasztalatból tudták, hogy pl. hat liter magot szoktak egy kisláncba (100 négyszögöl) elvetni. Hat liter hat gép volt; de a gép magtartójában mindig kellett valamennyi magnak lennie. Kiszámították, hogy az adott mennyiségből hány sornak kell lennie. Az első gép kiürülése után szükség szerint állítottak a gépen. " Makói Független Újság 1938. jún. 12., Makói Újság 1941. márc. 2., 1943. jan. 16. Csongrád Megyei Hírlap 1984. ápr. 15. 12 Délvidéki Hírlap 1951. febr. 2. 84