A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

és erre a kidobó nyílás irányában akkora furatokat készítettek, amelybe 3^ mag fért bele. A vetőgép tolásakor a mag a csoroszlyán a talajba jutott. Az első ilyen, fából készült vetőgépek a 19. és 20. század fordulóján jelentek meg. Ezek fix beállításúak voltak, sem a magvak számát, sem a sortávolságot nem lehetett szabályozni. Ilyen vetőgépet készített Kiss Imre (Szegfű u. 75.) hagymakertész. Özvegye, akitől a makói múzeum 1953-ban vásárolt két favetőgépet, úgy tudta, hogy mindkettő 1910 körül készült. Bár a két gép működési elve azonos, még küllemében is jelentős különbség mutatkozik; a két vetőgép keletkezése között több évnyi különbség lehet. Kiss Imre egycsövű vetőgépének (József Attila Múzeum, ltsz: 52.30.1.) anyaga keményfa; a csoroszlya és a nyél rögzítésére, kitámasztására vaslemez szolgál, zsanérral ellátott födele vasfordítóval zárható. Az erős, vaskos kivitelű gép hossza 123 cm, a vetődoboz mérete 17x14 cm, sajtkereke 3,2 cm vastag, amely fokozza nehézkességét. A vetés sűrűségét a kerék kerülete és a vetőhenger furatainak száma, valamint nagysága határozta meg. A kerék kerülete 78 cm, a furatok száma 7. A furatokba kb. 3-5 mag fért el, így a kerék egy fordulatakor 20-35, vagyis 10 centiméterenként 3-5 hagymamag került a talajba. Mivel a csoroszlya és a kerék közötti távolság 5 col, vagyis 12,5 cm, ha visszafelé a keréknyomon tolták a gépet a vetés sortávolsága 10 col volt, a csoroszlya csíkján haladva 5 col. A vetés mélységét a tolórúd alacsonyabb vagy magasabb tartásával lehetett szabályozni. Kiss Imre háromcsövű vetőgépe (József Attila Múzeum, ltsz: 52.2.1.) az egycsövűnél mívesebb kiképzésű, kecsesebb küllemű; kereke áttört, küllőket utánzó. A magtartály hármas osztatú. Keményfából készült, de a magadogató henger, a 3 csoroszlya, a tolórúd kitámasztó anyaga vas. Hossza 140 cm, a vetődoboz 45 x 14 cm. A csoroszlyák távolsága, vagyis a vetés sortávolsága 10 cm. A kerék kerülete 73 cm, a vashenger 14 db 7 mm-es furattal van ellátva. A vetőgép öt centiméterenként kb. tíz hagymamagot juttat a talajba. Asztalsimaságúan elegyengetett talajt igényelt, különben a csoroszlyák nem egyenletes mélységbe szórták a magot. A vetés mélységét a tolórúd magassági tartásával lehetett szabályozni. A búzavetőgépek mintájára készültek a korongos vetőgépek. A magtartályon keresztül menő tengelyre korongot szereltek, melynek lapátjai forgás közben megmerültek maggal, kidobták a garatba, és onnan a mag a csoroszlyán a talajba csúszott. A korongos vetőgépek az első világháború előtt jelentek meg, Makón Lipták Károly mű- és géplakatos készítette. Vetőgépei henger alakúak, gyári minőségűek voltak. A géppel 4-5 rézkorongot adtak, a mag nagyságának megfelelő korongot kellett a gép szétszedésével betenni. Újítással ezen úgy segítettek, hogy állítható korongot alkalmaztak. Két korongnak közelebbi vagy távolabbi beállításával nőtt vagy kisebbedett az a nyílás, amelybe forgás közben a magok beakadtak, így alkalmassá vált a gép a petrezselyemmagtól a babig mindenféle mag vetésére. Ezt a gépet az 1920-as években is használták. Barkácsoló kertészek is faragtak korongos vetőgépet. Ebből a típusból háromcsöves fából faragott gép került a makói múzeum gyűjteményébe. Háromcsoroszlyás, korongos, fából faragott hagymamag vetőgép (József Attila Múzeum, ltsz: 75. 605. 1.) doboza puhafából, sajtkereke és szerkezeti részei keményfából készültek. Födele és tolószára hiányzik. A magtartály alatti tengelyre fogaskerék került, amely áttétellel hajtotta a három koronggal ellátott tengelyt. 82