A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

VETŐGÉP. A kézi vetőgépek elterjedése valósággal forradalmasította a hagyományos dughagyma, petrezselyem és más apró magvak termesztését. Amikor a hagyma- vagy petrezselyem magot kézzel szórták, a növényápolás és betakarítás sok munkát, nagy fáradságot követelt. A dughagyma- és a zöldségtermesztésben a sorba vetés tette lehetővé tolókapa alkalmazását, amely előbb a kapálást, majd a dughagyma szedését gyorsította meg. Ezáltal a vetésterület is jelentősen növekedett. Míg korábban inkább csak saját szükségletre termesztettek dughagymát, ezután a dughagyma a belső piac ellátásán túl exportcikk is lett. Az első vetőgépeket a búzavetőgépek mintájára gépészek, lakatosok vasból, majd barkácsoló hajlamú hagymakertészek fából készítették. Évtizedek során állandóan tökéletesedett, de működésének alapelve nemigen változott. A vetőgép nélkülözhetetlen része a kerék, a magdoboz, a csoroszlya és a tolórúd. A kerék nemcsak hordozza a gépet, de működteti is: a mag adagolását végzi; az egy-, vagy kétágú rúd, vagy szarv a tolását szolgálja; az állítható csoroszlyával a vetés mélysége szabályozható. Az újítások főként a mag adagolási módjára vonatkoztak; de közben a gép anyaga, kivitelezése, külleme is változott. Sorozatgyártásukat lakatosok, műszerészek kezdték meg, és a hagymakertészek tapasztalata alapján állandóan változtattak, tökéletesítettek rajta. Olyan univerzális gépet hoztak létre, amely a hagyma- és petrezselyemmag vetésén kívül a legkülönfélébb konyhakerti magvak (mák, sárgarépa, borsó, cékla) földbejuttatására is alkalmas. 2. kép. Fa vetőgép (Dömötör Mihály felvétele) A legrégibb típust a hengeres vetőgépek jelentették. A magtartályon (magtartány) keresztülmenő tengely keresztmetszetét fémhengerrel megnövelték, 81