A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

6, 7, 8 láb (2-2,64 méter), de háromtagú, 3-3,5 méter széles boronákat is készítettek. A dughagymának való földnek olyan simának kellett lennie, mint az asztal. Vetés előtt a földet tüsökboronával vagy kisboronával elsimították, hogy ne billögjön a vetőgép, és a csoroszlyája elérje a talajt. A hagymamagot, a feketemagot eredetileg kapával húzott borozdára, rónára vetették. Akkor a hagymaparcella megmunkálása nem földhosszában, hanem keresztben történt. Az első borozdát 4-5 cm mélyen kapával kihúzták. Beleszórták a magot. Ezt egyenletesen, kézzel pörgetve végezték, hogy ne egy helyre essék, terítve legyen az egész kapaszélességü terület. A magvetés sűrűségét tudni kellett. A következő borozda húzásakor a földet rárakták a maggal berakott borozdára. így haladtak végig. A borozda széle alig volt észrevehető. Aki szépen tudta a borozdákat húzni, annak a földjén nem maradt el a borozdák között földcsík. Ha készen volt a vetés, elgereblyézték vagy tüsökboronával elboronálták. Ha száraz volt az idő, el is hengerelték, ugyanis így jobban bírta a szárazságot és egységesebben kelt a mag. Még meg is terhelték a hengert, a vályújába téglát raktak. KAPA. A régi kovácskapák elhasználódtak, hírmondó sem maradt belőlük. Köpűjét és lapját egy acélból kovácsolták. A lapját négyzet alakúra vágták. A gyári készítményeknél vaskosabb, durvább kivitelűek voltak. Erdei Sándor így emlékezett a szórva vetésre: Én magam is csináltam 1922-tül 1926-ig. Magam is borozdába vetöttem, kapával, sorba. Ez igen sok munkát adott, mer a mögtakarítása és a fölszödése is körülményes vót. Nem mertünk többet vetni száz négyszögölnél, mer ha nem vót segítség, nem tudtuk mögtakarítani. Akkoriban dughagymát eladásra nemigen termeltek, mindenki a maga szükségletére állította elő. A kézi vetés a gépesnél többet termett, a dughagyma egységesebb lett. Aki jól tudott vetni, annak egyenletes volt az apróhagymája, zsigájuk nemigen termett; aki csomóba szórta, annak hullámos lett a dughagymája. Rozsnyai István büszkén mondta: Mindig orrul vótunk hírösek, hogy kevés zsigánk termött. Volt, aki az elsimított talaj tetejére elszórta a hagymamagot, és belekapálta. Igényesebb kertész ezt nem csinálta, mert egyenetlen lett a kelés. A hagymamag vetéséhez kisüzemekben az 1920-as évektől kézi vetőgépet használtak. A vetés sűrűségét aszerint állították be, milyen dughagymára volt szükségük. A makói kertész az első, a második és a harmadik osztályú dughagymát ültette, rakta el; főleg a másodikat kedvelte. Kötött talajon a harmadik volt jó, mert az jobban meghajtotta. A negyediket és azsigát eladta. A magvetés sűrűségét eredetileg a kertész saját célú szaporító anyagának előállítása határozta meg. Aki már eladásra is termelt, több vetőmagot használt föl. Mikor id. Pósa Lajosnak második osztályú dughagymára volt szüksége, száz négyszögölbe három kiló hagymamagot vetett el; amikor az apróhagymát piacra termelte, nyolc-tíz kilót is belevetett. 7 Erdei S. 1963. 8 Rozsnyai I. 1983. 80