A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

T. Knotik Márta: Gyári textilanyagok paraszti használatban

Barisszoknya, Csanád, gyűjtés: 1954 (készült 1900-ban), leltári száma: 54.15.2. A fekete alapanyag vászonkötéssel csíkosán szőtt. Nyolc milliméterenként két vastagabb fonal bevetésével harántcsíkos. Mintázata nyomolt, a sárga festékkel fölvitt háromszirmú kis virágok csupán apró pöttyöknek látszanak (2-3. kép). Anyagszélesség = 76 cm. Barisszoknya, Apátfalva, gyűjtés: 1967, leltári száma: 67.10.10. Fekete, a kockázást a vászonkötésü alapba sávolykötéssel szőtték. A lehelet finom lánc- és vetülékfonalak közé bizonyos távolságban és mennyiségben vastagabb fonalakat vetettek föl, illetve be. Ahol ezek egymással kereszteződnek ott sötét, ahol pedig csak vékony fonalakkal keresztezik egymást, ott kevésbé sötét felületet képeztek. így a szövéssel a feketének három tónusát hozták létre (4. kép). Anyagszélesség = 76 cm. Barisszoknya, Apátfalva, gyűjtés: 1967, leltári száma: 67.10.8. A fehér alapanyag vászonkötéssel csíkosán szőtt. Centiméterenként pár darab vastagabb fonal bevetésével harántcsíkos. Mintázata nyomott, a lilás színnel fölvitt apró motívumok pöttyöknek látszanak (5. kép). Anyagszélesség = 74 cm. Barisszoknya, Apátfalva, gyűjtés: 1967, leltári száma: 67.10.9. A fehér alapanyag vászonkötéssel csíkosán szőtt. Centiméterenként vastagabb fonalak bevetésével harántcsíkos. Mintázata nyomott, rózsaszín elszórtan elhelyezkedő, finomrajzú virágszálak szövedéke (6-7. kép). Anyagszélesség = 76 cm. Barisszoknya,

26 Apátfalva, gyűjtés: 1967, leltári száma: 67.10.7. A fehér alapanyag vászonkötéssel csíkosán szőtt. Centiméterenként pár vastagabb fonal bevetésével haiántcsíkos. Mintázata nyomott, rózsaszín hosszanti csíkozást!, így kockás hatást mutat és a fehér alap csak éppen kivillan alóla. Erre a felületre sötétebb rózsaszínnel nagy raportú, finom rajzú, kusza virágszálakat nyomtak (8. kép). Anyagszélesség = 74 cm. Barisszoknya, Apátfalva, gyűjtés: 1967, leltári száma: 67.10.11. A fehér alapanyagot vászonkötéssel szőtték. Mintázata brossirozással történt, a csíkokban elhelyezett apró virágszálakat színes gyapjúfonallal képezték. Minden kis virágszál esetében külön mintázóvetüléket, pirosat és zöldet használtak, amivel a virágszálak kontúrja mentén soronként fordultak. A gyapjúfonal plasztikusan emelkedik ki a fátyolszerü alapszövetből (9-10. kép). Anyagszélesség = 82 cm. A barisszoknyák egyöntetűen bokros formájúak. Az anyagszéleket egymáshoz varrva, annak teljes bőségét derékban ráncolták be. Az átlag 80 cm széles kelméből hét szélből, több, mint öt méter bő szoknyát varrtak. A kelme finomsága révén sokkal könnyebb volt a bőség beráncolása, mint más anyagok esetében. A szoknya alját tenyérnyi széles fehér vagy fekete vászonnal /óhajtották, szegték, hogy szépen álljanak a redők. Peremét kefezsinórral vagy ujjnyi széles csipkével díszítették. A kötő alatti részt mivel az nem látszott - maradék anyagból toldották, takarékoskodva a drága méteráruval. A bokros formát szabásukon kívül még sok-szoknya alávételével érték el. Erről Kempelen már említett, 1854. februári tudósításában így ír: „a pórnőknek rendes állapotban 10-12 mesés bőségű (...) szoknya szélesíti csípőit (...) csak két legfelsőjéről szólhatok, az egyik belülről számítva a 8-ik vagy 11-ik mindig színes selyem, a felső mindig finom barege vagy foulard." A barege kelme, az apátfalviak ajkán baris divatja náluk még az 1920-as években is tartott. Később már csak a ládában őrizték őket. Közölte: T. Knotik M. 1990. 165. kép. 243