A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés) II.

Garam vidéki és kalotaszegi gyűjtése során Bónis György a Néprajzi Intézet munkacsoportjának a népi jogélet kutatására készített, éppen általa megjelentetett 95 pontos kérdőíve alapján dolgozott, Tápén viszont Papp László bővebb, 587 pontos kérdőívét használta.

5 Papp László a gyűjtések, illetve az eredményeket összegző jelentések tapasztalataira támaszkodva állította össze a magán- és büntetőjogra vonatkozó kérdőpontjait, melyek közül Bónis György és tanítványai a magánjogon belül a személyi joggal, a dologi joggal, a kötelmi joggal és a családjoggal foglalkoztak.

6 Az öröklési jogra vonatkozó konkrét gyűjtés Tápén nem történt. Az általános helyismereti, jogtudati és eljárási kérdésekkel együtt az 587 pontos kérdőívből a vizsgált terület 451 pontot ölel fel, melyek közül 14 a személyekkel, 127 a tulajdonjoggal, 181a kötelmi joggal, 104 a családi joggal foglalkozik - nem vizsgálva az egyes jogterületekhez tartozó kérdőpontok mindegyikét. A személyi jog 14 pontjából 5-re kérdez rá 6 cédula, a dologi jog 127 pontjából 41-et érint 64 cédula, a kötelmi jog 181 pontjából 72-re vonatkozik 145 cédula információja, a családjog területéről pedig a 104 kérdőpontból 44-et vizsgál 83 cédula. A számadatok alapján is látható, hogy a gyűjtők legalaposabban a családjog kérdéseivel foglalkoztak (0,42 %), a legnagyobb hiátusok pedig a dologi jog területén maradtak (0,32 %). Még akkor is szembetűnő ez az arány, ha tudjuk, hogy a Papp-féle kérdőív a gyűjtés alaposságának és kontrollálásának érdekében többször is rákérdez egy-egy részadatra. Ha a dologi jogokat érintő fejezetet alaposabban szemügyre vesszük, az is látható, hogy az önmagukban is igen terjedelmes kérdések további alkérdésekre osztódnak. A tápéi gyűjtés során egy-egy kérdésre általában egy, legfeljebb két válasz született. Abban a néhány esetben, amikor három válasz esetén is ugyanazt a kérdőpontot tüntették fel, ez legtöbbször a 2-7 alkérdésből álló kérdőpont más-más részeire válaszolt. Például a mindössze 2 alkérdésből álló, az 1920. és 1945. évi földreform eredményeiről és hatásairól érdeklődő 119. kérdés esetében az egyik válasz az 1945. évi földreform statisztikai adatait, a másik a földosztás néhány alapelvét érintette, a harmadik az 1912-ben épült munkásházakról szólt. Ha pedig - mint például a 87. , az ingatlan tulajdonszerzésről érdeklődő kérdés esetében - a három válasz a 7 alkérdés közül ugyanazon 2-re felelt, a válaszok csupán részben fedték, egészítették ki, de semmiképpen sem kontrollálták egymást, így a több választ is tulajdonképpen az adott jogintézményre vonatkozó egyetlen, korántsem teljes válaszként értékelhetjük. A 4 feleletet is tartalmazó 68., a földközösség emlékeire rákérdező kérdés ugyanazon alpontjára adottak esetében viszont az jelentette a problémát, hogy különböző, teljes pontossággal meg nem határozható idősíkokra vonatkoznak. Kettő a 19. sz. közepén, második harmadában fellehető háromnyomásos gazdálkodásra (még ezen belül is eltérő adatokat közölve), a harmadik a századfordulóra, a negyedik pedig egy időben pontosan meg nem határozott családi földközösségre utalt. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a gyűjtés e része nagyon jó adalékot jelenthet a dologi jogról vallott felfogás megismeréséhez Tápén (pl. a szomszédjogok értelmezése, a 5 Bónis Gy. 1941. 289., Bónis Gy. 1939., Papp L. i.m. 6 Az egyes jogterületek megnevezésére az 1939-1948-as gyűjtés során használt kifejezéseket alkalmazzuk. 227