A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Grynaeus Tamás: „Lappongva gyógyítgató paraszt orvosok” Szeged környékén a századfordulótól napjainkig

léte adta. " Látnivaló, hogy a hagyományőrzés nem követi Thünen elméletét, vagy azzal éppen ellentétes. Az ismert gyógyítók Város környéki nagyobb száma adódhat e települések alaposabb vizsgálatából, ill. a települések itteni nagyobb sűrűségéből is.) III. A századfordulótól 1922-ben bekövetkezett haláláig működött SzegedAlsótanyán (Engi) Tüdő Vince

43 gyógyító - búcsúvezető - halottlátó, akihez a szegedi diaszpóra távoli pontjairól is jöttek gyógyulást-vigaszt keresők. (II. térkép, szaggatott vonalakkal jelölve.) Gyógyításai javarészt imádság - böjtölés - penitenciatartás révén történtek. Ezeket ő maga együtt végezte a beteggel, ill. a beteg hozzátartozóival, tanyáján épült kápolnájában vagy a mellette álló keresztnél. Nagyobb ünnepeken és újhold szombatján itt búcsújárás is volt, az ájtatosságokat ő vezette. Ezekben és gyógyításaiban - a paraszti világképnek megfelelően, melyben maga is benne élt - a napfölkelténeknaplementének, bizonyos számoknak (3, 7, 9), a kedd és péntek tiszteletének, az újhold számontartásának, stb. nagy szerepe volt. Ezek révén tudta a sajátos pogány-keresztény fölfogásban élő betegeket és hozzátartozóikat katartikus élményben, javulásban részesíteni, de mindig hangsúlyozta, hogy nem ő, hanem „az Isten és a hit gyógyít". A súlyosabbakat, hogy ne kelljen minden nap újra elhozni, tanyája egyik, betegeknek berendezett szobájában hagyták - 9 napig! - ezalatt ő, családja, a hozzátartozók és a tanyán élt koldus házaspár gondozták.

44 Míg Tüdő Vince alakját már csak a kortársak emlékezéseiből és a korabeli, legnagyobbrészt súlyosan elmarasztaló tudósításokból rekonstruálhattam (ezt megerősítették, kiegészítették néhány éve megtalált töredékes följegyzései),

45 a híres „fehértói gyógyító embert" személyesen ismertem.

46 A II. világháború utáni két évtizedben működött a szatymazi határban lévő tanyáján. (A II. térképen vonzási területét folyamatos vonalakkal jeleztem.) Látható, hogy míg az előbb említett Tüdő Vincéhez Alsótanyáról és a Szegedtől délre eső diaszpórákból jöttek a betegek, a. fehértói ember pácienseinek zöme Felsőtanyáról verbuválódott. (Ebben az időközben meghúzott országhatárnak is lehetett szerepe. Kelet felé viszont a Tisza választóvonalat jelent.) Dóczi István, а fehértói ember elmondása szerint temetőcsősz nagyapjától tanult, halálos ágyán kézfogással vette át tőle tudományát. Az első világháborúban egyik szemére megvakult, majd később egy baleset másik szeme világától is megfosztotta. Az addig cselédsorban élő szegényparaszt ettől kezdve koldult (énekes-imádkozó koldus volt) és időjóslással foglalkozott, majd a II. világháború után kezdett el gyógyítani. „En a Boldogságos Szűz Mária képével gyógyítok, - mondta - éjjel álmomba az őrangyalok megmondják: így, meg így gyógyíjj. Megérik a fejembe, mint egy alma, osztán sikerül. " Vakságán kívül jobb felkarján lévő lágyrész-daganatnak is szerepe volt gyógyító hírében. Elmondása szerint abban volt a tudománya. Jóllehet ismerte az általános népi gyógyító eljárásokat (sárgaság, szemölcs, aranyér, rándulás, fül-, fogfájás, stb.) ezeket nem, vagy csak alig alkalmazta, jóformán csak megrontottakat (ember, állat) gyógyított, fürdőkkel. 12 Ld. Jócsik: Szövetkezeti gazdaságtan. Bp.,1947. 150. 13 Grynaeus T. 1972. és 1994. 14 Hasonló szeged-alsótanyai adatban: Térbe, 1927. és Ferenczi I. 1973. 283. jázovai adatában a budicsi asszonnyal kapcsolatban. 15 Savai, Grynaeus T. 1994. 16 Grynaeus T. 1956. (kézirat) és id. Juhász A. 1978. 366. 144