A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Ifj. Lele József: Népi gyógyítás Mórahalmon

jedését. " Ellene védekezni azzal lehetett volna, ha erkölcsös életet élnek. Elfertőzés esetén viszont sokan szégyelltek orvoshoz menni, de mégis ott gyógyíttatták magukat, mivel a népi gyógyászat erre nemigen tudott írt adni. A nyakfogat (mandulagyulladást), ha még nem volt nagyon erős, elnyomták. „Vót, aki a leghosszabb ujjával, a nevetlennel nyomta el. Börcsök Jóska bácsi mögénten kaszakűvel nyomkodta. Addig nyomkolászta, amíg el nem fakadt. Akkor aztán kigyütt belőle a sok csúnyaság, majd pálinkát vöttünk a szánkba, avval köllött kiöbligetni, fertőtleníteni a helyit." (SzJné) Gyakori, fájdalommal és kellemetlenséggel együtt járó betegség volt a pokolkelet. (Bálint Sándor szerint carbunculus nevű. bőrbetegség.) „A pokolkelet úgy választható el - írja Bálint Sándor

12 -, hogy a színcsurgásból kiemelnek egy göröngyöt, és ugyanoda afiaspokolkelettel együtt elássák." Afiaspokolkelet pedig úgy került a göröngyre, hogy vele megérintették a pokolkeletet. Ismeretes volt az is, hogy a pokolkeletet száradt, vöröshasú békával dörzsölgették, majd elhajították, de utána nézni nem volt szabad. Közismert hiedelem szerint „Szent Antal napján nem volt szabad liszbe nyúlni, mert akkor Szent Antal tüze (orbánc) támadt a kézen, vagy a test más részén. Erre rá köllött csiholni acéllal, kohával és taplóval. Az volt a leghatásosabb, ha tizenharmadikként születött gyerök csiholt rá, akkor biztosan elmúlt. Az én apám is Antal volt. Sokan kérték, csiholna-é rá a Szent Antal tüzire. Mögtötte. Közben három Miatyánkot mondott el." (BA) Nem gyakori, de elő-előforduló betegség volt a sárgaság (icterus). Aki sárgaságba esett, annak a nyakába egy cérnaszálra fűzött fokhagymaláncot akasztottak. „Engömet a Polgár Téca néni gyógyított ki a sárgaságbúi. Szárított tojássárgáját kötött a nyakamra, amit kilenc napig köllött hordani. Ugyanakkor kilenc este sárgákásalében köllött fürdeni. Egy nagy sárgarépából poharat faragott, és abból köllött innom, ha mög szomj áztam. De olyat is hallottam, hogy kilenc napig kádba öntött kamillateába köllött fürdeni annak, aki sárgaságba esött " (GJné) Mezei munkák közben, de otthon is gyakran megesett, hogy valaki elvágta az ujját, netán a kapával belevágott a saját lábába. Ha víz volt közel, akkor először is kimosták a sebet, lehetőleg ráöntött, folyó vízzel. Gyakori volt a pálinkával való lemosás is. Voltak, akik törött paprikába nyomták a sebesült ujjat, mások, akik kapálás közben a lábukat vágták meg, a homokba, hogy a vérzés álljon el. Amely sebet be kellett kötni, arra előbb mosott lapulevelet vagy fehéreperfa levelet, sós kenyérdarabot, vagy avas sósszalonnát tettek. A legáltalánosabb gyógyszer a disznózsír volt, illetve, ahol volt, ott tengerihagyma levelének a nedve. Disznózsírt használtak a tallóseb gyógyítására is. Ha valakinek égéstől 12 Bálint Sándor 1976. 297. 90