A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Ifj. Lele József: Népi gyógyítás Mórahalmon

származó sebe volt, azt napraforgóolajjal kenték be, majd tojásfehérjével, ami szépen begyógyította az égési sebet. Ritka betegség volt, de előfordult az apró pattanásokkal jelentkező bőrbetegség, a sömör is. Erre zsúrlófüves-, illetve körömvirág-teát használtak; azzal kellett mosogatni. Sőt, a körömvirág főzetéből kenőcsöt készítettek, és azt kenték rá a sömörre. Orvosok viszont patikából vett glicerint ajánlottak, s azzal kellett kezelni a beteg részt, hasonlóan a pikkelyes sömört is. Gyakori szembetegség volt régebben a trachoma. Ez a veszélyes szembetegség főként a lakodalmak alkalmával szokásban volt mosdatás alkalmával terjedt, amíg a harmincas években meg nem tiltották. Addig viszont a gyakoriságra mutat, hogy „Mórahalmon negyven a trahomások száma."

13 Nyári meleg napokban igen gyakoriak voltak a szemgyulladásos megbetegedések. Ezt a betegséget kamülás teával borogatták, illetve mosogatták. Ha valakinek hályog keletkezett a szemén, üveget zúztak porrá, s azt, vagy kristály cukrot fújtak a nyitott szemébe, hogy az - hitük és gondolatuk szerint - majd leveri a hályogot. Ha valakinek meg erőltetéstől fájt a szeme, arra vagy langyos vizes ruhát vagy áztatott zsemlét kötöttek. A szemmelverés nem betegség, hanem ártalom. Ezért a kisgyereket mindig óvták azoktól, akik tudtak szemmel verni. „Az én apámat sokfelé hívták, mert ü is Antal vót, hogy gyógyíjja mög a szömmelvert gyerököt. Csak akkor hittak, ha nem tanálták azt, aki a kicsit mögverte szömmel, mert az apám mindönkinek a verésit el tudta küdeni. " (BF) Főleg akkor volt kellemetlen és rendkívül zavaró a szemölcs, ha a kézen, a tenyérben, az ujjakon volt. Sokan fekete ló farkából kitépett szállal kötötték körül, mások forró tűvel szúrták keresztül, ha azt akarták, hogy elmúljon. Régebben szömmel kerekítették (búzával vagy kukoricával). Miután három szemmel háromszor-háromszor megkerekítették, közben egy Miatyánkot elmondtak, akkor elmentek egy útkereszteződéshez, és ott a fejük felett hátradobták a magokat. Vagyis: elküldték. De csak akkor ment el, ha nem néztek hátra. Olyan is volt, aki szép, fehér zsebkendővel háromszor megsimogatta a szemölcsöt, és a kendőt az útkereszteződésbe letette. A szemölcs - hitük szerint - arra ragadt, aki a zsebkendőt fölvette. Ezeknél biztosabb, ám fájdalmas gyógyítás volt, amikor kékköves zsírral kötötték be, ami a szemölcs gyökereit is kiölte. Szintén nem sorolható a betegségek sorába az, ha szülés közben a csecsemő elkékült. Ilyenkor sok helyen elővették a nyargalókendőt, és belecsavarták a kicsit, s úgy sétálgattak vele. „Az én gyerököm is elkékült. Hamar hozta az uram a teknőt, és a nagygerenda alá tötte. Beletötte a karácsonyi abroszt, arra mög a gyerököt. Úgy, mindönöstül 13 Bokor István 1936. 33. 91