A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Tóth Ferenc: Állattartó és földművelő tanyák Makón

Ennek a nagy területnek a „belakása" igen hamar megtörtént. Az 1720. évi összeírás megállapításai szerint: „használják a szomszédos falvak területét: Tompost, Földeákot, Batidát, Kopáncsot és Szentlőrincet, a kegyelmes és főtisztelendő csanádi püspök úrnak tizedet szolgáltatva; Földeák és Tömpös birtokaitól azonban a kamarai tisztektől visszatartatnak, hacsak évi földbért nem fizetnek. " Makó határa nagy kiterjedésű lett, főleg északi irányban messze elnyúlt a városmagtól, hiszen a Maros déli irányban lezárta a terjeszkedés útját. Mivel a város nem centrikusán helyezkedett el, és Békés megye irányában keskeny sávban húzódott, ez lehetetlenné tette a távoli területekre naponkinti ki- illetve hazajárást. Elvileg két lehetőség állt fenn: az egykori falvak újratelepítése vagy a szállások kiépítése. Erdei Ferenc írta: „A tanyákra való kitelepülés politikai mulasztásnak az eredménye, mert a puszták feltörése idején tervszerű telepítésekkel kellett volna benépesíteni a határt, akkor ugyanolyanfalvak keletkeztek volna, mint a Bánságban, s ezzel lehetetlenné vált volna a tanyai szórványtelepülések kialakulása."

3 Az újratelepült város Az újra megülés után a város népessége rohamosan emelkedett. 1717-ben 84 családot írtak össze, tehát a lakosság mintegy 400 lehetett. A további időkről, a népesség gyarapodásáról már pontos adatok állnak rendelkezésünkre. 1734 1 895 1747 2 370 1756 2 900 1771 4 590 1780 9 300 1790 12 250 1810 14 563 1820 16 500 1840 20 700 1850 23 500 1857 25 595 1869 27 759 A város határát - amely alaposan el is vadult az utolsó ,futás" alkalmával - a népesség növekedésével fokozatosan sikerül ismét birtokba venni. A pusztára egy átmeneti kitelepülés már 1717 körül történt. Metekovicz János György helyettes provizor, az összeírás végrehajtója megjegyezte, hogy a múlt és a jelen évben a katonai fuvarozások, élel3 Erdei Ferenc 1942. 7. 8