A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Tóth Ferenc: Állattartó és földművelő tanyák Makón

mezes és más szolgálatok rendkívüli mértékben és tűrhetetlenül nehezedtek reájuk, a gazdaemberek kénytelenek voltak házaikat elhagyni s marháik nagy részét eladva, minthogy nagy szénahiány is uralkodik, a pusztaságba kiköltözni. Ekkor tehát csak a terhek elől és nem gazdálkodás céljából hagyták ott a települést. Közben az állattartásról fokozatosan kezdenek áttérni a földművelésre. A legelőket Jeltörik, és a pásztorélet egyre távolabbi területekre szorul. Amilyen rohamosan nő a lakosság lélekszáma, ugyanolyan arányban kerül művelés alá a település határa. Találó Szabó István megállapítása: „a mezővárosok, falvak szántóföldi övezete kezdi elnyelni a legelőket. " Ennek megfelelően a 18. század közepétől az egész országban átfogó határrendezésre kerül sor, és ez a különféle Jogállású régi és új településekre egyaránt kiterjed.

6 így alakul ki Makón is az övezetes határfelosztás. A belterületet szőlőskertek, kenderföldek veszik körül; ezen kívül húzódik a belső legelő, ahová naponként hajtják ki a Jószágot, ami áll tehénjárásból, ménesjárásból, csürhej árasból stb.; ezt követi az egyik szántóföldi övezet: az Ugar, ahol nyomásos gazdálkodás folyik; azon túl a szállás- vagy tanyaföldek sávja; legtávolabb a külső legelő vagy Puszta, amelyet rideg Jószág tartásra használnak. „Ez a földrajzi elhelyezkedés - állapítja meg Erdei Ferenc - a gazdálkodás racionális differenciáltságára és viszonylag magas színvonalára is utal. " A város határának kiterjedéséről Vertics Józsefnek 1779-ből származóföldmérési összesítőjéből vannak először hiteles adataink.

8 Belső legelő 8 334Jugerum Külső legelő 13 888Jugerum Ugar 1 498Jugerum Szállás 31 728 jugerum A földközösség problémakörének rendkívül fontos szerepe van a tanyák kialakulása szemszögéből. Az 1720. évi összeírás szerint: „itt a lakos tetszése szerint ott szánt, ahol Jól esik neki, változtatva: egyszer a sajáton (a város határában), másszor az egyik, és ismét másszor a másik praediumon; egy és идуanazon földet három vagy négy évig folytatólagosan művelik." Ebben az időben a szomszédos Szegeden is ez volt a gyakorlat, „a szántóföldeket nem osztották fel a polgárok között írja Juhász Antal -, hanem a 18. század elején ki-ki annyi földet szántott meg, amennyit igásállataival megművelni bírt."

9 Később ez a földbőség olyannyira megszűnt, hogy a tanács csak iparosok megtelepedését engedélyezte. Az alföldi régióra általánosítva Szabó István meg4 Borovszky Samu 1. 317. 5 Szabó István 1960. 141. 6 Rácz István 1980. 120. 7 Erdei Ferenc 1969. 15. 8 Tóth Ferenc 1988b 9-11. 9 Juhász Antal 1989. 21. 9