A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Markos Gyöngyi: Gyermekélet Makón és környékén a XX. század első felében

A hagyományos étkezési rend Makón már a századfordulóra fölbomlott A sokgyermekes szegény családoknál a húszas évekig megmaradt. Az apátfalvi változások folyamatát és okait - Szigeti György szavait idézve - térségünkre általánosíthatjuk. ,Ahol a nagy asztalnál az apa volt a családfő, mert a nagyapa már nem élt, vagy mert máshol lakott, ott a módosabb helyen a gyereket, ha csak egy volt, a nagy asztalhoz ültették, de ha magát jól bíró nagyapa is ült az asztalnál, akkor neki a tekintélye ezt nem engedte meg. Akkor még azt mondta az öregapa: »Maj' ha kaszálni tucc fiacskám, akkó űhecc az asztalhon!«"

14 A közös tálból evés szokásának felbomlása után a gyerekek kaptak cserép, majd zománcozott tálkát, bögrét. Már a kisgyermeknek is feladata volt vigyázni az edényeikre. Az étkezések előtt és után a felnőttek és a gyermekek imát is mondtak: „Édes Jézus (Jövel Jézus) légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk", ill. „Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott. Ámen." - voltak a legismertebb gyermeki imák. Az étkezések gyakoriságában és az ételek minőségében a család gazdasági helyzetéből adódott eltérés. Általában elmondhatjuk, hogy a kisgyermekek ugyanazt a kosztot kapták,mint a felnőttek. A különbség annyi volt, hogy a gyermekek több tejterméket fogyasztottak. A fő étkezések közötti „kenyerezést" általánosnak mondhatjuk (Apátfalván „túrús", tejfölös, Csanádpalotán zsíros, lekváros volt a kedvelt.) A szegényparaszt családok életmódja nem engedte meg, hogy a gyerekekkel kivételt tegyenek. Nagygazda szülők, módosabbak is arra szoktatták gyermekeiket, hogy ne válogassanak, mindent egyenek meg. Becsüljék az ételt, az élelmet, különösen a kenyeret. Evés közben vigyáztak a fegyelemre, ne szürcsöljenek. A rosszul evő gyereket Apátfalván így biztatták: „Egyé

1 te kákabélű, те' nem lësz belűled katona!" vagy „Egyé' te nyevászta, me' bengás maracc". A gyermekeknek kedveskedtek különféle süteményekkel: mézes süteménnyel, később piskótafélékkel. Csanádpalotán például kenyérsütéskor lángost, kiscipót, kalácssütéskor egy-egy fonott kalácsból csirke formát sütöttek a kicsiknek.

16 Alvás Mint általában a parasztcsaládoknál, térségünkben is egységes kép bontakozik ki a kisgyermekek fekvőhelyére vonatkozóan. Egy-két éves koráig bölcső a gyermek alvóhelye. (Szegényebb helyeken a teknő, módosabb családoknál a vessző babakocsi.)

17 A bölcsőből kikerült kisgyer14 Szigeti György MFM NA 900-85. 15 Szigeti György MFM NA 900-85. 16

Pánczél József né. MFM NA 758-80. 17 Részletesebben vö. Markos Gyöngyi 1986. 72