Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
A Felgyő, Ünnös-tanyai avar kori temető 251 beváló, szimmetrikus díszítésű csontlemezes tegez) alapján ez is inkább az avar környezetben előkerült kelet-alpi-típusú vereteink korábbi csoportjába tartozhat. A Kárpát-medence kelet-alpi-típusú öveit tartalmazó sírok többségében nincs fegyver, annak ellenére, hogy az teljesen biztos, hogy a Meroving világban ezek az övek saxhoz vagy spathahoz tartozó, fegyverövek voltak (MARTIN 2000). A felgyői sírban volt íj és nyíltartó tegez is. Megfigyelések hiányában viszont az ma már nem dönthető el, hogy ez a szíjvég és a vertes öv, melyhez tartozott, a tegezöv volt-e. Az Alpoktól északra és a Kárpát-medencében is e veretek feltűnését importként, esetleg zsákmányként értelmezik. Lőrinczy Gábor és Straub Péter a szegvár-oromdűlői 81. sír övgarnitúrája kapcsán — a zamárdi 10. sírral való szoros kapcsolata, valamint a pitvarosi 72. sír övvereteinek ugyancsak Zamárdiból való párhuzamai (BENDE 2000a, 204-205) alapján felvetették annak lehetőségét, hogy onnan mintegy ajándékként került a nyugati típusú övkészlet a tiszántúli közösséghez (LŐRINCZY-STRAUB 2005, 146). A felgyői, fehértói és a kundombi temetőben is van néhány nyugati/germán kapcsolatot mutató tárgy (fémveretes vödör, kétoldalas- és púposhátú fésű, lunula alakú csüngő, pajzstövises csat, ujjas fibula). Ma még nem lehet egyértelműen megmondani, hogy ezen tárgyak (szórványos) jelenléte a Duna-Tisza köze keleti szélének néhány temetőjében 9 3 a germán-avar kapcsolatok milyen aspektusával hozhatók összefüggésbe. Egyéb típusú préselt szíjvégek. Felgyőn további két sírból származik préselt szijvég, négy eltérő típus (6. kép 2-3). A két sírban (108. és 136. sír) a szíjvégeken kívül csak az öv összekapcsolására szolgáló vascsat került elő, ezért ezeket itt, egy helyen tárgyalom. A felgyői 136. sírból egy rácsmintás szíjvég (6. kép 2) töredéke került elö egy vascsat társaságában. A sír bolygatatlan volt, ezért ha volt is más díszítés az övön, annak vagy nem maradt nyoma, vagy pedig nem került a temetéskor a sírba. A bronz szíjvég keresztben rovátkolt léccel szegélyezett rácsmintás díszítésének analógiája a kunszentmártoni ötvössír préselőtövei között található meg (CSALLÁNY 1933, I. tábla 20). Ezen kívül a rácsmintás díszítés feltűnik a csengele-jójárti sírlelct nagyszíjvégén is kiegészülve a pont-vonal díszítéssel (CSALLÁNY 1939, VII. tábla 14). Az ötvössír és a csengelei leletegyüttes alapján is a rácsmintás szíjvégek keltezése a 7. század második negyedére lehetséges. A 108. férfisírban is csak egy vascsat volt, s ezen kívül három különböző kisszíj vég (6. kép 3). Egy övhöz tartozásuk teljesen bizonytalan, az egyik szíjvég a lábfejeknél került elő. A szalagfonatos szíjvég keresztben rovátkolt pereme és a felső szélére külön felforrasztott, bordázott pánt egyértelműen kora avar jelleget kölcsönöz a veretnek. A kundombi 102. (SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, Pl. 15) és a Jászapáti-Nagyállási úti 208. sírban (MADARAS 1994, Taf. XXXII) vannak hasonló darabok. Az utóbbi sír nagygyöngycsüngős fülbevalója és csontlemezes tegeze alapján a szíjvégtípus a 7. század közepére keltezhető. Két bronz kisszíjvég azonos volt, érintkező szív alakzatokból álló mintájának analógiáját nem ismerem. Végül a negyedik kisszíjvég egy zömökebb és csúcsos záródású típust képvisel. Díszítetlen, bronz lemezből van kinyírva. Díszszegecsek (6. kép 6). A 62. sírban félgömbös fejű szegecsekkel díszített, sokmellékszíjjas öv volt. Az öv lant alakú vascsattal záródott, s az övgarnitúrához vékony bronzhuzalból hajlított bújtató is tartozott. A félgömbös veretimitációkat Garam Éva a 7. század közepére keltezte a Tiszakécske-Óbög 7. sír kapcsán (GARAM 1991, 141). Préselt korongveretek: A 228. sírból préselt bronz, kerek veretek és szíjvégek kerültek elő, melyekről csak a sírleírásból és a rajzi dokumentációból van információnk, a veretek elvesztek. Kérdéses a 147. bolygatott gyermeksírban, a bal könyök környékén lévő peremes, kerek alakú bronzveret idetartozása. Az sem zárható ki, hogy nem is övveret volt. Késő avar kori öntött övveretek (6. kép 8-10). A 21., 63., 68. és 86. sírokba öves férfiakat temettek. A sírok a temető északi felében elszórva helyezkedtek el. Mindegyik öve a késő avar kor legvégére jellemző típust képvisel: a veretek és a csiingős veretek felső részei is keskeny pajzs alakúak, kisebb méretűek, mint korábbi társaik, és hármas csoportokba rendezve helyezkedtek el az övön. A 86. sír nagy része egy későbbi árok ásásakor megsemmisült, ebből csak néhány veret került elő, a többi esetben az egész övgarnitúra megkerült. Az ásatási megfigyelések szerint, a veretek elhelyezkedése alapján mindegyik sírban az öv felcsatolva, a halott derekán volt. A 21. és 86. sírban indás díszítésű veretek voltak, a 63. sírban vésett liliomos veretek kerültek elő, melyekhez áttört liliomos szíjvégek tartoztak. Mindegyik gyakori az avar korszak végén, a 8. század végén, 9. század elején viselt övtípusok között. Hasonló a 68. sírból származó, áttört stilizált levélindás, ún. Keszthely-típusú veretek kronológiai helyzete is. Ezek a veretek azonban ritkán előforduló típust képviselnek. A kevés ismert példány közül négy az Avar Birodalom peremterületéről, a mai Szlovákia (Nővé Zámky 387. sír 93 A tárgyaltakon kiviil ide tartozik a gátéri temető is. amely szintén tartalmaz germán kapcsolatokkal rendelkező tárgytipusokat.
