Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)

BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető

250 BALOGH Csilla tos leletegyüttesek (Kunbábony 1. sír, Bócsa, Né­metpalánka) és azok préselt utánzatai (Kiskunfél­egyháza-Pákapuszta, Maglód) mellett, e leletkörhöz tartoznak a gömbsorkeretes vereteket tartalmazó sír­együttesek (Dány, Zsámbok 2. sír, a Fleissig-gyűj­temény ismeretlen lelőhelyü, talán Szeged környéké­ről származó, T-alakú akasztóverete) is. Ezek között a felgyői veretek és az újabban közölt péterrévei 103. sír ugyancsak bronzból készült gömbsorkere­tes veretei (BUGARSKY 2009, Sl. 86, Tab. XVII) a leg­rosszabb minőségű darabok. A fogazott szalagfonatos díszítés, mely a 83. sír kisszíjvégein tűnik fel, nem idegen a bócsai-kör lele­tei között. 9 0 Előfordul csatokon (Csanytelek, Mag­lód, Petőfiszállás), a bócsai kard hármasívü füg­gesztő fülén, a kunbábonyi 1. sír fejes gyűrűin, a tegezfüggesztőn és a tegez alsó szélét díszitő, áttört aranyszalagon, többségében azonban szíjvégeken (Csanytelek, Csepel, Csepel-Háros 8. sír, Csepel­Vízmű, Bugyi-Űrbőpuszta 14. és Szeged-Fehértó A. 3. sír) jellemző. 9 1 A bócsai kör (a gömbsorkeretes álcsatos vezé­ri sírok) keltezése máig nem megoldott, a lelete­gyiittesek tág időhatárok közé, a 7. század első és harmadik haramada közé is viszonylag könnyen kel­tezhetők (GARAM 2005, 428). A maglódi leletek kap­csán Garam Éva megvizsgálta az álcsatos-kör le­leteinek és a dunántúli meroving jellegzetességeket mutató temetők (Zamárdi, Kölked-Feketekapu A. és B., Szekszárd-Bogyiszlói út, Csákberény, Környe, stb.) fogazott szalagfonatos díszítésű tárgyainak kap­csolatát, és a kőbetétes technika alkalmazását, mint összekötő kapcsot. Megállapította, hogy a dunántúli fogazott szalagfonatos leletkör és a gömbsorral kere­tezett, kőbetétes álcsatok között a technikai és stílus­beli hasonlóságokon kívül kronológiai átfedés is van: a fogazott állatstílus kialakulása a Dunántúlon korábbi, mint az álcsatok készítése, de egy részük egy időben is használatban volt (GARAM 2005, 422, 426). Az álcsatos-körben a fogazott szalagfonatos dí­szítés zoomorfizálódott változatai bukkannak fel, mely stílusváltás itáliai-délnémet hatásra a 7. század első évtizedeire tehető (NAGY 1992, 38). Vagyis a fo­gazott szalagfonatos tárgyak és az álcsatos leletkör használati ideje leginkább a 7. század második ne­gyedében fedte egymást. Ez adja meg a felgyői 83. sír övének kronológiai helyzetét is. Kelet-alpi-típusú szíjvég. A 197. sírban aduitus korú mongolid férfi feküdt. Az övét vascsat zárta és 7 préselt ezüst, pajzs alakú övveret díszítette. A ve­retek sajnos nagyrészt elporladtak, típusuk nem volt megállapítható. Elveszett a bal medencecsont felső szélénél fekvő kisszíjvég is. A bal medencecsont alatt feküdt az öv végét záró kelet-alpi típusú, bronz nagyszíj vég (6. kép 5). Párhuzama a Duna-Tisza köze avar sírleletei között csak két lelőhelyen fordul elő, az abonyi 326. (MÁRTON 1906, 35-36) és a kun­dombi 64. (SALAMON 1995, PL. 11) sírokban. A kelet-alpi-típusú veretek eredetével kapcsolato­san ma még le nem zárt vita van: a római/italo­bizánci (BÓNA 1963, 59-64; BIERBAUER 1979, 354; DAIM 1996, 315; BÁLINT 2004. 602) és a germán (KOCH 1966, 28; GARAM 1995, 382; STRAUB 2002, 40) eredet ÍS felvető­dött. A Kárpát-medencében avar környezetben előfor­duló darabok 9 2 között tipológiai szempontból és a kísérőleleteik által is alátámaszthatóan két csoport választható szét. A jó minőségű veretek, a díszített peremű szegecsekkel ellátott darabok, a négyzetes és a kisméretű vereteket tartalmazó garnitúrák a kora avar korra tehetők, legfeljebb a 7. század közepéig fordultak elő (BÓNA 1963). A gyengébb minőségű, pontkörös díszítésű darabok, a hiányos készletek (el­tűnnek a kiegészítő veretek) és az utánzatok a 7. szá­zad második felében, de legfeljebb a század végéig éltek (ZABOJNÍK 2000, 354). A veretekkel legutóbb foglalkozó szerzőpáros a szíjvégek méretével kapcsolatosan megállapította, hogy a legjobb minőségű, gyakorlatilag teljes garni­túrák, melyek valószínűleg a legkorábbiak, egyben a leghosszabbak is (VÖ. LÖRINCZY-STRAUB 2005, 1. táblá­zat). Elterjedési térképükön a Duna-Tisza közi példá­nyokat a közép és késő avar kori csoportba tették (vö. LÖRINCZY-STRAUB 2005, 9. kép). Ezzel csak az abonyi sír esetében érthetek egyet. A kundombi 64. sírban a veretek összetétele (kacsacsőr alakú nagy­szíjvég, trapéz és kicsi, csüngőrészes háromszög ala­kú veret, ellentett veret) és a veretekhez tartozó, ön­tött bronz, pajzstövises csat is, valamint a szíjvég 8 cm hosszúsága — egyéb keltező kísérőlelet hiányá­ban — is megengedi a korábbi csoportba való kelte­zést. A felgyői szíjvég is hasonló kiképzésű, kiváló minőségű és 7,9 cm hosszúságú. Ezek és a kísérő­leletek (felül nyitott karikájú nagylemezgömbös fül­90 Ezek kapcsolatára a maglódi csat kapcsán Garam Éva hívta fel a figyelmet, ezzel egy új szempontot vetett fel a bócsai típusú ál­csatos-kör értékeléséhez és keltezéséhez. Megállapította, hogy a dunántúli fogazott szalagfonatos leletkör és a gömb­sorkeretes, kőbetétes álcsatos kör között technikai, szerkezeti hasonlóságok vannak és használatuk ideje részben egybeesik (GARAM 2005, 420, 426). 91 Az újabb ásatások közül pedig a Maglód 1. lelőhely két sírjából (111. és 141. sír) van adat hasonló szíj végek előfordulására. Az adatot Rácz Tibor szíves szóbeli tájékoztatásából ismerem, melyértfogadja köszönetemet! A lelőhelyről röviden: Régészeti ku­tatások másfél millió négyzetméteren 2006, 36-38; RégKut 2005, 268-269. 92 A lelőhelylistájuk Id. BÓNA 1962, Abb. 1, kiegészítését LÖRINCZY-STRAUB 2005, 24. j.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom