Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
230 BALOGH Csilla sorban, illetve sávban helyezkednek el, ezek alkották a temető gerincét, mint Orosháza-Béke TSz homokbánya (JUHÁSZ 1995, 91, Abb. 28; JUHÁSZ 1995a, 418, 4. kép), Orosháza-Bónum téglagyár (JUHÁSZ 1995, 37-38, Abb. 9; JUHÁSZ 1995a, 417, 3. kép), Szarvas-Graxa-téglagyár (68. lelőhely) (JUHÁSZ 2004, 63, Abb. 38), vagy Székkutas-Kápolnadülő (BENDE 2004, 308, 2. térkép) példája mutatja. Ettől eltérően, a teljesen feltárt rnoravicai temetőben a 2, egymástól kb. 15-22 m-re fekvő fülkesír a temető délkeleti szélén került elő. Ehhez hasonlóan, a temető szélén fekszenek a fülkesírok Rákóczifalva-Kastélydomb (SELMECZI-MADARAS 1980, 146-147, 4. térkép) és Pitvaros (BENDE 2000, 250) avar temetőjében is. A Duna-Tisza közén a fülkesíros temetkezés szokása — a makkoserdei temető kivételével — ma még csak szórványosan ismert, s e temetkezések az avar kor második felére tehetők. A sírtípus itteni megjelenésére a makkoserdei temető tengelyében, széles sávban elhelyezkedő fülkesírok régészeti leletanyaga biztos támpontot ad. A temetőben megásott első fülkesírokba a négyzet alakú lemezes véretekkel ellátott öveket, ill. az összetett hátveretes övet viselő férfiakat temették. A 24., 38., 58., 81., 209. és a 241. sír elhelyezkedése jól mutatja, hogyan kezdték meg a temető megnyitását a temető tengelyében közel egy időben megásott sírokkal. A temetőnek ezt a horizontját jól keltezi a 24. sírban előkerült, II. Constans és IV. Constantinus (654-659) solidusa (SOMOGYI 1997, 81). A 73. sir hosszú spirálcsüngős fülbevalója 5 3 és a 105. sír áttört pikkelymintás, keskeny pajzs alakú csüngős övveretekből, áttört, liliomos szíjvégekböl és poncolt, liliomos lyukvédőkből álló övgarnitúrája nem csak a fülkesírok közül a legfiatalabb, de a temető egyik legkésőbb megásott sírja is. Vagyis a temető megnyitásakor és a temető használatának végén egyaránt temettek fülkesírba, de a két csoport között több generációnyi hiátus van. A klasszikus griffes és indás övgarnitúrák hiányoznak a fülkesírok anyagából, de megvannak a temető aknasírjaiban, ami alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a temetőt folyamatos használták. Ennek ellenére azt egyelőre most még nem lehet megállapítani, hogy a fiilkesíros temetkezési szokás gyakorlásával miért hagytak fel a 7. század vége felé, és miért elevenítették fel ezt a szokást több generáció múlva, a 8. század legvégén. A tiszántúli késői fülkesíros temetők többségében a fülkesírok elhelyezkedése hasonló kronológiai jelentőséggel bír. Ezeket a sírokat a temetők megnyitásakor, vagy legalábbis nem sokkal azután ásták meg, a leletanyag alapján a 7. század második felében, utolsó harmadában, mint Szarvas-Grexa-téglagyár (JUHÁSZ 2004, 96), Rákóczifalva-Kastélydomb (SELMECZI-MADARAS 1980, 150) és Székkutas-Kápolnadülő (BENDE 2006, 310) esetében. A Makkoserdőn megfigyelthez hasonlóan, a pitvarosi temetőben a fülkesírok szintén két kronológiai horizontot (7. század utolsó harmada/7-8, század fordulója és a 9. század első harmada) alkotnak (BENDE 2000,246-248). Ma még sokkal egyszerűbb kimutatni a fülkesírokba való temetkezés vonatkozásában a kapcsolatot a korai és a késői avar időszak idősebb horizontja között, mint ugyanezt bemutatni az előbbiekben tárgyalt két temető fülkesírjainak két kronológiai csoportja között annak ellenére, hogy a temetők leletanyaga alapján bizonyítható a kontinuuitás. A fülkesiroknál alkalmazott temetkezési szokások egy része — edény a koponyánál, részleges állattemetkezések, juhkeresztcsont és csigolyák (Körös-TiszaMaros-köz) — egyértelműen a Tiszántúl kora avar kori szokásaival mutatnak rokonságot. 5 4 A fülkesírok szórványos előfordulása a Duna-Tisza köze Tisza menti sávjában, illetve a Duna jobb partján arra enged következtetni, hogy a fiilkesíros temetkezés gyakorlatának törzsterületéről a szokást gyakorló közösségek enyhe mértékű nyugati irányú migrációjával számolhatunk a kora avar kort követően, a 7. század közepén, vagy azt követően. Mivel a tiszántúli kora avar kori temetkezések belső kronológiája még nincs kidolgozva és a temetők nagyrészt közöletlenek, ma még ennél pontosabban nem határozhatjuk meg, hogy a fülkesíros temetkezést is gyakorló közösségek a Duna-Tisza közére a Tiszántúl mely területéről érkeztek. 53 A fülbevaló igen késői voltára már Kürti Béla felhívta a figyelmet, ő a fülkesíros temetkezés gyakorlásának 9. századig történő, folyamatos gyakorlásának bizonyítékaként értékelte (KÜRTI 1983, 191-192). 54 Mindeközben a Tiszántúlon, a Körös-Tisza-Maros-köz újonnan nyitott, fiilkesíros temetőiben a temetkezési szokásokban számos változás — legfőképpen a tájolás változása, de az áldozati-mellékletek mennyiségének csökkenése, összetételének megváltozása, a részleges állattemetkezéseknél a nvúzási gyakorlat változása, a részleges lótemetkezés megszűnése, a lószerszámos temetkezés megjelenése — következett be, amelyek mentalitásváltást (BENDE 2000, 252) és egyben korszakhatárt jeleznek.
