Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település
A felgyői bronzkori temető és település 99 seprűzött felületű fazék darabja, melyhez hasonló töredékek Baksról ismertek (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999. 18. kép 1; 30. kép 2). Néhány töredéknél — ezek elsősorban aljtöredékek — nem lehetett megállapítani, hogy a nagyrévi vagy a vatyai leletanyag részét képezik-e. A 14. csontvázas sír mellé beleltározott aljtöredék (8. kép 1) egy korai, Nagyrév-Vatya átmeneti korú korsó/urna vagy egy általános vatyai fazék rekonstrukciójára ad lehetőséget. A Duna-Tisza köze déli területein nem ismerünk késő nagyrévi, illetve korai vatyai leletanyagot. Az eddig innen közölt, a Vatyakultúrához tartozó lelőhelyek a kultúra klasszikus korszakába sorolhatók. Kérdéses továbbá a töredék sírhoz tartozása is. Mindezeket együtt véve egy, a Vatya-kultúrába sorolható fazék rekonstrukciója a valószínűbb. Egy fésűköteges díszítésű fazékalj (49. kép 6) és egy korsó aljának (54. kép 5) megítélése szintén kérdéses, mindkét említett kultúra leletanyagában találunk hasonlókat. Érdemes megemlíteni a 23. sír urnáját (11. kép 1), melynél a forma és a díszítés is nagyon erős nagyrévi hagyományokat mutat. Mivel a két kultúra átmenete ebben a földrajzi zónában nem ismert eddig, pontos párhuzamok híján ezt az urnát tekinthetjük a temető legidősebb edényének. A többi edénytípus esetében nem ismerünk a felgyői leletanyagban a Vatya-kultúra korai időszakára keltezhető formai variánst. A telepanyagban található makói, korai nagyrévi leletanyag egy korábbi önálló település emlékanyaga. A temető sírjainak leletei között nem találkozunk ilyen korai formákkal. A TEMETŐ LELETANYAGÁNAK ÉS JELENSÉGEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA A bronzkori temető határait délről és keletről meg tudjuk határozni a rendelkezésre álló, rekonstruált temetőtérkép alapján (BALOGH-P. FISCHL 2010, 44. kép). Nyugatról az út túloldalán húzott, keskeny árokban két urnasír és egy feltehetően a bronzkorba tartozó csontvázas, zsugorított sír került elő. Ezen a területen még temetkeztek a bronzkor folyamán (vö. BALOGH P. FISCHL 2010a). Északon kérdéses a helyzet. A legészakabbi, 1971/V. szelvény jelenségeit nem ismerjük. Az 1971. évi ásatási naplóban — a szelvény felső rétegéből előkerült leletek leírása után — az olvasható, hogy további föltáró munkát nem végeztek. Ugyanakkor a következő oldalon, az ásatás utolsó előtti napján azt említi a napló szerzője, hogy ,Jeldolgoztuk az V. szelvény sírjait és gödreit". Ezek a 118. és 123. avar sírok, illetve az „a"—„c" gödrök voltak. Ezek szerint innen urnasír már nem került elő. így feltételezhető, hogy a bronzkori temető északi határa is ismert. A feltárt urnás rítusú sírok temetkezési szokásainak elemzése a pontatlan adatok miatt elég sok nehézségbe ütközik. A rítusra utaló adatoknál igyekeztünk a napló sírleírásait alapul venni, mivel a sírleírások és a beleltározott leletanyag között gyakran jelentős eltérés található. A leltározásig eltelt idő alatt keveredhetett a leletanyag, ezért a sírleírások adatai látszanak biztosabbnak. 19 esetben 18 7 a napló egyáltalán nem is tesz említést a sírokról. Ezeknél csak a beleltározott leletanyagból indulhattunk ki. További 17 sír esetében a sírt a szántás nagymértékben feldúlta és csak apró töredékek — általában az urnák alja — maradtak meg, 18 8 illetve a sírleírás elégtelen, 18 9 a leírás és a tárgyak között olyan nagy az eltérés, hogy nem igazán lehet a rítust megállapítani. A tanyához vezető bekötőúttól északra levő ásatási terület közepén csoportosulnak a legjobban szétszántott, feldúlt sírok. A 6. urnasír leírásánál olvasható, hogy ,,a cseréptöredékek helyzete elárulja, hogy a 4. szelvény területén a térszín a bronzkor óta sokat kopott. Északi irányban csak kivételes mélységben leásott urnasír várható. "A 8. urnasír leírásánál is megjegyzi a napló, hogy „a terep ezen a részen erősen kopott. " Az 1961 /VII. szelvényben levő üres foltról a következő olvasható a naplóban: „teljesen meddő volt, az egykor benne levő urnát(?) az eke elvitte. " Feltehetően ezen a területen több sír is elpusztult. A 72 urbasírból négyről egyáltalán nem rendelkezünk információval, 19 0 a maradék 68 sírból pedig 36 a fentebb említett okok miatt nem, vagy csak kérdőjelesen értékelhető. A fennmaradó sírok közül 11 esetben a Vatya-kultúra általános temetkezési szokásának megfelelően egy urna, benne egy bögre és egy fedőtál került a sírba. 19 1 Ebből a 39. és 49. sírt nem a leírás, hanem a beleltározott leletanyag alapján sorolhatjuk ebbe a kategóriába. A leírással nem rendelkező sírok közül az 54., 62. és 66. sírnál ilyen típusú leleteket leltároztak be. így a felgyői temetőben is ez a rítus tekinthető a legáltalánosabbnak. A biztosnak mondható adatok között a 36., 38. és 42. sírban csak urnával ta187 12.; 29-32.; 34.; 50-52.; 54-56. és az 1972-es ásatás során előkerült összes sir (60-66. sírok). 188 6-11.; 17.; 21.; 33. és 57. sírok. 189 18-20.; 26.; 45.; 55/1971 és 58. sírok. 190 A szegedi út túloldalán feltárt urnasir, a duplán rajzolt 62. és 63. sírok és az 1975/XXI. szelvény ki bontatlan sírja. 191 3.; 5.; 24.; 27.; 40.; 4L; 44.; 47. és 48. sírok.
