Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia: A felgyői bronzkori temető és település
98 P. FISCHL Klára - GUBA Szilvia A LELETANYAG KORA BRONZKORI KAPCSOLATAI 18 5 Makó-kultúra A 144. és 145. sír mellékleteként beleltározott fazéktöredékek (41. kép 5; 42. kép 2) a Makó-kultúra jellegzetes fazekaival mutatnak hasonlóságot. A kihajló peremhez és az ívelt vállhoz rendszerint tojásdad formájú test tartozik. A fazekakon általánosan megfigyelhető díszítés formakincse egyszerű kivitelű bütykökre és bordákra korlátozódik (KALICZ 1984, 97). A felgyői leletanyagban megtalálható három fazéktöredék közül két példányon a bütyökdíszt az edény vállán helyezték el. A lapított kerek bütyök alkalmazása viszonylag ritka, ugyanakkor jellegzetes díszítési eljárás a Makó-kultúra elterjedési területén. CsongrádSertéstelep bronzkori anyagában több fazék és tárolóedény töredékén megtalálható (TÓTH 2001, 19. kép l, 7; 17. kép 11). A kultúrára jellemző, hengeres nyakú, tojástestü fazék töredékéből csak egyetlen darab található meg a leletanyagban (50. kép 8). A felgyői darabon a nyak és váll találkozása enyhén ívelt, az edény teste seprüzéssel díszített. Hasonló példányok a Makó-kultúra lelőhelyein nagyobb számban fordulnak elő, Felgyő szűkebb környezetében Csongrád-Sertéstelep lelőhelyről (TÓTH 2001, 17. kép 9) és Battonyáról (G. SZÉNÁSZKY 1988, 8. kép. 5) ismertek. A hegyes bütyök megjelenik Tiszaluc-Sarkadon is, ugyancsak telepanyagban (SZATMÁRI 1999, Taf. VI. 4). A nyak és a váll találkozásánál ülő, kis szalagfüllel ellátott fazék (55. kép 4) párhuzamait 18 6 szintén a csongrádi leletanyagban találjuk meg (TÓTH 2001, 14. kép 1). A kora bronzkor több kultúrájának jellegzetes lelete a belső díszes talpas tál. A Felgyőről előkerült töredéket (55. kép 3) a lelőhely elhelyezkedése, és a többi Makó-kultúrára utaló lelet miatt e kultúra emlékanyagába sorolhatjuk. A belső díszes tálak kevésbé díszített példányáról van szó, sajnos a lelet töredékessége miatt a minta pontos párhuzamait nem lehet teljes bizonyossággal felsorakoztatni. A belső díszes tálak nem ismeretlenek a Csongrád környéki hasonló korú lelőhelyeken, előfordulnak pl. Csongrád-Sertéstelep (TÓTH 2001, 7. kép 5), ill. Csongrád-Saroktanya (GAZDAPUSZTAI 1966, 7. kép 1-3) anyagában is. Kisméretű csonkakúpos testű tálhoz — ami különböző peremkialakításokkal a Makó-kultúra egyik legelterjedtebb típusa — tartozik az egyik töredék (50. kép 6), amely az 1965. évi ásatás alkalmával, a III. árok 4. beásásából került elő. Ehhez méreteiben is hasonló tál töredéke ismert Csongrád-Sertéstelepről (TÓTH 2001, 7. kép 7). Ebbe a csoportba sorolható az 1964-ben előkerült, befelé ferdén levágott, de külső oldalán megvastagodó peremkialakítású táltöredék is (49. kép 4). Ehhez hasonló, duzzadt peremű táltöredékek Battonya-Aradi út (G. SZÉNÁSZKY 1988, 5. kép 7-8), távolabbról Tiszakürt-Homoki-szőlő (CSÁNYI 1996, II. tábla 7) lelőhelyekről ismertek. Nagyrévi kultúra A kultúra sajátosságait több töredék is mutatja. Sajnos a leletanyag töredékes, és a kerámiaanyag döntő többsége általános kora bronzkori formákat képvisel, ezért egyes esetekben finomabb kronológiai besorolásra nincs lehetőség. Az erősen kihajló peremű, fordított tölcséres nyakú, kónikus vagy gömbös hasú, a perem alól induló füllel ellátott korsó a kultúra egyik vezérlelete. Pontos datálását általában a váll és has kiképzése alapján lehet megállapítani. Felgyőn 1965-ben, a IV. árokból szórványként került elő egy korsó töredéke (50. kép 3), azonban ennek váll- illetve haskiképzését nem ismerjük. A nagyrévi kultúra korsóinak fiatalabb variánsaira az ívesebb formák és a nyújtottabb nyak jellemző. Nem állítható biztonsággal, de a nyak és fül arányát tekintve talán az idősebb fázis korsói közé sorolhatjuk a felgyői töredéket. A Közép-Tisza vidék leletanyagákban (R. CSÁNYI 1983, 17. kép 1-9), és újabban a Duna-Tisza közén előkerült leletegyüttesekben is számos hasonló korsót találunk (TÓTH 1999, 3. kép 1-3). Két azonos típusú táltöredék szintén a nagyrévi kultúrába sorolható. Kihajló peremű, rövid ívelt nyakú, éles, vagy lekerekített vállú, csonkakúpos testű, kisméretű tálak darabjai, melyeknek füle a peremet és a vállat íveli át (54. kép 1). Az egyik töredéken a vállat tagolt borda hangsúlyozza (53. kép 9). Olyan kedvelt edényformáról van szó, amely változataiban a kora bronzkortól kezdve egészen a késő bronzkorig nyomon követhető. A típus alapformája megtalálható mind a települések, mint a temetők leletanyagában, nagyjából hasonló formai kiképzéssel. Rákóczifalva-Kastélydomb korai nagyrévi sírjaiban találunk hasonló tálakat (R. CSÁNYI 1983, 5. kép 2-3, 8. kép 7-8), továbbá az Ökörhalom-típus leletei között (BÓNA 1963, Pl. III. 7-8, Pl. 5. 1-3), és konkrétan az ökörhalmi leletek között is (CSÁNYI 1999, 4. kép 3). A típus azonban végig kíséri a kultúrát (CSÁNYI 1999, 188), a kulcsi és szigetszentmiklósi csoport leletei között is találkozunk vele (BÓNA i960. Pl. II. 7, Pl. III. 4; BÓNA 1963, Pl. XVI. 16; Pl. XVIII. 1). 1965-ben a XVIII. árokban előkerült egy ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadíszes, a borda alatt 185 A kora bronzkori leletanyag meghatározásában nyújtott segítségéért ez úton mondunk köszönetet Kulcsár Gabriellának. 186 A fiil esetenként ülhet a vállon is (TÓTH 2001. 8. kép 6).
