Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
PALUCH Tibor • MAROSLELE-PANA: EG Y KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHEL Y A KULTÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 61 megtelepedési stratégiában. E folyók által „határolt" térségben, a Körös-kultúra elterjedési területének többi részétől eltérően egy sehol máshol nem megfigyelhető településsürüséggel találkozhatunk. Ha csak Csongrád megye területét vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy a több mint 4 000 km 2 nagyságú területen a topográfiai gyűjtésekből, adattári, leltárkönyvi és irodalmi adatokból összesen 232 kora neolit lelőhelyet ismerünk (PALUCH s. a. a.). Ebből mintegy 100-ra tehető a Körös-lelőhelyek száma csak a Tisza-Maros-szögben (HORVÁTH 1996,126). Honnan lehet ez a kiemelkedően nagy szám? A sürü településhálózat létrejöttét a rendkívüli vízellátottsággal is lehet magyarázni, de érdemes megfontolni, hogy a kiemelkedően magas lelőhelyszámnak a késő Körösben lezajló változások is lehetnek az okai. Hogy itt mire gondolok? Az Alföld északi pereméről az AVK népesség terjeszkedett dél felé, elfoglalva a Körös-kultúra közép-tisza-vidéki településeit. Ezzel egyidőben a Bánát, illetve a Vajdaság felől a Vinca-népesség hatolt északra, a Körös-kultúra elterjedési területét innen kisebbítve (RACZKY 1982, 15-16). Ha átgondoljuk ezt a lehetőséget, akkor azt látjuk, hogy a késő Körös időszakban a kora neolit népesség alapvetően a Maros-Körös folyók közötti területen őrizhette meg ideig-óráig identitását. Ásatások hiányában persze nem igazolható, hogy a Tisza-Maros összefolyásának legtöbb kora neolit lelőhelye a Körös-kultúra késői fázisára keltezhető. Azonban a tény mindenképpen elgondolkodtató. Ennek az elméletnek az alapján az Aranka-Száraz-ér közötti terület lehetett a legkésőbbi Körös népesség menedékhelye. 8 1 Hogy a többiekkel mi történhetett, nem tudni: az AVK nyomása alatt elvándoroltak-e a Vinca kultúra által uralt, Marostól délre eső területekre, vagy a Körösöktől északra fokozatosan egybeolvadtak az AVK népcsoportjaival (MAKKAY 1982, 45). A Maros-Körös között ez az egybeolvadás az AVK-val nem mehetett végbe, mert itt az AVK — amint Maroslele anyaga alapján is láttuk — csak a klasszikus fázisában jelenik meg, illetve önálló megjelenésről ekkor sem beszélhetünk. A Maros-Körös között, legalábbis a Maroshoz közelebbi, a Szárazértől délre eső területeken ezzel ellentétes folyamatok játszódtak le. Mégpedig az, hogy a késő Körös idején, a Vinca Al végén az északi irányba terjeszkedő Vinca népcsoportok átlépnek a határnak tekintett Arankán vagy Maroson. 8 2 A késő Körös-Starcevo-Cri§ és a Vinca A1-A2 közösségek keveredése pedig, más területekhez hasonlóan (LAZAROVICI ET AL. 2005, 179), itt is a bánáti kultúra kialakulásához vezetett. A bánáti kultúra megjelenése a Vinca A3-Starcevo-Cri§ IVB időszakhoz köthető (LAZAROVICI-LAZAROVICI 2003, 384). A bánáti kultúra helye a Vinca-kultúrkör és a Vonaldíszesek között van. Első fázisa még a kora neolitikumhoz tartozik és párhuzamos a Starcevo-Cri§ IIIB-IVB és a Vinca A1-A3 időszakkal; míg a vége a késői neolitikumra esik és párhuzamos a Vinca C és a Tisza 1 időszakkal (LAZAROVICI ET AL. 2005, 181; DRA$OVEAN 2006, 96). Most már érthető az a dilemma, amelyet a 2008-as maroslelei leletanyag elemzése során lehetett érezni. A leletanyagban megfigyelhető kettősség onnan ered, hogy a bánáti kultúra erős kora neolit hagyományokkal rendelkezik, melyek a balkáni, Vinca elemekkel együtt jelennek meg a leletanyagban. Hasonló kettősséget fogalmaztak meg a Marosszögben elkülönített Téreparti-csoporttal kapcsolatban (HORVÁTH 2002, 22). 8 3 Itt kétkorszakúságot feltételezett a kritika szerzője, amely azonban nem állja meg a helyét. A valós probléma a Térepart esetében ott van, hogy Horváth Ferenc a statisztikai elemzésre hivatkozva az AVK önálló megjelenését látja igazolva a Körösök vidékétől délre (HORVÁTH 1994, 103). Itt a Vinca elemek aránya 15%, míg a bánáti kultúrában az AVK elemek jelennek meg 15%-ban (HORVÁTH 2006a, 313) és ezért a Marostól délre lévő terület — a bánáti kultúra — tükörképének tartja az anyagot. 8 4 A helyzet azonban az, hogy a hasonló korú és jóval nagyobb leletanyagot produkáló 2008-as maroslelei ásatás alapján nem igazolható a csoport önálló léte. A csoport lelőhelyeiként meghatározott települések, 8 5 akárcsak maga Térepart, a bánáti kultúra emlékét alkothatják. Ezek alapján a Marosszögben a déli eredetű elemek — ugyan rövid ideig tartó, de meglévő — megtelepedésével 81 Hogy meddig számolhatunk Körös-népességgel, arról megoszlanak a vélemények. Lazarovici szerint IV. szakaszában a Starcevo-kultúra már csak a peremterületeken élt volna tovább (MAKKA Y1982, 40), de megéri a Vinca A korszak végét, annak 3. fázisát (SZÉNÁSZKY 1983, 245). 82 Horváth Ferenc: A Dél-alföldi újkökorkutatás új szempontjai, módszerei és eredményei. A kandidátusi munkásság tézises összefoglalója (kivonat). Szeged 1994, 8. 83 Horváth Ferenc Téreparti-csoport néven különítette el 1994-ben több lelőhellyel (Hódmezővásárhely-régi szegedi út, Gorzsa-Kingéchalom, Barcirét, Gorzsa-Kovácstanya (GAZDAPUSZTAI 1957, III. t. 11, 13), Szeged-Síróhalom a Tisza-Maros szögének egyedi színezetű középső neolit lakosságát (HORVÁTH 1994). 84 Horváth Ferenc: A Dél-alföldi újkökorkutatás új szempontjai, módszerei és eredményei. A kandidátusi munkásság tézises összefoglalója (kivonat). Szeged 1994, 8. 85 Ezek a Tiszától keletre, a Marostól északra és a Mindszent alatti Tisza mellékágak kelet-nyugat irányú vízfolyásai között találhatók.
