Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
P ALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 49 Durva kerámia (1,5 cm <) Közepes kerámia (0,5-1,5 cm) Finom kerámia (< 0,5 cm) pelyva homok pelyva-homok kavics mészkő egyéb 2. ábra: A 2008. évi ásatás kerámiájának megoszlása falvastagság szerint Table 2: Wall thickness of the pottery fragments in the 2008 assemblage A nagymértékű aprózódás magyarázható egyrészt a talajtani adottságokkal, de ez nem ad választ a töredékek típusa közötti különbségekre. A töredékek jelentős része ugyanis oldaltöredék, ezt követi a peremtöredékek száma és elenyésző az aljtöredékek aránya. A kerámiamaradványok ilyenfajta megoszlása nem számít kivételesnek a korszakban. John Chapman és Bisserka Gaydarska foglalkozott részletesebben a régészeti leletegyüttesekben megjelenő edényrészek arányaival (CHAPMAN 2000, 49-104; CHAPMAN-GAYDARSKA 2006; CHAPMAN ET AL. 2010, 222-223). Véleményük szerint a balkáni neolitikum általános jellegzetességének tartható, hogy a kerámiaanyag töredékes, bizonyos részek alul, míg mások felülreprezentáltak, és kevés a valóban kiegészíthető edény. A szerzők ezt a jelenséget az edények szándékos törésével, majd a töredékek tudatos térbeli deponálásával magyarázzák. Falvastagság alapján a kerámiát három nagy csoportra lehet osztani: durva, közepes és finom kerámiára (2. ábra). A felosztás alapja szubjektív. A 1,5 cm-nél vastagabb falvastagságú töredékek tartoznak a durva, a 1,5 cm-0,5 cm közötti töredékek a közepes, míg a 0,5 cm alatti falvastagságú töredékek a finom kerámia kategóriájába. A durva és a közepes kerámiánál megfigyelhető típusok között nincs éles határ, ezért a két kategória közösen kerül elemzésre. 6 1 3. ábra: A 2008. évi ásatás kerámiaanyagának megoszlása soványitás szerint Table 3: Tempering in the pottery fragments in the 2008 assemblage Durva és közepes kerámia A kerámiaanyag legnagyobb részét, több mint 96%-át ez a két kategória alkotja. A soványitás elsősorban pelyva hozzáadásával történt, de magas a homok- és szerves anyag keverékével történő soványitás aránya is (3. ábra). A szerves anyaggal való soványitás a leggyakoribb technológiai eljárás a magyarországi kora és középső neolitikumban, használata a késő neolitikumban csökken, majd az eddigi vizsgálatok alapján el is tűnik. Általános nézet, hogy olyan közösségek számára előnyös a szerves anyaggal való soványitás alkalmazása, amelyek gyakran változtatnak helyet, vagyis amikor a kerámiákat gyakran kell szállítani (CHARD 1958). E két soványító anyagon kívül néhány esetben a kavicsot (71. kép 7), mészkőszemcséket (91. kép 2) és hét esetben kagylót használtak adalékanyagnak. A tisztán homokkal soványított töredékek száma ebben a két kategóriában igen kevés, ez a soványítási mód elsősorban a finom kerámiára jellemző. A kerámiák színe elsősorban sárga, barna, szürke, fekete vagy e négy szín különböző kombinációja. A durva kerámiára a korszak szélesebb régióban általános technológiai jellemzői érvényesek, ezért a kultúrába való besorolásuk igen nehéz. 61 A du na és a közepes kerámia közötti különbségek az edénytöredékeknél alig állapíthatóak meg. Talán néhány technikai jellegzetesség — kevesebb a szerves anyag tartalom a soványitásban, slip és a fényezés megjelenése — segíthet az elkülönítésben.
