Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)

PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén

50 PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 50 Edénytípusok Hombárok: A neolitikum tárolásra használt jellemző edénytípusa. Csak a legnagyobb edények sorolhatók e kategóriába. A falvastagságuk a legtöbbször meghaladja a 2 cm-t, de az aljuknál néha extrém vastagságot is elérhetnek (81. kép 8-9). Maroslelén a meghatározható típusok 21%-a ehhez a csoporthoz tartozik (4. ábra). A hombároknak általában kevés változata van: magas, kevéssé öblös és alacsonyabb, erősen hasasodó változatai emelhetők ki. Ez utóbbi típushoz tartozik az egyetlen kiegészíthető tárolóedényünk, amelyet folyatott barbotinnal díszítettek (52. kép). A hombárok között egyaránt előfordul a hengeres nyakú (54. kép 2), és a kissé kihajló nyakú típus (90. kép 12). A tárolóedény peremét gyakran ujjbenyomkodással tagolták (57. kép 2; 118. kép 2), egyedülálló a két sorban elrendezett ujjbenyomkodással tagolt peremű hombár (90. kép 12). A nagyméretű edények oldalát körömbenyomkodásokkal (57. kép 2; 59. kép 3) vagy rátett barbotinnal díszítették (90. kép 12; 112. kép 3). Fazekak: A durva és közepes kerámia legnagyobb része — a tálak mellett — fazekakból származik (4. ábra). A neolitikumra általánosan jellemzőek, amelyek a legtöbb csoport vagy kultúra területén, változatlan formában kerülnek elő. | Hombár Bikónikus tál | Fa7ék Kultikus tárgy Tál Egyéb 4. ábra: A 2008. évi ásatás meghatározható edénytípusainak megoszlása Table 4: The most prevalent pottery types in the 2008 assemblage A fazekak egy része főzőedény is lehetett, de ennek elkülönítése szinte lehetetlen. Az edények ilyen funkcióját megkérdőjelezi, hogy a szerves anyaggal soványított kerámiák kevésbé állnak ellen a kopásnak, hővezetésük és hőtartásuk rossz, vagyis nem különösebben hatékonyak főzőedényként. Ráadásul a kerámiákon nincs arra utaló nyom, hogy nyílt tűzön készítettek volna bennük ételt. Ezért feltételezik, hogy ezeket az edényeket forró kövek vagy agyagtárgyak segítségével használták főzésre (THISSEN 2005). A típuson belül több variáns is előfordul, alapvetően azonban három variánst lehet szétválasztani: 1. hosszúkás testű, enyhén kihajló (42. kép 1; 56. kép 2; 69. kép 6; 70. kép 3; 93. kép 2; 102. kép 10; 107. kép 2), vagy egyenes peremű (90. kép 2; 105. kép 6) - amely néha kissé megvastagodik (71. kép 8; 72. kép l; 105. kép 12) — típus; 2. nem túl gyakori változat a gömbös testű fazék (42. kép 2; 91. kép 9; 94. kép 10; 96. kép 1; 103. kép 10); 3. legritkább az ún. hengeres nyakú variáns (46. kép 4), amelyet töredékei alapján nehéz megkülönböztetni a palackoktól. A fazekak nagy többségükben egyenes aljúak (44. kép 1; 58. kép 3; 79. kép 9, 12-15; 81. kép 1), de ugyanakkor még jelen van — igaz csak elvétve — a kora neolitikumra jellemző profiléit alj (79. kép 10-11; 80. kép 7; 81. kép 11; 116. kép 3). Nem lehet pontosan megmondani, de valószínűleg a fazekak tartozékai voltak a különböző szalagfül (50. kép 2; 61. kép 4-5; 87. kép 7, 9) vagy hurkafűi (45. kép 4-5; 61. kép 3; 87. kép 10-11; 99. kép 11-12; 113. kép 10-11) töredékek, amelyeket néha Schlickwurffal díszítettek (45. kép 3; 49. kép 4; 88. kép 4-7). A töredékek között egyetlen függőleges átfúrású fül található (99. kép 13). A fazekak díszítése nagy változatosságot mutat. Általános a perem ujjbenyomkodással való tagolása (42. kép 5; 43. kép 1; 46. kép 5; 70. kép 3-4, 105. kép 12), amely mellett gyakran a fazék oldalát is hasonlóan díszítették (71. kép 9; 74. kép 4; 95. kép 2; 107. kép 3; 122. kép 9-10). A perem ujjbenyomkodással való tagolása leggyakrabban az edény oldalán függőlegesen, vízszintesen vagy ferdén húzkodott Schlickwurffal párosul (72. kép 6; 73. kép 4-5; 95. kép 6, 9; 106. kép 6; 107. kép 5). A fazekakon megjelenő másik barbotin technika a folyatott barbotin (84. kép 11-13; 85. kép 96. kép 1; 97. kép 11; 112. kép 4). A típus darabjain megfigyelhető még a körömbenyomkodással való díszítés (48. kép 5; 57. kép 2; 59. kép 1; 73. kép 7; 74. kép 1; 82. kép 4; 84. kép 6; 109. kép 12), amely néha a peremen is megjelenik (74. kép 7). A plasztikus díszek közül a korszakban gyakori ujjbenyomásos lécbordadísz itt viszonylag ritka. A perem alatt egyáltalán nem, csak az edények vállán találkoztunk vele hét esetben (71. kép 7; 85. kép 8; 103. kép 4; 106. kép 12; 112. kép