Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit: Régészeti kerámiák festékbevonatának vizsgálata FTIR- és Raman spektrofotometriai módszerekkel
RÉGÉSZETI KERÁMIÁK FESTÉKBEVONATÁNAK VIZSGÁLATA FTIR- ÉS RAMAN SPEKTROFOTOMETRIAI MÓDSZEREKKEL SÁNDORNÉ KO VACS Judit BEVEZETÉS A régészeti kerámiák természettudományos módszerekkel történő vizsgálata ma már nem tartozik a ritkaságszámba menő eljárások közé. Ennek ellenére magyarországi vonatkozásban még nem rendelkezünk sem az egyes vizsgálati eljárásokra, sem az egyes anyagtípusokra vonatkozóan széleskörű, átfogó archaeometriai tapasztalatokkal. Jelen cikk régészeti kerámiák felületén lévő festékbevonatok, illetve festékbevonat maradványok infravörös- és Raman-spektroszkópiai vizsgálati eredményeit mutatja be. A kerámiákon lévő festékbevonatok anyaga igen különböző lehet, mely anyagok összetételének pontos meghatározására különböző műszeres analitikai technikák állnak rendelkezésre. Az infravörös spektrofotometria komoly műszerezettséget igénylő, ugyanakkor egyszerűen, gyorsan kivitelezhető általános eljárás, amely mind a szerves, mind a szervetlen anyagok kémiai összetételének meghatározására alkalmas. Az infravörös spektrumból kiolvasható információ sok esetben kellő mélységű adatot hordoz ahhoz, hogy kizárólag ennek alapján a felvetődő régészeti kérdés maradéktalanul megválaszolható legyen. Néhány esetben pedig a kezdetben teljesen ismeretlen anyagról olyan előzetes információkhoz jutunk a segítségével, amely irányt mutat ahhoz, hogy milyen egyéb analitikai módszerekkel szükséges még kiegészíteni a vizsgálatok sorát ahhoz, hogy a feltett kérdést megnyugtatóan megválaszolhassuk. Jelen vizsgálatok célja az M43-as autópálya 2. számú lelőhelyén (Maroslele-Pana) előkerült régészeti kerámiákon lévő bevonatok, illetve igen kis foltokban jelen lévő bevonat töredékek kémiai összetételének meghatározása. VIZSGÁL A TI MÓDSZER A vizsgálatok körébe bevont 10 edénytöredék külső felületén különböző színű, egy-, ritkábban kétrétegű bevonat, illetve bevonat töredék van. A bevonat sok helyen lekopott, helyenként csak kis foltokban megjelenő maradványa volt megfigyelhető. Az infravörös vizsgálatokhoz a bevonatokból kis mennyiségű — kb. mákszemnyi — mintát vettem, amely a készülék megfelelő mintatartójába helyezve további mintaelőkészítés nélkül közvetlenül mérhető volt. A Raman vizsgálatok a kerámiadarabok felületi bevonatának in situ vizsgálatával, mintavétel nélkül történtek. Mind az infravörös, mind a Raman 1 spektrometriai módszerek az elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatásán alapulnak. Az FTIR mérés során a mintát infravörös fénnyel, a Raman mérés során látható hullámhossz-tartományba eső lézerfénnyel világítjuk meg. Az infravörös fény és a lézerfény hatására a mintát alkotó molekulák kémiai kötései gerjesztődnek. A mérés eredményeképpen kapott spektrumban, a vizsgált anyagban lévő kémiai kötések, atomcsoportok anyagi minőségétől függően, különböző hullámszám-értékeknél infravörös elnyelési, illetve Raman-eltolódási sávok jelennek meg. A spektrumokban megjelenő különböző alakú és nagyságú sávok jellegzetes mintázatot alkotnak. Ez a mintázat ujjlenyomatszerűen jellemzi az adott anyagot. Ez alapján az anyag molekuláris összetétele az IR- és Raman-spektrumokból kiolvasható. A kétféle technika a vizsgálható anyagok szempontjából kiegészíti egymást, ugyanis az infravörös fény és a látható (lézer)fény más-más jellegű kémiai kötéseket gerjeszt, ezáltal jellemzően más és más típusú anyagok mérhetők. A spektrumok kiértékeléséhez szinte elengedhetetlen a különböző spektrum adatbázisok használata, melyek ma már digitális formában is rendelkezésre 1 Sir Chandrasekhara Venkata Raman (1888-1970) indiai fizikus. A Raman spektroszkópia az általa felismert jelenségen (Raman-szórás) alapul, melyért 1930-ban Nobel-díjjal jutalmazták.
