Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit: Régészeti kerámiák festékbevonatának vizsgálata FTIR- és Raman spektrofotometriai módszerekkel
328 SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit • RÉGÉSZETI KERÁMIÁK FESTÉKBEVONATÁNAK VIZSGÁLATA állnak. A spektrumok értékeléséhez a Getty Conservation Institue vezetésével, több ország múzeumainak, archaeometriai intézeteinek, stb. — köztük a Magyar Nemzeti Múzeum és a Bűnügyi Szakértőiés Kutatóintézet — közreműködésével létrehozott infravörös spektrum adatbázist (IRUG 2-adatbázis) használtam. Az optikai mikroszkópi vizsgálatok és a fényképfelvételek Wild M3Z fotomakroszkóppal készültek; az infravörös spektrofotometriai vizsgálatokhoz Bruker Vertex 70-HYPERION 2000 Fourier-transzformációs infravörös spektrofotométer rendszert, a Raman-spektrometriai vizsgálatokhoz HORIBA Jobin-Yvon LabRam ARAMIS mikroszkópi diszperziós spektrofotométert használtam. A Raman mérésekhez 535 nm, 630 nm és 785 nm-es gerjesztő lézereket alkalmaztam. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A vizsgált cseréptöredékek felületén lévő bevonatok a sztereomikroszkóp alatt megfigyelhető vizuális sajátságaik alapján igen heterogén képet mutattak (1. kép 1-4). 43. obj: 1. Vörös színű, agyagmázzal bevont, erősen kopott felületű, pelyvával és homokkal soványított, lekerekített peremű edény töredéke. Ltsz.: 02010.1.563. Felületén szürkés színű, kissé viaszosan kenődő állagú, többé-kevésbé összefüggő bevonat van. 2. Barna színű, agyagmázzal bevont, pelyvával soványított, vékony falú edény töredéke. Ltsz.: 02010.1.579. Felületén szürkés színű, kissé viaszosan kenődő állagú, többé-kevésbé összefüggő bevonat van. 73. obj: 1. Vörösesbarna színű, kopott felületű, homokkal soványított, bikónikus testű, éles hastörésű tál töredéke (PALUCH 2011.60. kép 2). Ltsz.: Ő2010.1.953. Felületén szürkés színű, helyenként vékonyabb, máshol viszonylag vastag, többé-kevésbé összefüggő bevonat van. 2. Vörös színű, agyagmázzal bevont, kopott felületü, pelyvával és mészkőzúzalékkal soványított edény töredéke. Ltsz.: Ö2010.1.1003. Felületén többé-kevésbé összefüggő, szürkés színű bevonat, rajta apró foltokban sötétbarna-fekete színű anyagmaradvány van. 3. Vörös színű, agyagmázzal bevont, pelyvával soványított edény töredéke. Ltsz.: Ő2010.1.1105. Felületén többé-kevésbé összefüggő, narancssárga színű réteg van. 4. Sárgásbarna színű, agyagmázzal bevont, kopott felületü, pelyvával soványított, lekerekített, vágott peremű, folyatott barbotinnal díszített edény töredéke (PALUCH 2011, 57. kép 5). Ltsz.: Ő2010.1.1197. Felületén a bevonat kétrétegűnek látszik; az alul lévő réteg narancssárga színű, fölötte fehér színű réteg van, mely több helyen lekopott. 5. Szürke színű, agyagmázzal bevont, fényezett felületű, pelyvával és homokkal soványított, besimítással díszített edény töredéke (PALUCH 2011, 60. kép 51). Ltsz.: Ő2010.1.1252. Felületén fehér színű bevonat van, amely helyenként lekopott. 85. obj: 1. Világosbarna színű, agyagmázzal bevont, kopott felületü, homokkal soványított, hornyolt oldalú edény töredéke. Ltsz.: 02010.1.1471. Felületén nyomokban igen vékony rétegben, sötétbarna-fekete színű anyagmaradvány van. 2. Vörös színű, agyagmázzal bevont, sérült felületü, pelyvával és homokkal soványított, szendvicses törésfelületü, vastag falú edény töredéke. Ltsz.: Ő2010.1.2584. Felületén piszkosdrapp színű bevonat maradványa látható, amelyen helyenként nyomokban sötétbarna-fekete színű anyagmaradvány van. 3. Szürkésbarna színű, agyagmázzal bevont, erősen kopott felületű, homokkal soványított, lekerekített peremű, schlickwurf-val díszített edény töredéke. Ltsz.: 02010.1.3111. Felületén összefüggő bevonat nem látható; a bevonat vélelmezhető maradványa néhány helyen apró, sötétbarna, illetve vörösesbarna foltként látható. A vizuális képnél sokkal egységesebb képet mutatnak a cseréptöredékek festékbevonatairól készített infravörös spektrumok: a spektrumok a fő elnyelési sávok helye és relatív intenzitása alapján egymáshoz nagymértékben hasonlóak (2. kép 1) és a spektrumok elnyelési sávjaiból kirajzolódó mintázat megegyezik az okkerek infravörös spektrumára jellemző mintázattal (2. kép 2). Az infravörös spektrumok alapján tehát megállapítható, hogy a festékbevonatok fő tömegében okker típusú festékből állnak. A vizsgált kerámiadarabok közül három minta esetében az okkeren kívül egyéb, jelentős mennyiségben lévő komponens is kimutatható a festékbevonatokban: a fehér színű bevonattöredékekben (Ő2010.1.1197. és az 02010.1.1252.) és az egyik szürke színű festékbevonatban (Ő2010.1.953.) az okker festék mellett kalcium-karbonát (mész) is található (2. kép 3). A különböző okkerek, mint természetes eredetű földfestékek, a legkorábbi időtől kezdődően használt festékpigmentek. Jellemzőjük az erős festőképesség és a nagy stabilitás, aminek köszönhetően színük akár szélsőséges környezeti viszonyok mellett még évezredek múlva is jellegzetes, élénk marad. Az okker a vasércek és különböző földpát ásványok természetben előforduló mállásterméke. Eredetétől függően különböző összetételű lehet. Az okkerek fő tömegét a szilikátásványok (elsősorban alumínium-szilikátok) alkotják, jellegzetes kísérő anyagok lehetnek a kaolin, kvarc, gipsz, anhidrit és a kalcit. Színe függ a benne előforduló kísérő anyagok anyagi minőségétől, de elsősorban a benne előforduló vas-oxidok típusától. A vörös színt a vas(III)-oxid (Fe203) nagy mennyiségben való jelenléte okozza, a világosabb, sárgás szín a hidratált vas(III)-oxid 2 IRUG: Infrared and Raman Users Group.
