Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
18 PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 18 1990; MAKKAY 1996, 43^7), azonban elméletének mindig fontos eleme maradt, hogy a feltételezett Körösés Vinca-elemekkel „kevert" leletanyag a Körös -Starcevo-kultúra elterjedési területén belül, a centrális részén jelenik meg a kultúra legkésőbbi fázisában és ebben az értelemben a Vinca-kultúra genetikai elődjének is tekinthető (MAKKAY 1982, 27-29). Felfogásában a proto-Vinca kifejezés inkább jelent területi, mint kronológiai időszakot, hiszen szerinte bizonyos típusok már korábbi Körös időszakokban is megjelennek (MAKKAY 1996, 45). A proto-Vinca leletanyagot a Körös-Starcevo-Cri§ kultúrkör legkésőbbi típusának, illetve a Vinca kerámia létrejöttét elindító típuskörnek tartja (MAKKAY 1969, 25; MAKKAY 1982, 26-28). Ennek a proto-Vinca nézetnek az a lényege, hogy egy belső fejlődést feltételez a tisza-vidéki Körös-kultúrában, és hasonlót a szomszédos Starcevoban, ami a Vinca kultúra kialakulásához vezet (RACZKY 1992, 148; MAKKAY 1996, 44). Ez egyértelműen megjelenik abban, hogy a korai Vinca kultúrát a Körös-kultúra genetikus leszármazottjának tekinti, amelynek elterjedési területe a medencében lényegében egybeesik a Körös-Starcevo-kultúráéval (MAKKAY 1982, 19). A helyi fejlődést feltételező proto-Vinca-elmélet legteljesebb összefoglalását Makkay János végezte el 1990-es munkájában (MAKKAY 1990). Ekkor 15 lelőhelyet sorolt ehhez az időszakhoz. 3 2 Ennek a kései Körös-időszaknak két fázisát különítette el. 3 3 Míg a korábbi fázis, az ún. proto-Vinca 1, még a Vincacserepek Körös-környezetben való alkalmankénti előfordulását mutatja, addig az ún. proto-Vinca2 már a kora neolit és a Vinca tulajdonságok többé-kevésbé azonos megjelenésének korszaka (MAKKAY 1990, 113). Trogmayer Ottó 1963-as ásatásának 4. gödre a Körös-kultúra klasszikus fázisához közelebbi, idősebb szakaszba, míg a 3. gödör a fiatalabb fázisba lett besorolva. Makkay János Maroslele-Pana mellett több lelőhelyet is ebbe a körbe sorolt. 3 4 Ezt a belső fejlődésre alapozott nézetet, megjelenésétől kezdve, több támadás is érte. Ez többek között arra vezethető vissza, hogy a fentiekben már tárgyalt, a Körös-kultúrától idegen leletegyüttesek megjelenése nem korlátozódik kizárólag a Vinca kultúrára, hanem azzal egy időben Délkelet- és Közép-Európa nagy régióiban más, hasonló jegyekkel rendelkező kultúrák is keletkeztek (KALICZ 1994, 71). A proto-Vincának tartott típusok nem csupán a Vinca-kultúra területén jelennek meg, hanem ennél jóval nagyobb körben a Ciumesti-Pi§colt-Vinca A-Dudesti I-Karanovo III-Zlatarski-Danilo I-Dimini (Tsangli)-Protokakanj(Kakanj) időhorizontból, azaz a balkáni középső, illetve az égeikumi késő neolitikum elejétől lépnek fel Délkelet-Európában (LAZAROVICI 1977, 38; RACZKY 1983, 188; RACZKY 1988, 27; 35 HORVÁTH 2006a, 309). Ez nagyjából egybe esik a Sesklo és Dimini kultúrák váltásával (RACZKY 1982,15). Körülbelül az 1980-as évek közepétől vált általánosan elfogadottá, hogy a fent említett technikai változások, bár különböző elnevezésekkel illetik azokat (Vinca AI, Spiraloid B, Szatmár II, proto-Vinca), többé-kevésbé egy időben jelentek meg a Balkánon (RACZKY 1983, 188; BÁNFFY 2004. 246). A Vinca-hatások ugyanis nagy földrajzi területen figyelhetők meg: Erdélytől a Tisza déli folyásán át, a Dunántúlon keresztül Közép-Európáig (RACZKY 1988, 27; DRA$OVEAN 2006, 93). Éppen ezért anakronisztikus a proto-Vinca megjelölés a legfiatalabb Körös leletegyüttesekre nézve, hiszen ezek a Vinca A-val egykorúak. Nem azért fordulnak elö bennük tehát a korai Vincához hasonlító edényformák és díszítéstípusok, mert a Körös-kultúra e fázisából alakult volna ki a Vinca kultúra, hanem éppen fordítva, a már kialakult Vinca kultúra hatásaiként értékelhetők e sajátosságok a Körös-kultúrán belül (RACZKY 1988, 28; SZÉNÁSZKY 1988, 15). A belső fejlődés elméletét ért támadások másik eredője a lelőhelyek elhelyezkedéséből adódik. Az 1990-ben felsorolt 15 lelőhely mindegyike a Marostól északra található, olyan területen, ahol nem alakult ki a Vinca kultúra és nem esett az elterjedési határon belülre sem (RACZKY 1983, 188; KALICZ 1994, 7l). 3 6 Az persze más kérdés, hogy a Vinca-kultúra kialakulásának központját a késő Körös-, a késő Starcevo-etnikum szállásterületén hol kell keresnünk, s nem is biztos, hogy a névadó lelőhely egyúttal egy elterjedési terület központját is jelenti (TROGMAYER 1983, 56). A Vinca kultúra legvalószínűbb kialakulási területének Észak-Sumadia (Starcevo-Grad, Bjelo Brdo) vidékét tartják. E régióból az átmeneti, valóban proto-Vincának tartható elemek a stimulus-diffúzió centrum-periféria elterjedési modelljének sé32 A lelőhelyek mind a Maros- és a Körös-völgyében helyezkednek el (MAKKAY 1990, Pl. 5). 33 Ez a felosztás egyébként J. Chapman 198 l-es munkájában jelenik meg először (CHAPMAN 1981, 34). 34 Pl. Dévaványa-Atyaszeg, Öcsöd-Kiritó, Endröd 119, Furta-Csátó, stb. 35 Kalicz Nándor: A termelő gazdálkodás kezdetei a Dunántúlon - Neolitikum - Doktori értekezés tézisei. Budapest 1988, 10. 36 Ellenvéleményként ezzel szembe azt szögezik, hogy a Marostól északra lévőproto- Vinca lelőhelyek annak a bizonyítékai, hogy itt is elindult a Vinca irányába tartó fejlődés, akárcsak feltehetően a Maros völgyében (MAKKA Y1982, 26-28). A Körösök völgye és a Maros között ezeket a folyamatokat megállította az A VK déli irányú terjeszkedése (MAKKAY 2003, 497; MAKKAY 2003a, 42). így csak a Körös-Starcevo központi területein került sor a Vinca-kultúra végleges kialakulására (MAKKAY 1982, 30). Ezért is kulcskérdés, hogy az A VK mikor jelenik meg a Marosnál vagy egyáltalán megjelenik-e?
