Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 19 mája szerint jutnak el más területre. Ez alapján a Dél-Alföldön megjelenő proto-Vinca-horizont nem önálló fejlődés eredménye, hanem az elsődleges centrum többszöri áttételen keresztül érvényesülő hatásaiként jelenik meg (CHAPMAN 1981, 39). Összeségében tehát elmondható, hogy a jelenleg általánosan elfogadott szemlélet szerint a proto-Vinca lelőhelyek a már kialakult korai Vinca kultúra hatását mutatják. így a proto-Vinca névvel csak időrendi és nem genetikai kapcsolatot jelölhetünk. A proto-Vinca kérdést eredeti összefüggésében Wolfram Schier értékelte újra (SCHIER 1997). Arra hívta fel a figyelmet, hogy az elnevezés a Starcevo- és a Körös-kultúra területén egyaránt téves, mivel genetikai folytonosságot tételez fel a Vinca kultúrával, amire egyelőre nincsenek bizonyítékok (SCHIER 1997, 159). Ugyanakkor valóban léteznek díszítésbeli hasonlóságok a két kultúra között, azonban ezek időrendileg nem tartoznak egy horizontba. W. Schier véleménye szerint — mely néhány ponton megegyezik éppen Makkay János kritizált álláspontjával (MAKKAY 1996, 44) — kronológiailag a proto-Vinca I időszak megelőzi a Vinca A-t, és csak majd a proto-Vinca II párhuzamosítható a Vinca fejlődéssel (SCHIER 1997, 159, Tab. 2). A magyarországi proto-Vinca 1 és 2 korú lelőhelyek egyidejüek a Vinca Al időszakkal. 3 7 Az elmúlt években újabb, a Körös-kultúra legfiatalabb szakaszához tartozó lelőhelyek váltak ismertté, mint DévaványaBarcéi kishalom (ORAVECZ 1997) és Ecsegfalva 23 (OROSS 2007). Ebbe a sorba illeszkedik MindszentSzőlőpart lelőhelye is (ANDERS-PALUCH 20ll), mely a Körös és a Maros között éppen abban a zónában helyezkedik el, ahonnan eddig nem volt tudomásunk ilyen korú lelőhelyről (MAKKAY 1990,119, Pl. 5). Az AVK csak a Vinca A2-A3 időszakban jelenik meg importként a Vinca-telepeken (HORVÁTH 2006, 117). Az Észak-Alföldön a Vinca Al időszak az AVKl=Szatmár II időszaknak felel meg (RACZKY 1988, 29; HORVÁTH 1991, 265; DRA$OVEAN 2006, 94). Mindent összegezve megállapítható, hogy a Vinca-kultúra kialakulásának részletei pontosan még nem ismertek, a proto-Vinca elmélet továbbra is eldöntetlen, nyitott kérdés marad. 3 8 John Chapman megállapításai szerint tipológiailag lehetetlen kimutatni, hogy a pontokkal kitöltött bekarcolás, a kannelurás áru, a fekete és szürke fényezett kerámia, továbbá a kettőskúpos profil a legkorábbi Vinca kultúra előzményei vagy utánzatai ( CHAPMAN I 981,35). Összefoglalva kijelenthetjük, hogy a proto-Vinca terminológiai megjelölést csak a Vinca kultúra területére nézve tarthatjuk elfogadhatónak, illetve, mivel a Körös-kultúra legfiatalabb szakaszának emlékanyaga egykorú a Vinca A időszakkal, maga a proto-Vinca elnevezés is okafogyottá válik. 3 9 Ezért helyesebb lenne ezt az időszakot a Körös-kultúra fiatalabb időszakának nevezni — ahogyan ezt már többen is javasolták. A Maros és a Körösök közé visszaszorult legkésőbbi Körös-csoportok leletanyaga egyidős a már kialakult AVK és Vinca kultúrával. Mind a két régészeti kultúra már a középső neolitikumot jelenti a Kárpát-medencében. Ebből kifolyólag talán szerencsésebb lenne a korábban proto-Vincának tartott lelőhelyeket is a középső újkőkorhoz sorolni. Hasonló folyamat volt megfigyelhető a korábban Szatmár II időszakhoz sorolt lelőhelyek esetében is, amelyek az AVK 1 fázisát alkotják (RACZKY 1983, 187; RACZKY 1988,28). Mindezek alapján ugyanakkor az is könnyen belátható, hogy nyilván lennie kellett egy olyan fejlődési szakasznak a Körös-kultúrán belül, amely már valóban proto-Vinca, azaz tényleg megelőzte a Vinca kultúra kialakulását. Ennek az időszaknak egyidősnek kellett lennie a balkáni kora és középső neolitikum váltásával. A gondolat nem új, Trogmayer Ottó már a proto-Vinca-elmélet felbukkanásakor magát a proto-Vinca-korszakot a Vinca A-t megelőző időszakba helyezte (TROGMAYER 1972, 73; TROGMAYER 1980, 301). Az ötlet az 1980-as években újra felmerült (RACZKY 1988, 29). A proto-Vinca-fázisnak a Körös-kultúra legkésőbbi fázisa elé helyezése esetében a kora neolitikum jelenleg meglévő hármas időrendi tagolása — kora, középső és késő (korábbi proto-Vinca) — négyes felosztássá alakulna, ahol a korai festett és a késői (Vinca A-val egykorú) időszak közötti középső szakasz két részre válik szét: egy úgymond klasszikus időszakra és egy tényleges proto-Vinca-periódusra, ahol nem genetikus, csak időrendi elsőbbségről van szó. A probléma az, hogy egyelőre nem tudjuk, melyek lehetnek azok a leletek, amelyek kimutathatók a Körös-leletegyüttesekben, mint új kategóriák, de még nem jelentenek karakterisztikus minőségi változást. A kérdésre talán választ adhat a Körös-kultúra klasszikus időszakának leletetegyüttesei között megjelenő egyfülü csészék vizsgálata. Ezek azt az időszakot jellemzik, 37 Maroslele-Pana 4. gödör, Deszk-Olajkút 8. gödör, Endrőd 119, Maroslele-Pana 3. gödör, Deszk-Olajkút 15. gödör, Öcsöd 1. gödör (Hon'áth Ferenc: A Dél-alföldi újkökorkutatás új szempontjai, módszerei és eredményei. A kandidátusi munkásság tézises összefoglalója (kivonat). Szeged 1994, 5). 38 Hon'áth Ferenc: A Dél-alföldi újkökorkutatás új szempontjai, módszerei és eredményei. A kandidátusi munkásság tézises összefoglalója (kivonat). Szeged 1994, 7. 39 A proto-, prot- gör. szóösszetételek előtagjaként a vele összetett Jógalomnak ősi, eredeti vagy elsődleges voltát jelöli; ős-, fő (BAKOS 1978. 691). Egyszerű belátni, hogy ha valamivel egykorú, akkor a proto- előtag nem használható.
