Paluch Tibor: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 2. (Szeged, 2011)
PALUCH Tibor: Maroslele-Pana: Egy középső neolitikus lelőhely a kultúrák határvidékén
10 PALUCH Tibor *M AROSLELE-PANA: EGY KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELŐHELY A KUL TÚRÁK HA TÁR VIDÉKÉN 10 kutatásait teszi közzé — több szerző által készült írások tárháza és inkább tekinthető tanulmánygyűjteménynek, mint egy szakmai szerkesztő által koordinált munkának. Ennek köszönhetően az egyes tanulmányok között előfordulnak átfedések, de a szerzői szabadságot nem kívántuk korlátozni. Anyagi lehetőségeinket jól szemlélteti, hogy a hatból négy tanulmányt magyar nyelven angol rezümével teszünk közzé, míg csak kettő tudott elkészülni az eredeti elképzelések szerint angol szöveggel és magyar összefoglalással. 3 így született meg a jelen kötet. Köszönet mindenekelőtt Trogmayer Ottót illeti, aki hozzájárult ahhoz, hogy a 2008. év ásatásának anyaga mellett az Ő 1963-as leletanyaga is méltó formában megjelenjen a nagyközönség előtt. Másodsorban köszönet illeti a szegedi múzeumot, amely mind a feltárások alatt, mind utána a feldolgozás során megadta a kereteket és a lehetőséget egy ilyen munka megszületéséhez. Itt köszönöm meg a segítséget Lőrinczy Gábornak, a régészeti osztály korábbi vezetőjének és Balogh Csillának, az M43-as munkák koordinátorának, hogy megteremtették a munka elvégzéséhez szükséges körülményeket és támogatták az alkotó folyamatot. Múlhatatlan érdemei vannak két technikusomnak, Máthé Genovévának és Gábor Lászlónak, akik mind a feltárás, mind a leltározás során elviselték a rosszabb napjaimat is. A monográfia élményszámba menő rajzait a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának két munkatársa, Ambrus Edit és Császár Renáta készítette. A dokumentációt, még a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat keretein belül a szegedi székhelyű Archeoline Kft. készítette el. A régi ismeretségnek köszönhetően a későbbiekben ők működtek közre a panai terepmodell, a térképek és az 1963-as ásatás dokumentációjának digitalizálásában is. A komplex munka megszületése azonban a kötetben szereplő szerzők nélkül nem készülhetett volna el. Nekik méltó köszönet a saját írásuk és ez a kötet, amely egybefogja a mondanivalókat. A végére hagytam, de azé a három nőé a legfőbb köszönetem, akik e munkát az elejétől a végéig elkísérték és mellettem álltak: feleségem Yvett, valamint lányaink, Dorka és Sára. Most már nincs más hátra, csak hogy az elején megfogalmazott tömörséggel útjára engedjem az olvasót: csapjunk a dolgok közepébe! MAROSLELE FÖLDRAJZI LEÍRÁSA ÉS TÖRTÉNETE Maroslele Magyarország délkeleti részén, a Tisza és a Maros folyók között, az utóbbi jobb partján fekszik (1. kép 1). A település, további 13 faluval együtt, a Csongrád megye területén elhelyezkedő, mintegy 500 km 2 területű Marosszög kistájhoz tartozik (MAROSI-SOMOGYI 1990, 210). 4 Felszín A Marosszög 78 és 88 m közötti tengerszint feletti magasságú, ártéri szintű tökéletes síkság. Az Alföld északi része a pannon korszak után megállt a süllyedésben, míg déli része a következő, levantei időben is tovább süllyedt. Ennek erőteljesebb feltöltődés lett a következménye (KORPÁS-PÁLMAI 1955, 77). A Maros-Tisza-Körös által közrefogott síkság fiatal üledékekből felépült, 5 000 km 2 kiterjedésű geomorfológiai kőzet. A szomszédos természetföldrajzi tájakhoz viszonyítva „hát" jellege van, ezért a „Békés-Csanádi-hát" elnevezés is megilleti. A TiszaMaros régió két fő területre oszlik: a Marostól északra lévő Tisza-Maros közép régióra és a Csanád-táblára (HORVÁTH 1996, 125). A terület felszínfejlődése a pleisztocénban nagyobbrészt álló- és folyóvízi eredetű, de előfordulnak eolikus felhalmozódások is (MAROSI-SZILÁRD 1969, 300). Jelenlegi felszínalaktani formája az Ős-Maros hordalékfelhalmozó tevékenységének eredménye. A folyó a süllyedő Alföld peremén rengeteg hordalékot rakott le. A hordalékkúpra lösz települt, és az egész Körös-Maros-Tisza szög nagy részét a típusos lösznél valamivel tömöttebb löszféleség borítja, amelyen kitűnő csernozjom talajok képződtek (PÉCSI-SÁRFALVI I960, 105). Maroslele környékén, sőt a Maros-Körös köz 95%-án a kőzet az lösz és löszszerű negyedkori üledék (STEFANOVITS 1981,20). A régió 53%-át kitevő mély allúviumokon vízhatású hidromorf talajok, elsősorban réti talajok képződtek (STEFANOVITS 1981, 310). Mindössze néhány területen alakulhatott ki és maradt fenn mezőségi talajtípus. Az egész kistájban mozaikos adottságú növényzeti és talaj feltételek fejlődtek ki. 3 Itt köszönöm meg Dr. Raczky Pálnak a lektori véleményben megfogalmazott segítő szándékú észrevételeit! 4 Magyarország mai területét az MTA Földrajzi Bizottsága osztotta fel hat nagytájra és fektette le a kistáji felosztás alapjait (PÉCSI-SOMOGYI 1967). A kistáji rendszer átalakítását megelőzően Marosszög névvel a Tisza-Maros-trianoni országhatár közötti részt nevezték (KAF4KASE VI CH 1942, 3; A. NAGY 1954, 1). Egyébként a Tiszántúl Körös-Maros-Tisza közötti déli részét Alsó-Tiszántúlnak is nevezik (PÉCSI-SÁRFALVI 1960, 105). A kistáj elsődlegesen természetföldrajzi fogalom: olyan homogén téregység, amelyben meghatározható tájökológiai egyveretűség van jelen. Hazánkban a hat nagytáj mellett 230 kistájat különítenek el.
