B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

szültek a kisszíjvégek is. Valószínűleg a gyengébb öntés miatt, de az áttört veretek egy része sérült, hiányos. Az öwereteken még viszonylag pontos a liliomminta kivitele, azonban a kisszíjvégek esetében ez már nem mondható el. Ezeken a mintázat eredetileg liliomos volt, azonban a gyengébb megmunkálás miatt inkább a rácshálóra emlékeztet az áttört motívum. A véretektől és a kisszíjvégektől eltérően az övcsat más motívumot hordoz: a laposinda nem túlságosan gyakori a liliomos övgarnitúrák között, de nem mondható ritkának sem a használata. Összességében a laposinda, az indás mellékszíjveretek és lyukvédők, valamint a liliomos övdíszek apró gyöngysorkerete és a viszonylag gyengébb minőségű kivitele alapján korábbi időszakra kell tennünk a sír korát, mint pl. a 3. sírét, melyben szintén liliomos övet tártak fel. Ennek a halottnak is két öve lehetett. A díszöve mellett egy másik, valószínűleg díszítetlen övet is viselt, amelynek létét egy trapéz alakú bronzcsat jelzi. Ezen az övén hordhatta talán a sírban megtalált vasárat és a vasborotváját is. Ugyancsak Ny-K tájolású a 426. sír is, amely halottjának nemét ugyancsak nem lehetett meghatározni (B. NAGY 2003, 149. kép 1-14). A sírban talált öv jellegében eltér az eddig megismert díszövektől. Ezt az övet ugyanis vascsat fogta össze, vastag vasbújtató vezette a szíjat, melyet pedig vaskorongból készített veretek díszítettek, ezek felületét bronzlemezzel vonták be, és bronzszegeccsel rögzítették az övön. Minden bizonnyal az övet díszíthette az a 2 db kis téglalap alakú bronzlemez, amelyet 2-2 szegeccsel rögzíthettek a bőrön, és amelyek szintén a deréktájon kerültek elő. Összességében tehát az övet a lemezes övek csoportjába kell sorolnunk. Ez a halott is két övet hordott, amire a második, nagyobb, téglalap alakú csatja és 2 db vaskarika utal. A feltárt övek csoportjai A feltárt öveket három nagyobb csoportra oszthatjuk: Az egyik csoportot a különböző lemezes véretekkel díszített övek képezik. Ezek összetételükben és szerkezetükben is jelentősen eltérnek a másik két, öntött véretekkel is díszített övtől. A másik nagyobb csoportot azok az övek alkotják, amelyekben az előző csoport lemezes övveretei is megtalálhatók, de mellettük már feltűnik az öntött bronz övveretek használata is. Ezek a vegyes összetételű övek átmenetet képeznek a következő csoport és az előző csoport övei között. A harmadik csoportba azokat az öveket soroljuk be, amelyek csak öntött veretettekkel vannak díszítve. Közöttük is azonban két egymástól jól megkülönböztethető övtípust, övszerkezetet figyelhetünk meg: Az 1 nagy szíj véges, 2-3 mellékszíjas, de mellékszíjveret nélküli öveket. Ezeken az öveken nem használnak lyukvédőt. Az öveken általában téglalap alakú griffes vagy sima veretek, ritkábban vasból készült veretek vannak. A szíjvégek az esetek többségében griffes-indásak. Az öntött veretes szíjak másik csoportjába az 1 nagyszíjvéges, 2-3 mellékszíjas övek tartoznak. Szemben az előző csoporttal, itt a mellékszíjakat veretekkel díszítették, a csat részére lyukvédőket használnak, a derékon pedig hármas csoportosítású övdíszek díszítették az öveket. Az övek mintakincséből eltűnnek a griffek, helyettük virágszinnok, liliomok vagy pikkelyminták és az egyedi motívumok (Hohenberg-típus) dominálnak. Ezen övek másik jellegzetessége, hogy az övveretek száma jelentősen megnőtt a korábbi csoporthoz képest, ugyanakkor azok mérete és súlya csökkent. Ha az öv díszítéséhez felhasznált bronz súlyát nézzük, akkor a két csoporthoz közel azonos mennyiséget használhattak fel. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a veretes övek között viszonylag sok olyat találunk, amelyek lemezes díszekkel vannak felszerelve. Mellettük jelentős és markáns csoportot alkotnak azok az övek, amelyekben a lemezes és öntött veretek vegyesen kerültek az övre. Az öntött övek között több olyat találtak, amelyek a késő avar kor legkorábbi fázisára (SPA I) keltezhetők. Az öntött övek közül teljesen hiányoznak az állatküzdelmi jelenetes veretek, és az indadíszes díszek is viszonylag kis számban fordulnak elő. Ezzel szemben egy későbbi fázis jelentős számú lelettel van reprezentálva, hiszen a késő avar kor utolsó fázisának termékei 10 sírban is megjelennek. Vagyis ez a horizont egy markáns csoportot alkot a temetőn belül. Ennek a csoportnak az időrendi helyzete szorosan összefügg a késő avar kor utolsó fázisának relatív és abszolút időrendi helyzetével. Annak eldöntéséhez ugyanis, hogy a temető használata mikor zárult le, nem elegendő pusztán a temető belső időrendjét tisztázni. Megnyugtató megválaszolásához szükségesnek tartjuk a későbbiekben áttekinteni e leletkör, horizont minden Kárpát-medencei történeti, stílustörténeti és tipokronológia vonatkozását. A különböző összetételű öves sírok temetőn belüli elhelyezkedését elemezve a következőket állapíthatjuk meg: A lemezes övet viselő férfiak sírjai a temető középső harmadában csoportosulnak, egy kb. 30 méter sugarú körben helyezkednek el, a temető déli harmadában. E csoportból 6 sír lóg ki, az 536. és 539. sír mintegy 40 méterre fekszik az előző csoport legszélső sírjától. A két sír közti távolság 12-14 méter. Még ennél is messzebb található két másik sír, a temető nyugati szélén a 482. és az egyik legszélső sír, a 477. Ez utóbbi 2 sír egy-egy kisebb sírcsoport-