B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése
ban helyezkedik el, talán valamilyen családi kapcsolat vezetői lehettek ők. Mindkét sírban aduitus férfi maradványait találták meg. A nagyobb csoporttól keletre, kb. 30 méterre fekszik a 122. sír, és a temető keleti szélén került elő az 51. sír. A női sírok között mindössze 4 volt, amely lemezes övet hordott. Közülük három egy kb. 25 méteres körben helyezkedik el, a negyedik pedig a temető középső részének nyugati szélén található. Azok a férfisírok, amelyekből az átmeneti technikával készült — lemezes és öntött bronzvereteket egyaránt tartalmazó — vegyes övek kerültek elő, a temető más részein csoportosulnak (B. NAGY 2003, temetőtérkép). Közülük 4 sír (236., 329., 363., 388. sír) nagyon szépen veszi körbe a lemezveretes férfiövek sírjait, így a temetőn belüli topográfiában is megfigyelhető a sírok közti átmenet a két korszak határán. Hasonló összefüggés figyelhető meg a temető keleti szélén is, ahol az 51. sírtól kb. 15-17 méterre két másik, vegyes övet viselő férfit temettek el. A 122., lemezes és a 96. vegyes öves férfi is egymáshoz viszonylag közel került elő. A temetőtérképet vizsgálva feltűnik, hogy a temető nyugati szélén egyáltalán nem találunk ilyen átmeneti övet. Az öntött bronzveretekkel díszített férfiövek a temető teljes területén megtalálhatók (B. NAGY 2003, temetőtérkép). Kis számuk és nagy területen való előfordulásuk miatt semmilyen csoportosulást nem figyelhetünk meg. Ugyanez érvényes az öntött veretes övet viselő női sírokra is. A női öves sírok között a legkorábbi sírok egyike lehetet a 398. sír, amelyben a 2. germán állatstílusban díszített szíj véget találtak. A veret meglehetősen idősnek tűnik a temető egészéhez és a többi sírlelethez képest egyaránt. A fülkesírba eltemetett felnőtt nő sírja talán a betelepülő avar közösség tagja lehetett. Értékelhető leletek hiányában nehéz a 198. és a 249. sír időrendi helyzetének meghatározása. A fülkesírok jelenthetnek némi támpontot abban az esetben, ha ezt korhatározóként kezeljük (B. NAGY 2003, temetőtérkép). A 125. sír övének bemutatásakor már utaltunk arra, hogy ez az egyetlen a női övek közül, amelynek díszei nem öntéssel készített bronzveretek, hanem ólom- és bronzlemezből kivágott, szegeccsel felerősített, díszítetlen veretek (B. NAGY 2003, 52. kép 11-18). Az öv vékony lemezveretei és a lemezes szíjszorítós, trapéz fejű övcsat egy jellegzetes csoporthoz köti a sír anyagát. Ez a csoport a lemezes övek kései szakaszából származik, de éppen az öntött és lemezes veretek vegyes használata révén kapcsolata van az átmeneti korszak sírjaival is. A lemezes körbe az alábbi sírok tartoznak: 125., 122., 138. sír. A sírban talált néhány önálló szegecsből arra következtethetünk, hogy az övön még néhány (2-3) verettél több lehetett, ezek azonban vagy lekoptak az övről, és a szegecseik mutatták egykori helyüket, vagy pedig olyan állapotba kerültek, hogy azok a temetés után már nem maradtak meg a földben. A vékonyabb lemezből kivágott övveretek között mindkét jelenség meglehetősen gyakori lehetett az avar korban, hiszen a vékony és sérülékeny lemezek könnyen megsérülhettek, leszakadhattak az övről. Az övön öntött bronz, trapéz alakú bronzcsat volt, melynek szíjszorítója bronzlemezből készült. A veretek állapota alapján nehéz bármilyen időrendi megállapítást tenni. Annyi megjegyezhető azonban, hogy ez a csattípus a későbbi időszakban is gyakorinak mondható, amikor lemezes téglalap alakú övveretekkel, karikacsüngős véretekkel és más öntött bronz szíjvégekkel is előfordul. Ilyen övet találtunk a 31., 38. vagy a 329. férfisírban is. Mivel a 125. sír tájolása a későbbi sírok tájolásával mutat rokonságot, ezért ezt a sírt egykorúnak véljük a 31. és a 38. sírral. A temető öves sírjainak relatív időrendjének tisztázásához elvégeztük a leletegyüttesek szeriációs módszerrel történő összehasonlító elemzését. Ennek során az egyes síregyütteseket táblázatban rögzítettük, és a táblázatban bejelöltük a bennük előforduló tárgytípusokat. E módszer segítségével minden, az adott körben létező síregyüttes összevethető lesz a többi leletcsoporttal, és minden egyes tárgy összehasonlítható egymással (4. táblázat). 2 Hátránya a szeriációnak, hogy — többek között — az egyedi adatokkal és típusokkal nem tud bánni. Ennek az az oka, hogy azokat tárgyakat, amelyekből a vizsgált leletkörben csak 1 db fordul elő, nem tudja a módszer az összes többi tárggyal és leletösszefuggéssel együtt kezelni, hiszen nincs még egy ugyanilyen tárgy, ami kapcsolatot teremthetne a többi körrel. Éppen az alábbi szeriációs táblázatban nem szerepeltethettük az alábbi tárgyakat (egyediségük miatt): a 398. sír 2. germán állatstílusban díszített szíj vége, a 119. sír griffes övcsatja, a 392. sír laposindás lyukvédője, a 70. sír két egyedi szíj vége (B. NAGY 2003, 32. kép 13-14), a 96. sír állat- és emberábrázolásos nagyszíjvége, a 362. sír vonuló griffes kisszíjvége és kacsacsőrű szíjvége, 548. sír karéjos öwerete és a laposindás övcsatja és — az egyik legfontosabb síregyüttes — a 2. sír Hohenberg-típusú öve. Az elvégzett szeriáció alapján a temető belső időrendjéről az alábbi megállapításokat tehetjük:
