B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

Ha az öv egészét vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy alig-alig törődtek azzal, hogy az egyes részleteit stí­lusban összhangba hozzák egymással. Az egyetlen harmóniát az jelenti, hogy egy típuson belül nincse­nek stíluskeveredések, azaz a hármas csoportosítású veretek mind pikkelymintásak, a mellékszíjveretek mind díszítetlenek, a szíj végek pedig laposindásak és kétlapúak. Ugyancsak többféle verettípus keveredik a 416. sír halottja sokveretes, öntött bronz részekkel díszí­tett övén is (B. NAGY 2003, 147. kép). Az övet díszítet­len pajzsos testű bronzcsat fogta össze, a szíj díszíté­sét pedig levél alakú, áttört pikkelymintás csüngős és csüngős nélküli veretek adták. A mellékszíjak nélkü­li öv végét egy áttört pikkelymintás nagyszíjvég zár­ta le, mely előtt a szíj vésett-poncolt díszű kis vére­tekkel volt kivarrva. A korábban bemutatott öntött bronzveretes övekhez képest feltűnő a veretek kis száma és az, hogy a veretek egy részének felületét ónozták. Egy sok részből álló szerelékes övet és egy díszí­tetlen, egyszerű övet is viselt a 491. számú sírban ta­lált férfi (B. NAGY 2003, 174-175. kép). A szerelékes, egységes stílusú övet laposindás övveretek díszítet­ték. A zárását egy bronzcsat biztosította, a lyukak védelmét 4 db áttört indás lyukvédő látta el, a kést egy díszítetlen övforgóra lehetett akasztani. A bőr­övet 7 db öntött bronz, csüngős övveret díszítette. A 4 mellékszíjat indadíszes, áttört mellékszíjveretek, végét pedig két lapból álló, laposindás, áttört kis­szíjvégek díszítették. Ugyancsak ilyen megformálá­sú az öv nagy szíj vége is. Ez az öv jelentős mértékben eltér a korábban elemzettektől. Az övön még nagyméretű, áttört indás lyukvédőket és címerpajzs alakú csüngős övverete­ket használtak. A mellékszíjveretek is áttörtek és számuk is alacsony. A kétlapú szíjvégek és a la­posindás csat az, amely egy picivel későbbi fázisnak jegyeit viselik magukon, míg az összes többi veret egy korábbi időszakra jellemző inkább. A Ny-K tájolású 548. sírban egy veretes öv rész­leteit tárták fel. Az övcsat áttört, laposindás, öntött bronz, az övbújtató vaslemezből készült (B. NAGY 2003, 197. kép 6-10). Az övet díszítő ón/ólomból készí­tett, 6 db korong alakú övdísz a felszedés közben el­porladt, így azok adatait nem tudjuk értékelni. A fen­tieken túl egy karéjos, öntött bronz övforgó volt az övön. A díszövön kívül egy egyszerű öv létére utal a sírban talált vascsat. A veretek közül csak az övcsat és az övforgó al­kalmas az elemzésre. Az övcsat pajzsos teste, ovális csatkarikája és áttört laposindás motívuma egyértel­műen a temető utolsó szakaszára teszi a sír korát. Ezt az időrendi helyzetet valószínűsíti a karéjos övforgó is, amelynek részletesebb elemzését alább adjuk. Bizonytalan nemű öves egyének A bizonytalan nemű öves sírok száma: 3 (91., 369., 426. sír). Ezek közül csak a 91. sír volt északnyugat felé tájolva. A 91. sírban, annak ellenére, hogy koporsós te­metkezés volt, csak a test jobb oldaláról származó hosszúcsontok kerültek elő (B. NAGY 2003,41. kép 1). A feltárás közben bolygatásra vagy rablásra utaló nyo­mokat nem lehetett megfigyelni. Embertani anyag nem került az egyetemi gyűjteménybe, így nem volt lehetőség a halott nemének a meghatározására. A csontváz állapota és az öv hiányai mégis azt valószí­nűsítik, hogy mégis történhetett valamilyen bolyga­tás a sírban, és ez okozta pl. a csontváz hiányait. A sírból egy meglehetősen hiányos összetételű és szer­kezetű öv részei/részletei kerültek elő. Az öv hiányai között a legfeltűnőbb az, hogy hiányzik az övcsat. Az öv további részei közül megvan a díszítetlen öv­forgó, a 2 db áttört pikkelymintás kisszíjvég, öt da­rab vésett-poncolt díszű mellékszíjveret és egy darab csüngős, szintén pikkelymintás veret. A hiányos öv szerkezetére vonatkozó adatokat nem tudjuk levonni, legfeljebb a veretek feltűnő hiá­nyát tudjuk konstatálni. Mivel a csontváz meglehető­sen hiányosan került elő, ezért azt valószínűsítjük, hogy az öv eredeti állapotában ennél gazdagabb le­hetett, csak a temetés után a veretek eltűntek, csak­úgy, mint a csontváz fele. A temető gazdagabb sírjai közé tartozik a 369. számú, amely halottjának a csontok állapota miatt szintén nem lehetett meghatározni a nemét (B. NAGY 2003, 127-129. kép). A sír tájolása: Ny-K. A halottat ácsolt és 12 kapoccsal összeszerelt koporsóban temet­ték el. Az öntött bronzveretekkel díszített övét viseleti helyén, a derék környékén találták meg. A nagyszíj­végen kétlapú, áttört, szőlőindához hasonlító indák adják a fő motívumot, melyet apró gyöngy sorkeretbe helyeztek. Rögzítő fülei stilizált állatfejek. A három darab kisszíjvég szintén áttört, kétlapos szerkezetű, sima gyöngyös rögzítőfülekkel. A kisszíjvégek mintá­zata áttört, és a felbomló liliomos mintázatra emlé­keztet. Ugyancsak liliomminta látható a csüngős öv­vereteken is, melyeknek szélét apró gyöngysorkeret veszi körbe. A hosszúkás véreteket hármas csoporto­sításban viselhette az övén gazdája. Még egy csüngős övveret volt a sírban, ennek mintája azonban a többi­től eltérően nem liliom, hanem áttört laposinda. A mellékszíjakat 5 darab indás veret díszítette. Az öv­csat laposindás, a három lyukvédő veret mintázata át­tört inda, a bújtató pedig lemezből készített, és díszí­tetlen. Az öv része volt még egy díszítetlen övforgó. Érdekes kivitelű a nagyszíjvég. Noha két lapból állították össze, mégis kivitelében eltér más, kétlapú szíjvégektől. A két fél lapot egymással háttal össze­fordítva szegeccsel fogták össze. Hasonló módon ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom