B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

1995, 214). A patkó alakú lyukvédők szintén erre az időszakra tehetők: használatuk akkor terjedt el, amikor megjelentek az első, legkorábbi griffes övveretek, illetve, amikor még használatban voltak a lemezes övdíszek is. Ugyancsak új elem a korszakváltásra tehető öv esetében az övforgó használata, hiszen ez korábban nem volt elterjedt. Összességében tehát a lemezes szíjszorítós csat, a patkó alakú öntött bronz lyukvédők, a vas övbújtató, az ezüstlemez övveretek és a bordázott tokszíjvég egyöntetűen keltezi a sírt a lemezes és az öntött vereteket használó övek váltásának időszakára. Öntött bronz férfiövek. Székkutason 10 olyan sírt tártak fel, amelyben csak öntött bronz övdíszekkel kivert övet találtak (3., 43., 54., 114., 279., 382., 416., 491., 548. sir). A3, sír övét nagyszámú, öntött bronz övveret díszítette (B. NAGY 2003, 4. kép, 5. kép 1-18). Az Övet a halott derekán, eredeti helyzetben és nagy valószínűség szerint bekapcsolt állapotban találták meg. Az övet egy vésett-poncolt, indás mintázatú övcsat fogta össze. A szíjat egy vaslemezből kovácsolt bújtató vezette tovább. A lyukakat 4 db vésett-poncolt mintázatú veret védte. A halott derekán körben hármas csoportosításban elhelyezett, levél alakú csüngős és csüngő nélküli, vésett-poncolt mintázatú veretek helyezkedtek el. Az övön hordott kés rögzítését egy díszítetlen övforgó könnyítette meg gazdája számára. A díszöv 4 mellékszíjat tartalmazott, és ezek mindegyikét vésett-poncolt mellékszíjveretekkel verték ki, és végükön l-l áttört liliomos, egylapú kisszíjvég helyezkedett el. A díszített öv végét egy egylapú, áttört liliomos mintázatú nagyszíjvég díszítette, melynek rögzítőfülei gyöngyös mintázatúak voltak. A sír a temető keleti oldalának északi szélén helyezkedik el, a szélső sírok között. Az öv szerkezetét tekintve egyértelműen a legkésőbbi övveretek időszakához köthető a késő avar koron belül. A sok mellékszíj és ezek apró véretekkel való díszítése, a nagyobb lyukvédők használata, az öntött bronz csattest és a hármas csoportosítású övveretek mind-mind e korszak jellegzetességei. A korábbi övdíszítő gyakorlathoz képest csökkent a veretek nagysága, de számuk is megnőtt ezzel együtt. Átalakult az övek szerkezete és díszítési módja, a címerpajzs alakú csüngős vagy csüngő nélküli övveretek helyét a keskeny, hármas csoportokban rögzített, csüngős veretek vették át, és megnőtt a mellékszíjveretek száma is. Változás történt a véreteken használt motívumkincsben is: a korábbi griffek teljesen eltűntek, ugyancsak nem találkozunk griffes-indás vagy klasszikus indás, vagy növényi mintás véretekkel. Helyüket átvették a vésett technikával megrajzolt virágszirmok, a palmetták és azok változatai, a poncolással kiemelt háttér, a liliomok, a pikkelyminták és más egyedi motívumok. A sírban talált vésett-poncolt és liliomos díszű övveretek átfogó elemzésére a későbbiekben térünk ki. Ehhez a sírhoz hasonló szerkezetet mutat a Ny-K tájolású 54. sír halottjának öve is (B. NAGY 2003, 26. kép). A férfi két mellékszíjas és a mellékszíjakat öntött bronzveretekkel díszített övet viselt, melynek összesen 47 része volt. Az övet egy téglalap alakú vascsat fogta össze, szíjszorítója szintén vasból készült. Az övbújtató bronzlemez, a 4 db lyukvédő pedig öntött bronz, vésett-poncolt mintás veret volt. Az övet levél alakú, áttört pikkelymintás, csüngős és csüngős nélküli veretek díszítették. Mind a két kisszíjvég, mind a nagyszíjvég azonos stílusban készült: áttört pikkelymintás kivitelűek, melyeknek alján egy-egy stilizált állatfej látható. Rögzítőfüleik egyszerű kivitelűek. A két mellékszíjat összesen 24 apró, vésett-poncolt mintás mellékszíj veret díszítette. Az öv részeinek részletes elemzését később adjuk meg. Sok elemből álló, sok mellékszíjas övet találtak a 279. sírban eltemetett férfi derekán, aki mellé egy edényt is elhelyeztek (B. NAGY 2003, 97-98. kép). A díszítetlen, pajzsos testű övcsattal záródó övön vaspánt övbújtatót, díszítetlen övforgót, 2 db díszítetlen lyukvédőt, áttört pikkelymintás csüngős és csüngő nélküli véreteket találtak. Az övnek 3 mellékszíja volt, melyek végén l-l kétlapú, öntött bronz, laposindás kisszíjvég lógott, a mellékszíjat pedig kisméretű, díszítetlen mellékszíjveretek díszítették. A szíj végén pedig egy hasonló stílusú nagyszíjvéget hordott az öv gazdája. A sírban talált vascsat arra utal, hogy a díszövön kívül másik öve is lehetett a férfinak. A 382. sírban ugyancsak két öv feküdt, mely mind szerkezetét, mind a felhasznált verettípusokat tekintve azonosnak mondható az előző sír övével (B. NAGY 2003, 133-134. kép). A vascsattal záródó díszítetlen övön kívül előkerült egy öntött bronzveretekkel díszített, szerelvényes öv is a halott derekán. Ez az öv díszítetlen, pajzsos testű csattal záródott, a lyukakat pedig 3 díszítetlen lyukvédő védte. Bújtatóként egy egyszerű vasdrót szolgált, ami különösen meglepő ahhoz képest, hogy az övnek aranyozott bronz részei is voltak. A csattól nem messze helyezkedett el a késtartó övforgó, melynek mintázata pikkelymintás. Valószínűleg nem hármas, hanem négyes csoportosítással szerelték fel az övre a díszítetlen, levél alakú csüngős és csüngő nélküli véreteket. Az övnek négy mellékszíja volt, ezek felületét díszítetlen mellékszíjveretek, végüket pedig egy-egy kettős lapú, laposindás kisszíjvég díszítette. A szíj végén egy szépen megformált és kidolgozott, bronzból öntött, aranyozott nagy szíj vég volt, mindkét oldalán rombuszmotívumos keretben egy-egy halábrázolás van. A szíj szorító részen, a fekvő téglalap formájú mélyedést is rombuszmotívum keretezi.