B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

1995, 214). A patkó alakú lyukvédők szintén erre az időszakra tehetők: használatuk akkor terjedt el, ami­kor megjelentek az első, legkorábbi griffes övve­retek, illetve, amikor még használatban voltak a lemezes övdíszek is. Ugyancsak új elem a korszak­váltásra tehető öv esetében az övforgó használata, hiszen ez korábban nem volt elterjedt. Összességében tehát a lemezes szíjszorítós csat, a patkó alakú öntött bronz lyukvédők, a vas övbújtató, az ezüstlemez övveretek és a bordázott tokszíjvég egyöntetűen keltezi a sírt a lemezes és az öntött ve­reteket használó övek váltásának időszakára. Öntött bronz férfiövek. Székkutason 10 olyan sírt tár­tak fel, amelyben csak öntött bronz övdíszekkel ki­vert övet találtak (3., 43., 54., 114., 279., 382., 416., 491., 548. sir). A3, sír övét nagyszámú, öntött bronz övveret dí­szítette (B. NAGY 2003, 4. kép, 5. kép 1-18). Az Övet a halott derekán, eredeti helyzetben és nagy valószínű­ség szerint bekapcsolt állapotban találták meg. Az övet egy vésett-poncolt, indás mintázatú övcsat fogta össze. A szíjat egy vaslemezből kovácsolt bújtató vezette tovább. A lyukakat 4 db vésett-poncolt min­tázatú veret védte. A halott derekán körben hármas csoportosításban elhelyezett, levél alakú csüngős és csüngő nélküli, vésett-poncolt mintázatú veretek he­lyezkedtek el. Az övön hordott kés rögzítését egy dí­szítetlen övforgó könnyítette meg gazdája számára. A díszöv 4 mellékszíjat tartalmazott, és ezek mind­egyikét vésett-poncolt mellékszíjveretekkel verték ki, és végükön l-l áttört liliomos, egylapú kisszíjvég helyezkedett el. A díszített öv végét egy egylapú, át­tört liliomos mintázatú nagyszíjvég díszítette, mely­nek rögzítőfülei gyöngyös mintázatúak voltak. A sír a temető keleti oldalának északi szélén helyezkedik el, a szélső sírok között. Az öv szerkezetét tekintve egyértelműen a legké­sőbbi övveretek időszakához köthető a késő avar ko­ron belül. A sok mellékszíj és ezek apró véretekkel való díszítése, a nagyobb lyukvédők használata, az öntött bronz csattest és a hármas csoportosítású öv­veretek mind-mind e korszak jellegzetességei. A ko­rábbi övdíszítő gyakorlathoz képest csökkent a vere­tek nagysága, de számuk is megnőtt ezzel együtt. Átalakult az övek szerkezete és díszítési módja, a cí­merpajzs alakú csüngős vagy csüngő nélküli övvere­tek helyét a keskeny, hármas csoportokban rögzített, csüngős veretek vették át, és megnőtt a mellék­szíjveretek száma is. Változás történt a véreteken használt motívum­kincsben is: a korábbi griffek teljesen eltűntek, ugyan­csak nem találkozunk griffes-indás vagy klasszikus indás, vagy növényi mintás véretekkel. Helyüket át­vették a vésett technikával megrajzolt virágszirmok, a palmetták és azok változatai, a poncolással kiemelt háttér, a liliomok, a pikkelyminták és más egyedi motívumok. A sírban talált vésett-poncolt és lilio­mos díszű övveretek átfogó elemzésére a későbbiek­ben térünk ki. Ehhez a sírhoz hasonló szerkezetet mutat a Ny-K tájolású 54. sír halottjának öve is (B. NAGY 2003, 26. kép). A férfi két mellékszíjas és a mellékszíjakat öntött bronzveretekkel díszített övet viselt, melynek össze­sen 47 része volt. Az övet egy téglalap alakú vascsat fogta össze, szíjszorítója szintén vasból készült. Az övbújtató bronzlemez, a 4 db lyukvédő pedig öntött bronz, vésett-poncolt mintás veret volt. Az övet levél alakú, áttört pikkelymintás, csüngős és csüngős nél­küli veretek díszítették. Mind a két kisszíjvég, mind a nagyszíjvég azonos stílusban készült: áttört pikkely­mintás kivitelűek, melyeknek alján egy-egy stilizált állatfej látható. Rögzítőfüleik egyszerű kivitelűek. A két mellékszíjat összesen 24 apró, vésett-poncolt min­tás mellékszíj veret díszítette. Az öv részeinek részle­tes elemzését később adjuk meg. Sok elemből álló, sok mellékszíjas övet találtak a 279. sírban eltemetett férfi derekán, aki mellé egy edényt is elhelyeztek (B. NAGY 2003, 97-98. kép). A dí­szítetlen, pajzsos testű övcsattal záródó övön vaspánt övbújtatót, díszítetlen övforgót, 2 db díszítetlen lyuk­védőt, áttört pikkelymintás csüngős és csüngő nélkü­li véreteket találtak. Az övnek 3 mellékszíja volt, melyek végén l-l kétlapú, öntött bronz, laposindás kisszíjvég lógott, a mellékszíjat pedig kisméretű, dí­szítetlen mellékszíjveretek díszítették. A szíj végén pedig egy hasonló stílusú nagyszíjvéget hordott az öv gazdája. A sírban talált vascsat arra utal, hogy a díszövön kívül másik öve is lehetett a férfinak. A 382. sírban ugyancsak két öv feküdt, mely mind szerkezetét, mind a felhasznált verettípusokat tekintve azonosnak mondható az előző sír övével (B. NAGY 2003, 133-134. kép). A vascsattal záródó díszítet­len övön kívül előkerült egy öntött bronzveretekkel díszített, szerelvényes öv is a halott derekán. Ez az öv díszítetlen, pajzsos testű csattal záródott, a lyuka­kat pedig 3 díszítetlen lyukvédő védte. Bújtatóként egy egyszerű vasdrót szolgált, ami különösen megle­pő ahhoz képest, hogy az övnek aranyozott bronz ré­szei is voltak. A csattól nem messze helyezkedett el a késtartó övforgó, melynek mintázata pikkelymin­tás. Valószínűleg nem hármas, hanem négyes cso­portosítással szerelték fel az övre a díszítetlen, levél alakú csüngős és csüngő nélküli véreteket. Az övnek négy mellékszíja volt, ezek felületét díszítetlen mel­lékszíjveretek, végüket pedig egy-egy kettős lapú, laposindás kisszíjvég díszítette. A szíj végén egy szépen megformált és kidolgozott, bronzból öntött, aranyozott nagy szíj vég volt, mindkét oldalán rom­buszmotívumos keretben egy-egy halábrázolás van. A szíj szorító részen, a fekvő téglalap formájú mélye­dést is rombuszmotívum keretezi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom