B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

fes övveretek, melyek közül 4 csüngős volt, de elvesztek a csüngői, egy eredetileg is csüngős nélkül készült. Egybeöntött köpűs nagyszíjvég volt az övön, amelynek egyik oldalát állatküzdelmi jelenet, a másikat leveles inda díszíti. A köpü egyik oldalán inda, másikon leginkább nyúlra emlékeztető állat látható. A mellékszíjak végét pedig 3 kisszíjvég díszítette: egyik oldalukat leveles inda díszíti, a másik sima. Látható tehát, hogy a lemezes övdíszek a griffes-indás véreteknek ezzel a legkorábbi csoportjával fordulnak elő a leggyakrabban: a téglalap alakú griffes veretek, a tokos rögzítésű kis- és nagyszíjvégek jellemzik e leletkört. Érdemes felhívni a figyelmet a sír helyzetére is: ahogy a 191. — szintén vegyesen használt, lemezes és öntött bronzveretekkel díszített övet viselő egyén — sírt is a temető déli szélén ásták meg, ugyanúgy a 236. sír is a temető szélső sírjai között található. Ugyancsak érdekes példát találunk a 329. sír övén is a lemezes és az öntött bronz övdíszek egyidejű használatára (B. NAGY 2003, 112. kép). 329. sírban a halott derekán bronzöntvényekkel díszített, szerelvényes övet találtak. A lemezes szíjszorítós, öntött bronzcsattal összefogott övön bronzlemezből kivágott övbújtatót és szintén bronzlemezből kivágott lyukvédő véreteket találtak. Az öv szalagját téglalap alakú, áttört, leveles indás, öntött bronz övveretek és egy „futó kutya" motívummal díszített, bronzból öntött övforgó veret díszítették. A 4 mellékszíj végén, bronzlemezzel lezárt hátú, áttört leveles indás kisszíjvégek voltak, a nagyszíjvég pedig ezzel egyező mintájú, kétlapú öntvény volt. A díszöve mellett egy díszítetlen öve is lehetett a férfiak, amelyre a sírban talált vascsat utal. Az öv alapján itt is látható, hogy a lemezes övveretek az öntött bronz övdíszek egy meglehetősen korai csoportjával társulnak egy övön. A sírban talált nagyszíjvég érdekes technikai megoldásokat tartalmaz. A szíjvéget két különálló félből állították össze, úgy, hogy a hátukkal összefordították őket. Mindkét lap áttört díszű, motívumában azonos jellegű, de nem azonos. Az egyik felén a mintázat sokkal finomabban kidolgozott, míg a másikon ennek csak gyengébb kivitelű utánzata látható. Természetesen emiatt nem is sikerült szimmetrikusra készíteni a két darabot, és emiatt az összefordításuk után minták nem fedik egymást. A szíjvég rögzítéséhez sem tokot, sem rögzítőfület nem használtak, helyette a szíjvég felső pereme alatt átütötték az öntvényt, és ezen keresztül szegecsekkel rögzítették az övre. Hasonlóképpen rögzítették a kisszíjvégeket is. Ezek szintén áttört mintázatúak, kivitelüket tekintve alaposabb munkák, mint a nagyszíj vég. Hátlapjukat bronzlemezzel zárták le. A szíj végek rögzítését l-l kis szegeccsel oldották meg. A téglalap alakú, áttört indás díszű övveretek szintén korai csoportját alkotják az öntött bronz, téglalap alakú övdíszeknek. Végül talán már nem is tűnik meglepőnek, de ez a sír is a temető déli szélén helyezkedik el, ahogy az előző kettő is. A Ny-K tájolású 362. sírban fekvő férfi mellett egy néhány verettél díszített övet találtak (B. NAGY 2003, 125. kép 3-11). Az öv összetétele alapján méltán képviseli a lemezes és az öntött bronz övdíszeket tartalmazó övek közötti átmenetet. A vascsattal szerelt övön 6 db, bronzlemezből préselt, ón/ólom betéttel megerősített, téglalap alakú övveret volt, közepükön rombusz, illetve négyzet alakú mélyedéssel. A kis bemélyedések minden bizonnyal a korábbi, üvegbetéttel díszített veretek utánzásai. Ugyancsak a korábbi technológiát idézi az is, hogy a veretek hátoldalát ónbetéttel töltötték ki, ezzel erősítve tartásukat. Már az újabb technikát idézi az öv végét díszítő, griffes díszű, öntött bronz nagyszíjvég, amelynek mintázata áttört volt. A szíjvégen 2, egymás mögött vonuló griff látható. A griffek kiképzése meglehetősen egyszerűnek tűnik. Érdekes megoldás látható a szíjvég szíjszorítóján, ugyanis az egyik hátoldala lemezből készült. A szíjvég jó párhuzama ismert pl. a tiszafüredi temető 496. sírjából, amelyben az öntött bronz övdíszek mellett megmaradt még a téglalap alakú lemezes övdíszek használata is (GARAM 1995, Taf. 97. 18). Az öv egyetlen mellékszíjának végén egy bronzból öntött, kacsacsőr alakú, tokos kisszíjvég volt. A díszövön kívül ebben a sírban is találtak egy másik, díszítetlen övet is. Egy senium korú nő és egy aduitus korú férfi csontváza feküdt a 388. számú sírban (B. NAGY 2003, 136. kép). A férfi teste mellett egy díszövet és két, díszítetlen, egyszerű övet is találtak. A sír — a vegyes övekhez hasonlóan — a temető déli szélén helyezkedett el. A díszöv részei vegyes összetételűek: megtalálhatók köztük lemezes és öntött bronz övdíszek egyaránt. Gyöngyözött karikájú, bronzlemezből kivágott csattestű a bronzcsat, vaspántból készült a bújtató, 3 db öntött bronz lyukvédőt, 5 db ezüstlemezből kivágott, négyzet alakú övveretet, melyeket szegeccsel rögzítettek a bőrön, és vas övforgót szereltek fel az övre. Az egyik mellékszíját egy öntött bronzlapból összeszegecseléssel készült kisszíjvéggel díszítették, amelyen alul és felül egy-egy borda fut, illetve amely alul zárt. Hasonló megformálású a bronzlapból összeszegecseléssel készült nagyszíjvég is. A négyzet alakú, ezüstlemezből kivágott övvereteket nem a bronzlemez véreteknél megszokott nagyfejű szegecsekkel rögzítették, hanem vékony, rövid és hegyes szegecsekkel. A szíjszorítós övcsat hagyományos forma, általában a lemezes és az öntött veretek közti átmenet egyik jellegzetes eleme. A bordázott tokszíjvég a lemezes övdíszek használatának legvégére jellemző az avar korban (GARAM