B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

fejű és vasból készített szíj szorítóval ellátott bronzcsat fogta össze. Mellette 5 db övveret, három kisszíjvég és egy nagyszíj vég díszítette az övet. Szerkezetében tehát alapvetően eltér a későbbi időszak öveitől, a sok mellékszíjas és mellékszíjakat is öntött bronzveretekkel díszítő övektől. A 31. sírban az övveretek bronzlemezből vannak kivágva, közülük négyet úgy alakítottak ki, hogy 2 hosszúkás, kivágott bronzlemezt rögzítettek rá, melyeknek végén l-l bronzkarika lógott. Az 5. veretről ezek a karikák hiányoznak. A véreteket 5-5 bronzszegeccsel rögzítették az övön. A mellékszíjak végét l-l, egylapú, griffes-indás kisszíjvég díszítette. A kisszíjvégek egyik oldalán egy tátott szájú ragadozó elől menekülő nyúl szalad, míg másik oldalán S alakú inda látható. A szíjvég rögzítésére szolgáló tokot az állatalakos oldalán egy-egy rosszul kivitelezett állatka díszíti. A nagyszíjvég mindkét oldalán fonatos minta veszi körbe a főkompozíciót. Az egyik oldalán ez 5 egymás mögött vonuló griff, a másik oldalán pedig ötször ismétlődő S alakú inda. A lemezes övveretek és a karikacsüngős lemezes veretek jelentős csoportot képeznek a temetőn belül. A 31. síron kívül ide tartozik a 38., 70., 125., 138., 191., 236., 329. sír is. Közös jellemzőjük a lemezes szíjszorítós trapéz alakú csat használata, illetve a nagyfejű szegecsekkel rögzített övveretek és ezzel együtt az öntött bronzveretek használata. A leletegyüttesek között vannak olyanok is, amelyekben nincs öntött bronz övdísz, ezek valószínűleg egy picivel korábbi fázist jellemeznek. A 31. sír övéhez hasonlóan a 38. sír halottja is egy szerkezetében egyszerűbb övet hordott, azaz a mellékszíjakat nem díszítették véretekkel (B. NAGY 2003, 15. kép). A trapéz alakú övcsat szíjszorítója bronzlemezből készült, az övbújtató vaspántból hajlított. Lyukvédői nincsenek, a bőr felületén 5 db díszítetlen, téglalap alakú bronzlemez és 5 db téglalap alakú, csüngős, griffes veret volt. Két mellékszíja volt az övnek, végeit l-l tokos szerkezetű, öntött bronz, egylapú kisszíjvég díszítette, mintázata: S alakú inda. Az öv nagyszíjvége szintén egylapú, öntött bronz. Egyik oldalán 3 vonuló griff, a másikon S alakú indaköteg látható. A nagyszíjvég szíjszorítója csuklós, felületét inda díszíti. A 70., padkás sírban nyugvó férfit koporsóban temették el (B. NAGY 2003, 32-33. kép). A derekára fektetett övét egy nagyméretű, lemezes szíjszorítójú bronzcsat fogta össze. Három, lemezből kivágott, vastag lyukvédőt találtak az övcsat mellett. Az övet 5 db, téglalap alakú, karikacsüngős lemezveret díszítette, melyből kettő a derék hátoldalán volt, 3 pedig elöl helyezkedett el. Mind a csattestet, mind a karikacsüngős véreteket nagyfejű szegecsekkel rögzítették a bőrön. Szintén az övre volt szerelve egy bronzkarika és több, apró, bronzlemezből készült övveret, melyek hátoldalán egy vékonyabb ellenlemez szolgálta a felerősítésüket. A kés felerősítésére egy bordás övforgó szolgált. Az övön 2 kisszíjvég és 1 nagyszíjvég volt. Az egyik kisszíjvég egylapú, öntött bronz, tokos szíjvég, felületét inda díszíti, a másiknak az egyik oldalát lándzsaleveles indával díszítették, hátoldala pedig sima felületű. A nagyszíjvég egyik oldalát 2 griff, másik oldalát laposinda díszíti. Tokos részén fekvő indamotívum látható. A halottnak két öve volt, a kevésbé díszes övének csatja szintén a medencecsonton feküdt, ez az öv azonban a díszövvel ellentétes helyzetben került elő. Ezt jelzi ajobb karnál fekvő kis, háromszög formájú, áttört szíjvég. Három övre utaló adatokat találunk a 96. sírban nyugvó férfi esetében is. A Ny-K tájolású sírba egy veretes övet, egy bronz- és egy vascsattal összefogott övet helyeztek (B. NAGY 2003, 43. kép). Egy egyszerű szerkezetű, vaslemezből készített szíjszorítós bronzcsaton kívül két négyzet alakú, duplalemezes övveret, egy indás övforgó, két kisebb, áttört indás, tokos kisszíjvég, egy nagyobb, szintén áttört indás, tokos kisszíjvég és egy egylapú, két oldalán emberes állatalakokkal díszített nagy szíj vég volt az övre szerelve. Mind a nagyszíjvég, mind pedig a kisszíjvég tokos szerkezete az öntött övdíszek korának korai szakaszára teszi a sír korát, amit jól egészít ki az öv lemezes díszeiből következő időrendi helyzet is. Az ember- és állatalakos ábrázolások gyakori — de nem túlsúlyos — motívumok voltak az avar kori művészetben. Az ilyen ábrázolások többségén az emberes állatalakok önmagukban jelennek meg a díszeken (FANCSALSZKY 1991; FANCSALSZKY 2000; GARAM 2001, 137-141). Ritkábbak azok a tárgyak, amelyeken kompozícióban jelennek meg az alakok. Az ilyen ábrázolások kapcsán az alkotók és a megrendelők célja minden bizonnyal egy történet elmesélése volt. Ezt feltétételezhetjük a székkutasi nagyszíjvég esetében is. A nagyszíj vég „egyik oldalán négy pikkelymintás keretezésű rozetta, bennük emberfejű madár, hátrajélé néző, felcsapott farkú, négylábú állat látható. Az alsó és felső rozettában balra néző emberfej van a bizánci pénzérmeken látható portrékra emlékeztető megfogalmazásban. Szíjszorítóján poncolt motívum, a másik oldalán a poncolt háttér előtt hátrafelé néző, felcsapott farkú, lábait maga alá húzó, négylábú állat, alatta ennek fordítottja (csak „kettős" farka van), legalul állatbörbe bújt, ülő emberalak(?!), vállán átvetett leveles ágat fog". A bonyolult kompozíció, a kompozíció rendszere, a felhasznált meglepő elemek mennyisége alapján nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy valóban egy komplett történetet ábrázolt itt az ötvös. A történetet nehéz megfejteni, lehet,