B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

A SZÉKKUTASI OVEK ELEMZÉSE Rátérve a teljes övek elemzésére, megállapíthatjuk tehát, hogy azok elsősorban a közösség felnőtt tagjaira voltak jellemzőek, és köztük is elsősorban a férfiakra. A teljes övet viselők sírjai többségében NyÉNy-KEK felé voltak tájolva, és csak elvétve fordulnak elő fülkesírban és padkás sírokban. Női övek Mint korábban már említettük, gyakori jelenség volt a női sírokban előforduló öv, veretes és teljes öv: összesen 70 öves női sírt ismerünk. Közülük 55-en egyszerű övet hordtak, melyet nem díszített övveret. 3 nőnek meghatározott csontváz mellett találtak egyszerre 2 övet, azonban ezek díszítetlenek voltak. 3 nő hordott olyan övet, amelyen a csaton kívül 1 db veret is volt (198., 442., 524. sír), 3 nő pedig úgy hordott l-l övveretet ruházatán, hogy azok minden valószínűség szerint nem övre voltak szerelve (8., 392., 398. sír). Végül 6 nőnek meghatározott csontváz mellett találtak olyan övet, amelyre övdíszek voltak felerősítve (2., 119., 125., 201., 208., 249. sír). Közülük a 208. sír tájolása Ny-K, a többi sír NyENy felé volt irányítva. Áttekintve a női sírok öveit, megállapíthatjuk, hogy a teljes övet tartalmazó sírok közül négynek az övét díszítették öntött bronz övveretek, és egy volt, amelyen lemezből kivágott veretek voltak (125. sír). Vasveretes női övek. Egy félbetört, vasból készült övforgó volt a 442. sír övének egyetlen díszítése 03. NAGY 2003, 153. kép 2). Ugyancsak szegényes vaspánt volt az 524. sír övének egyetlen dísze. A két öv l-l vasból készült vereté nem sok elemzésre ad lehetőséget. A vasból készült övveretek használata a közép avar kortól vált gyakorivá. Sajnos a vasveretek ritkaságuk, formai egyhangúságuk és általában a rossz megtartásuk miatt nem köthetők biztosan egyetlen időszakhoz sem. Pontosabb keltezésre csak akkor van lehetőségünk, amennyiben más, jól keltezhető tárgy is előkerült a sírból. Lemezes női övek. Négy női csontváz mellett találtak lemezes technikával előállított övveretet. A 198. sírban lemezes, préselt, kissé hegyesedő végű, díszítetlen kisszíjvéget találtak (B. NAGY 2003, 70. kép 7). A kisszíjvéget egy szegeccsel rögzítették az övön. A technikájában nem mutat különös ismertetőjegyet. Időrendileg ez a forma minden bizonnyal kora avar kori hagyományt követ, amely azonban a közép avar korban is gyakran előfordul. A tiszafüredi temetőben a 831. sírban találtak olyan övet, ahol két hasonló kisszíjvég volt felszerelve olyan övre, amelyen a háti részen ötös helyzetben elhelyezett övveretek voltak rögzítve (GARAM 1995, 188, 202). Mivel a sír Ny-K tájolású fülkesír volt, biztosan a temető korai szakaszára tehetjük korát. A 125. sír öve az egyetlen a női övek közül, amelynek díszei nem öntéssel készített bronzveretek, hanem ólom- és bronzlemezből kivágott, szegeccsel felerősített, díszítetlen veretek (B. NAGY 2003, 52. kép 12 15). A sírban talált néhány önálló szegecsből arra következtethetünk, hogy az övön még néhány (2-3) verettél több lehetett, ezek azonban vagy lekoptak az övről, és a szegecseik mutatták egykori helyüket, vagy pedig olyan állapotba kerültek, hogy azok a temetés után már nem maradtak meg a földben. A vékonyabb lemezből kivágott övveretek között mindkét jelenség meglehetősen gyakori lehetett az avar korban, hiszen a vékony és sérülékeny lemezek könynyen megsérülhettek, leszakadhattak az övről. Az övön öntött bronz, trapéz alakú bronzcsat volt, melynek szíjszorítója bronzlemezből készült. A veretek állapota alapján nehéz bármilyen időrendi megállapítást tenni. Annyi megjegyezhető azonban, hogy ez a csattípus a későbbi időszakban is gyakorinak mondható, amikor lemezes, téglalap alakú övveretekkel, karikacsüngős véretekkel és más öntött bronz szíjvégekkel is előfordul. Ilyen övet találtunk a 31., 38. vagy a 329. férfisírban is. Mivel a 125. sír tájolása a későbbi sírok tájolásával mutat rokonságot, ezért ezt a sírt egykorúnak véljük a 31. és a 38. sírral. A 249. sírban vékony bronzlemezke utal az egykori övveret létére (B. NAGY 2003, 89. kép 4). A fülkesírból előkerült leletek állapotából nehéz az eredeti alakját és technikáját rekonstruálni. A sír szerkezete (fülkesír) alapján a temető korai szakaszához tartozhatott. A 398., fülkesírban talált kisméretű, bronz- és réz(?)lemezekből kivágott kisszíjvég (B. NAGY 2003, 142. kép 3-4) egyik oldalán a germán állatstílusra emlékeztető vonalrajz látható. A szíjvég két oldalát felülről tagolt pánt és szegecs fogta össze. A veret időrendi helyzete nehezen egyeztethető össze a temető egyéb tárgyaival. A lelet állapota és egyedisége alapján az aduitus nő vereté egy korábbi időszakból származhatott. Jó párhuzama ismert a zamárdi avar temetőből (HUNNEN 1996, 298, 314). Öntött bronzveretes női övek. A 90. sírból egy bronzból öntött, áttört indadíszes szíjvég (B. NAGY 2003, 40. kép 2) került elő, melynek szíjszorítója díszítetlen, és benne egy szeg számára lyuk volt kiképezve. Az áttört díszű, indadíszes, díszítetlen köpűs szíjvégek gyakori darabok a griffes-indás stílussal jellemezhető leletkörben.