B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

A 119. női sír övének végét egy kettős lapú, laposindás nagyszíjvég díszítette, melynek a rögzítésre szolgáló füleit stilizált madárfejekkel díszítették (B. NAGY 2003, 49. kép 15). Az ovális karikájú, szépen profilait szélű övcsat testén egy hátrafelé forduló, négylábú, hegyes fülű, hosszú farkú állat látható, amely Matolcsi János meghatározása szerint kutyát ábrázol. A lyukvédők szintén laposindásak, és ugyanez a minta díszíti a 4 db, pajzs alakú, csüngős övveretet is. A veretek között még 2 db rombusz alakú dísz volt. A 201. női sír öve szinte teljesen azonos képet mutat a 119. női sír övével. Az öv végét itt is laposindás, kétlapú nagyszíj vég díszítette, azonban a 119. sírral ellentétben itt egy laposindás kisszíjvég is volt az övön. A pajzs alakú övveretek kissé keskenyebbek, indájuk hasonló kiképzésű, mint a 119. sírban, de annál egyszerűbb kivitelű. A 201. sír véreiéinek kiképzése kevésbé finom és pontos, és felületük is kopottabb. A 6 db csüngős veret mellett volt 2 db, amely csüngő nélkül készült. A lyukvédők is picivel keskenyebbek, és az inda kiképzése is egyszerűbb, mint a 119. sírban. Az ottani 2 rombusz alakú övdísz itt is megtalálható, de e veretek kissé zömökebbek. Az övcsat csattestén szép vonalú laposinda látható. A kisszíj végen kívül még abban is eltér a 119. sír övétől, hogy ezen az övön egy félbetört, laposindás övforgó is megtalálható volt. A két utóbbi öv tipikus összetételű, stílusa egységesnek mondható. A rögzítőfüles, laposindás szíjvégek pontosan egyszerre jelennek meg a késő avar fémművességben az itt talált laposindás, címerpajzs alakú övveretekkel és lyukvédőkkel (GARAM 1995, 248. 252). Talán az egyetlen „stílusidegen" elem a 119. sír griffes ábrázolása lehet. Ha azonban megnézzük a griff alakját, kiképzését, jól látható, hogy jelentős mértékben eltér a klasszikus griffek megformálásától, azok utólagos ábrázolását láthatjuk e példányban. A két sír egymástól nagy távolságra található, de abban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettő a temető szélén helyezkedik el. A 208. számú női sír öve ugyan sok veretet tartalmazott, de meglehetősen hiányosnak tűnik a megtalált garnitúra (B. NAGY 2003, 75. kép 2-7, 11-12). Az övcsat testét szimmetrikus levélinda díszíti. Ugyanez a minta jelenik meg kissé egyszerűsített formában az övforgó felületén is, de itt már csak l-l szál inda, nem pedig szimmetrikus inda látható. Az övbújtató meglehetősen egyszerű szerkezet, lemezből kivágott, díszítetlen. A 119. és a 201. sírhoz hasonlóan ebben is megtaláljuk a 2 db rombusz alakú övveretet. Az övre még két szíj vég volt felszerelve. Mindkettő laposindás volt, az egyik rögzítő fülei stilizált állatfejeket utánoznak, míg a másiknak egyszerű sima fülei voltak. Mindkét szíj vég kiképzésében közös vonás, hogy hiányzik a hátlapjuk. Mindkét szíjvég ugyanis eredetileg egy-egy kettőslapú szíjvég része lehetett, azonban a párjuk eltűnt, és helyüket úgy pótolták, hogy l-l kivágott bronzlemezt rögzítettek a szíjvégek hátoldalára. Mivel valószínűleg ezzel az oldallal befelé lehettek felszerelve, nem igen látszódott a pótlás. A két szíjvég közül az egyik a jobb alkar végénél feküdt, míg a másik a jobb boka mellett került elő. Ez utóbbi lehet, hogy nem is ugyanarra az övre volt felerősítve, ugyanis ebben a sírban még egy bronzcsatot találtak, amely deréktól lefelé a combok alsó végeinél feküdt. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a jobb boka mellett megtalált szíjvég ennek a 2. övnek a végét díszíthette. Ezt a feltevést kissé gyengíti, hogy a sírban talált összes bronz övveret felülete ónozott volt, ez alól a 2. öv csatja a kivétel (B. NAGY 2003, 75. kép 11). Mint azt korábban már említettük, a sír tájolása eltér a többi női öves sírétól, itt ugyanis Ny-K irányban fekszik a halott. Mind az övveretek állapota, mind azok összetétele meglehetősen szerény övet alkot. A hiányos és összeválogatott övveretek azt sejtetik, hogy nem egységes szemlélettel összeállított övről van szó, hanem a véletlennek vagy a szükségnek köszönheti összetételét. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy az öv részei — a csatot leszámítva — ónozottak voltak. Az ónozás a késő avar kor utolsó fázisában kezdett elterjedni mint felületkezelési forma. A 392. sírban talált öntött bronz, indás lyukvédő biztosan nem az öv része lehetett, hanem minden valószínűség szerint másodlagosan volt hasznosítva (B. NAGY 2003, 137. kép 15). A székkutasi avar temető öveinek vizsgálatakor a legnagyobb meglepetést a 2. számú női sír szolgáltatta (B. NAGY 2003, 2. kép). Ebben a sírban ugyanis olyan aranyozott bronzveretekkel díszített övet találtak, amely nemcsak a temető, de talán az egész Dél-Alföld egyik legszebb és legérdekesebb öve a késő avar korban. Az övnek összesen 54 darabja volt, és mindegyik darab aranyozott bronzdísz volt, összesen 298,6 g súlyban. Az övtípus részletes elemzését a későbbiekben tesszük közé. Ugyancsak a későbbiek folyamán térünk ki az egyes női sírok relatív és abszolút időrendi helyzetének elemzésére is. Azért kerítünk sort erre később, mert ezt a vizsgálatot csakis a férfisírok öveinek egyidejű elemzésével lehet és érdemes elvégezni. Férfiövek A temető férfisírjai közül összesen 112-ben találtak valamilyen övet. Mint korábban már említettük, közülük 75 hordott díszítetlen övet (akik közül 34-en két díszítetlen övet is viseltek), az 1-2 veretes övből