B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

szített övek viselői között szinte kizárólag felnőtteket találunk, a legegyszerűbb övek tulajdonosai között már találunk 5 juvenis korú leányt, és 10 infans korú csecsemőt, illetve 3 juvenis korú kisgyermeket is. Mindezek mellett igen feltűnő, hogy a viszonylag sok gyermek között nincsenek fiúk, azaz úgy tűnik, a serdülőkor előtti fiúk esetében nem volt jellemző az öv hordása, még akkor sem, ha az a legegyszerűbb kivitelű volt. Az adatok közül feltétlenül kiemelésre érdemes az infans korú csecsemők igen magas száma, melyből mindenképpen arra következtethetünk, hogy általános szokásnak mondható a halott csecsemők mellé helyezett öv. A legegyszerűbb övek viselői között azonban továbbra is felnőttek vannak többségben, és mint láthattuk, köztük is elsősorban a felnőtt nők. Női túlsúly jellemző azokra az esetekre is, amikor a sírban talált övveret nagy valószínűség szerint nem egy övet díszített, hanem disszfunkcionálisan került elő a sírból, azaz valószínűleg másodlagosan volt felhasználva az övveret. Ilyen veretet 3 női sírban (75%) és mindössze egy férfisírban találtunk (25%). Itt mindkét nemnél azonos fele-fele arányban oszlik meg az esetszáma az aduitus és a maturus korcsoport között. Korábban már utaltunk rá, hogy a tárgykörben valójában nem is beszélhetünk övekről, hanem sokkal inkább olyan övveretek kerültek a sírokba, amelyek az utolsó gazdájuknál nem övveretként, azaz övre felszerelve, hanem funkciójukat elveszítve, valószínűleg ereklyeként lehettek használatban. Ha elfogadjuk az ereklyeként való másodlagos használatot, célszerűnek tűnik megkeresni azt a kapcsolatot, amely a tárgyon keresztül a temetőben eltemetett másik egyénhez kötötte a veret viselőjét. Ha azonban áttekintjük a kérdéses sírokat és azok véreiéit, azt kell megállapítanunk, hogy bizony e közösségen belül nem találunk olyan öveket, amelyekről azt feltételezhetnénk, hogy azok egy másik, más személy övéről származnak. Talán egyetlen kivétel lehet e megállapításunk alól: a 25. sír (férfi) halszálkamintás kisszíjvége származhatott akár a mellette lévő 38. férfisír övéről is, hiszen korban egyidősek, de ugyancsak szóba jöhet a kissé távolabb lévő 31. sír öve is, vagy akár a 70. sír öve, amelynek övforgójának mintázata ehhez igen hasonló. Mivel azonban a fentebbi hasonlóságok meglehetősen távoliak, nem lehetünk abban biztosak, hogy valóban van közük egymáshoz. Egyetlen más sírban sem találunk olyan párhuzamot, amely a 60., a 249., a 392. vagy pedig a 398. sírban talált véretekhez hasonlítana, még akkor sem, ha esetleg korban találhatunk hozzá hasonlót. Ebben az összehasonlításban a legnagyobb eséllyel talán csak a 90., női sírban talált övverethez kereshetünk kapcsolatot: az áttört indás, tokos kisszíjvég akár a pontosan mellette fekvő 91. férfi meglehetősen hiányos övéről is származhatott, de korban a tőle 20 méterre lévő 96. sírral is összekapcsolható lenne, azonban a 2 veret nem pont egyforma. Férfi túlsúly jellemző a fentebb már elemzett kettős öv viselésének szokására is: itt ugyanis a 34 férfisírral szemben (75,56%) 3 női (6,67%) és 6 bizonytalan nemű sírt találunk (17,78%). Különösen jól hangsúlyozza a férfiak dominanciáját a veretes övek mellett talált második öv nagy száma. A férfiak itteni túlsúlya is azt a feltevésünket erősíti, hogy a kettős öv viselésének oka nem elsősorban a ruházat összefogásával magyarázható, hanem arról van szó, hogy a második övnek teherhordó szerepe lehetett. E feltevésünknek némiképp ellentmondani látszik az a tény, hogy a kettős övet viselő egyének között volt 3 gyermek is (6,66%>), az ő esetükben ugyanis nehéz elképzelni, hogy milyen szerepe lehetett a második öv használatának. Összefoglalva az övek és a korcsoportok közti összefüggéseket, megállapíthatjuk, hogy az övet viselők nagy többsége a maturus (38,91%) és az aduitus (34,84%o) korcsoportba tartozik, és jelentős a senium korcsoport aránya is (14,93%). Ugyanakkor nem elhanyagolható az övet viselő gyermekek száma sem, különösen, ha hangsúlyozzuk, hogy az övek 5,43%o-át találták meg csecsemők sírjában, és az öszszes csecsemősír több mint 17%-ában találtak övet. Ehhez képest viszont a juvenis korcsoportban kevesebb övet tettek a sírba (4,55%) és a csoporton belül is alacsonyabb az öves sírok aránya, mint a csecsemők esetében (5,5%).