B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

Megállapítható tehát, hogy ha egy övet viselő egyént fülkesírba temettek el, akkor az esetek nagy többségében 1 öve volt az illetőnek. Ugyancsak fontos tanulság, hogy a teljes övet viselők közül igen kevés egyén számíthatott arra, hogy halála után fiilkesírba fogják eltemetni. Ha tehát az öves sírok temetkezési szokásait vonjuk vizsgálat alá, meg kell állapítanunk, hogy azok minden tekintetben beilleszkednek a temető általános képébe. A sírszerkezetet illetően — a temető egyéb sírjaihoz hasonlóan — az öves sírok között is hasonló sírformák fordulnak elő: azaz itt is egyaránt megtalálhatók az akna-, padkás és fülkesírok. Az aknasír általános temetkezési forma az avar korban, így ennek számszerű vizsgálatára nem térünk ki. Az öves sírok között összesen 46 fülkesírt találtak. Ez a szám az összes öves sír 20,81%-a, azaz közel egyötöde. Ha a temető összes sírja közötti fülkesírok számarányát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az 534 sír között talált 59 fülkesír aránya alacsonyabb (11,04%), mint az öves sírok közötti aránya. Vagyis az öves sírok esetében gyakoribb a fülkesíros temetkezési forma, mint a temető egészének átlagában. Ennél is jobban hangsúlyozza az öves sírok és a fülkés temetkezés összhangját az a tény, hogy az összes fülkesír 74,19%-ában találtak a halott mellett övet. A sírforma és a viselet összefüggéseinek vizsgálatában ennél is sokkal szorosabb összefüggést mutat a padkás sírok és az övek előfordulásának elemzése. E tekintetben megállapítható, hogy a temetőben összesen 11 padkás temetkezést tártak fel (ez az összes sír 2,05%-a), és 7 sírban találtak övet a halott mellett (az összes öves sír 3,21%>-a volt tehát padkás). Megállapítható tehát, hogy az öves sírok döntő többsége aknasírban fordult elő, kisebb hányada pedig fülke- illetve padkás sírban. Az itt megfigyelt arányok közel azonosak a temetőben elemzett arányokkal. A sírok mélységét az öwiselettel összevetve megállapíthatjuk, hogy az öves sírok átlagos sírmélysége (135,8 cm) közel azonos a temető átlagával. Itt természetesen csak az aknasírok mélységadatait vehettük figyelembe, hiszen a fülkesírok esetében a mélységadat nehezebben értelmezhető. Tovább vizsgálva a temetkezési szokások és az övek elterjedésének összefüggését, vizsgáljuk meg az ételmellékletként, áldozati állatként vagy túlvilági útravalóként sírba tett állatok és az övek összefüggését. A lovak és lócsontok sírba helyezéséről általában is elmondható, hogy a temetőben előforduló 2 lovassír igen alacsonynak mondható az avar koron belül. Különösen igaz ez abban a tekintetben, hogy a temető használata nem kizárólag a késő avar korra tehető, hanem annak korábbi előzményei is vannak. A késő avar kort megelőző korszakokban azonban sokkal gyakoribb szokás a lovak sírba helyezése. Ezek után az sem meglepő, ha az öves sírok között nem találunk olyat, amelyben lócsontokat is feltártak volna. Jobb az arány a nagytestű állatok, konkrétan a szarvasmarha/borjú esetében. A temetőben talált 29 marhacsontot tartalmazó sír aránya az összes sírszámhoz viszonyítva 5,43%). Az öves sírok között ennél magasabb, 9,05%-t képvisel a 20, marhát tartalmazó sír. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a marhacsontot tartalmazó sírok közül 68,97%ban találtak övet is, egyértelműbb lesz az összefüggés az övek és a marhamellékletek között. Közel 50 százalékos arányt mutat a juh/kecske mellékletek és az övek összehasonlító vizsgálata. A temetőben összesen 121 olyan sír került elő, amelyben a halott mellé juh/kecske részeket tettek. A juhcsontokat tartalmazó sírok temetőn belüli aránya 22,66%, míg az öves sírok között talált 64 eset 28,96%-t tesz ki. Ez azt is jelenti, hogy ajuhmellékletet tartalmazó sírok közel felébe övet is találtak a halott mellett (52,89%). Nem kapunk ettől nagyban eltérő eredményt akkor sem, ha a szárnyasok elterjedését vizsgáljuk. Míg az öves sírok között talált 31 eset 14,03%-t tesz ki, addig a temető egészében a sírok 12,55%>-ában (67 sír) fordult elő szárnyascsont. Azokban a sírokban, ahol számyascsontot is találtak, a sírok 46,27%>ában fordult elő egyidejűleg öv is. Az ételmellékletek és az övek összefüggését elemezve tehát megállapíthatjuk, hogy az öves sírok között a leggyakoribb a juh/kecske áldozása, majd ezt követi a szárnyasok és végül a marha. Ez a kép teljes egészében azonos a temető egészében megfigyelt arányokkal. Ha az ételmellékletek nemek szerinti megoszlását vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az öves sírok között a szárnyasokat elsősorban a férfi számára tették a sírba (18 eset), míg a nők esetében 8 sírban találtunk erre utaló nyomot (5 sír nemmeghatározása nem járt sikerrel). Ugyancsak a férfi dominancia jellemző a szarvasmarha mellékletadás szokására is, itt ugyanis 11 férfi mellett, 7 nő, és 2 bizonytalan nemű halott képviselteti magát. A közelebbről nem meghatározott állatcsontok is elsősorban a férfisírokban fordultak elő (12 sír), míg a nőknél és a bizonytalan nemüeknél 4-4 esetet figyeltek meg. A férfi túlsúlytól kissé eltér a juh/kecske nemek közti megoszlása: ugyanis a 30 férfisírral szemben 34 nő és 10 bizonytalan nemű egyén sírjában találtak ilyen csontokat.