B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

SZALONTA1 Csaba: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető öveinek elemzése

A 4 eset közül egyikben sem figyeltek meg emberi vagy állati bolygatásra utaló nyomot. Ez alapján joggal feltételezhetjük, hogy a 25. és a 392. sírban az övveretek másodlagos felhasználását rögzíthette az ásató, azaz vagy a felsőruházatra voltak a veretek felvarrva, vagy nyakláncra voltak fűzve. Az övveretek másodlagos felhasználása nem ritka eset a késő avar korban, erre számos példát találhatunk. A 25. sírban férfi, míg a 392. és a 398. sírban női csontvázat tártak fel. A 44. sír csontvázának nemmeghatározása nem járt eredménnyel. Mind a 4 esetben maturus korban hunytak el a leletek gazdái. Az öves sírok közül 17 esetben (az öves sírok 7,69%-a) figyelték meg az ásatok, hogy az öv részei nem eredeti helyzetben voltak. Ezek közül egyértelműen rabolt vagy bolygatott volt a 468. sír, és ez a bolygatás okozta a leletek elmozdulását. Ugyancsak utólagos bolygatást valószínűsíthetünk a 60. sír esetében, ahol a halott felett 60 cm-rel, a sírgödör betöltésében találták meg az övveretet. A 156., 234., 249., 272., 360., 398., 470., 485. sír fúlkesír volt, így a fülkébe behelyezetett halott viseleti elemei akkor mozdulhattak el eredeti helyzetükből, amikor a csontvázak a fülke aljába becsúsztak. A fennmaradó esetekben nem lehet pontosan megállapítani, mi lehet az oka az övrészek elmozdulásának. Az öves halottak nemmeghatározása alapján megállapíthatjuk, hogy az összes sír 50,68%-a rejtett férfit (111 sír), 31,51%-a női (69 sír), míg 17,65%-a nem meghatározható nemű halottat (39 eset) (2. táblázat). Ha ezt az adatot összevetjük a temetőben feltárt sírok arányaival (25,77% a férfisírok aránya a nők 37,84%-ával szemben), megállapíthatjuk, hogy az öv viselésének szokása elsősorban a közösség férfitagjaira volt jellemző. Míg az összes férfi 77,62%-a hordott övet, addig a nők esetében ez az arány csak 37,84%o. Meglepő ugyanakkor, hogy viszonylag magasnak mondható azoknak a nőknek a száma és temetőn belüli aránya, akik sírjában övet is találtak. Az életkorvizsgálatok alapján az övet viselő egyének közül 12 (5,43%) infans, 10 (4,52%) juvenis, 77 (34,84%) aduitus, 86 (38,91%) maturus és 33 (14,93%o) senium korban hunyt el. Vagyis egyértelműen kijelenthető, hogy az övek viselésének szokása elsősorban a közösség felnőtt tagjaira volt jellemző (1. táblázat). Ha a temetőben előforduló összes esetet megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy az elhunyt gyermekek 13,4%-a, a fiatalok 39,29%-a, a fiatal felnőttek fele (50,65%o), a felnőttek 65,12%-a, míg az idősebbek 100%o-a hordott valamilyen övet. E számokból jól látszik, hogy a felnőttek többsége övet hordott. Érdekes ugyanakkor, hogy az életkor előrehaladtával lineárisan növekszik az öv viselésének aránya és esélye, hiszen a fiatal felnőttek 50,65%-ával szemben Korcsoport Esetszám Százalék Infans 12 5,43% Juvenis 10 4,52% Aduitus 77 34,84% Maturus 86 38,91% Senium 33 14,93% Kor nélkül 3 1,36% Összesen 221 100% /. táblázat: Az övviselet korcsoportok szerinti megoszlása Tabelle I: Die Gürteltracht nach Altersgruppen sokkal magasabb a maturus korcsoportban az övek aránya, és a legidősebb korcsoportban már minden egyes felnőttnek járt az öv viselésének szokása. Az övet viselő legidősebbek vizsgálata közben további érdekességet is megfigyelhetünk (2. táblázat). Azt tudniillik, hogy a nemek aránya ebben a korcsoportban a legkiegyenlítettebb. A 33, idős korban elhunyt halott közül ugyanis csak kettőnek nem lehetett meghatározni a nemét, a többiek közül azonban 11 nő volt, azaz az övet viselő időseknek alig több mint a fele volt csak a férfi (52%). Ilyen szoros arány egyetlen más korcsoportban sem figyelhető meg a nemek között. A maturus korcsoportban ugyanis a 84 halottból négy egyén nemét nem tudták meghatározni, a többi esetből csak 28 volt nő (33,72%o), 52 pedig férfi (61,94%). Ezzel nagyjából azonos képet mutat az aduitus korcsoport is: itt 77 öves egyénből 13 nemmeghatározása nem járt sikerrel. A többi egyénből 25 nő volt (32,46%), 39 pedig férfi (50,64%). Ennél lényegesen meglepőbb eredményt mutat a juvenis korcsoportból övet viselő egyének nemének aránya. Itt ugyanis a 10 egyénből 5 esetben nem lehetett meghatározni a halott nemét, nyilvánvalóan a csontok rossz állapota miatt. Azon sírok viszont, amelyek alkalmasak voltak az embertani vizsgálatra, mind nőnek bizonyultak (50%o). A csontanyagból levonható következtetések lehetőségeiből egyértelműen adódik, hogy a csecsemőként elhunytak nemmeghatározása a 13 elhunyt közül egy esetben sem járt sikerrel. Az életkor- és nemadatok elemzéséből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy míg a gyermekek között inkább a lányokra volt jellemző, addig a felnőttek között elsősorban a férfiakra jellemző az övek viselésének szokása. Idős korra ez az arány eltűnik, és teljesen ki is egyenlítődik.