B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben
illetve 2 juh (364., 374. sír), a többiben egy állat, többségében juh, de három borjú és talán egy kecskének meghatározható részleges állat is előkerült. 16 A sírok között 8 férfisírt találunk, 4 aduitus (121., 329., 382., 477. sír), 2 maturus (40., 54. sír), 1 senilis (447. sír), egy közelebbről nem meghatározható korú (369. sír). A 477. fűlkesír kivételével valamennyi aknasír. A részlegesen eltemetett állatokat többségében a lábak tájékán találjuk, fülkesírban az aknarészben. A nyolc sírból ötben a férfiaknak veretes öve volt. 18 női sírban volt részleges állattemetkezés, valamennyi korcsoport képviselteti magát: két juvenilis (182., 253. sír), 9 aduitus (47., 221., 254., 289., 325., 328., 347., 364., 527. sír), 5 maturus (2., 66., 67., 90., 255. sír) és 2 senium korú nővel (292., 352. sír). A 66. sír fűlkesír volt. A nők sírjaiban is nagyrészt a lábak környékén találjuk a részlegesen eltemetett állatokat, de előfordul a koporsó alá vagy annak tetejére kiterített bőr is. Két fiatal sírjában is előfordult még részleges állat (331., 542. sír), illetve 8 gyermeksírban (166., 185., 274., 275., 276., 336., 373., 387. sír), ebből a 276. sír fülkés. A gyereksírokban is főként a lábakhoz helyezték az állatokat. Az 56., 95., 374. és 531., részleges állatot tartalmazó sírba temetett felnőttek nemét nem lehetett meghatározni. A 225., gyermekméretű sírgödörben emberi maradvány nem került elő, csak egy részleges juh. Három sír esetében merülhet még fel, hogy részleges állat eltemetésével van dolgunk, ezek a 326. fülkesír (sen. férfi), ahol csak a fülkét volt mód megfigyelni, s a fülke szájában egy juhkoponya volt (a lábak vélhetően megsemmisültek), a 384. női sírnál a rajz alapján csak feltételezhető a részleges állattemetkezés, illetve az 540. sírban csak egy juhlábszár volt körmöstől a gyermeksírban. A részleges állattemetkezést tartalmazó sírok temetőn belüli elhelyezkedése azt mutatja, hogy a temető legkorábbi középső sávjában kevésbé jellemzőek, inkább attól ÉNy-ra és DK-re találhatóak, míg a lényegesen kisebb esetszámban előforduló egészben eltemetett áldozati állatok az említett idősebb, középső sávban csoportosulnak (8. térkép). A részleges állattemetkezések temetőn belüli időrendje alapján úgy gondoljuk, hogy a kora avar korban a Tiszántúlon jellemző csonkolt változatot valószínűleg bizonyos időbeli hiátus után váltja fel az avar kor második felében nyitott temetőkben a fejtett változat. Ebben az átmeneti időszakban — a kora avar korra jellemzőnél lényegesen kevesebbszer — azonban találunk egész állatokat. Négy sírba került állatkoponya, valamennyi maturus, illetve aduitus korú nő (34., 124., 152., 390. sír). Minden esetben juh, illetve báránykoponya volt a sírokban, egy koponya a bal váll alatt volt, a többi a lábak környékén. A 388. kettős sírban is előkerült egy juhkoponya a férficsontváz fölött, valószínűleg a koporsó tetején, itt esetleg gondolhatunk arra, hogy eredetileg részleges állat volt, csak a sekélyebben fekvő lábak nem kerültek elő. Négy sírban egyértelműen megfigyelhető volt, hogy csak az állat (marha) bizonyos részei kerültek a sírba (76. sír: az állat lábai hiányoznak; 115. sír: csak a törzs, részben anatómiai rendben, darabolva; 350. sír: négy láb, lapocka, koponya a fűlkesír aknájában; 476. sír: lapocka, medence, bordák, lábcsontok nem anatómiai rendben, a fűlkesír aknájában). Feltételesen soroljuk fel az áldozati állatok között azokat a sírokat, amelyekben valószínűleg egészben eltemetett szárnyas került elő (313., 329., 348., 358., 473., 546., 548., 555. sír). Szakszerű meghatározás híján ugyanis nem lehet eldönteni, hogy ezek valóban egész vagy fejüktől és nyakuktól, a szárnyak és a lábak végeitől megfosztott „konyhakész" állatok. 17 Egy esetben az „egész" szárnyas részleges juhval együtt fordult elő (329. sir), egyébként az említett sírok között akadnak nők, férfiak és gyermekek egyaránt. A Körös-Tisza-Maros közén feltárt, a közép avar kor kezdete táján megnyitott és a késő avar korban folyamatosan használt nagy temetőkben az áldozati állatok sírba helyezésének részben hasonló gyakorlatával találkozunk. A fülke-, illetve aknasírba az emberrel együtt vagy önálló sírgödörbe temetett egész lóra számos példa akad a publikált anyagból: Pitvaros 51., 205. SÍr (BENDE 1998; BENDE 2000, 245-246, 14. kép 3-4, 15-17. kép), Orosháza-Bónum-téglagyár 231. SÍr, L SÍr (JUHÁSZ 1995, 34-36, Abb. 6, Taf. XXXVII. 2), Öcsöd 3., 32. SÍr (MADARAS 1992; MADARAS 1993, 182, 185, 191, 1. ábra, 9-11. ábra, 1-2. tábla, 5-6. tábla, 9. tábla), Szentes-Kaján 33., 59., 64., 75., 134., 194., 205., 217., 266., 276., 277., 309., 321., 330., 351., 384., 386., 388., 406., 407. sír (KOREK 1943, 6, 9-11, 17-19, 24-27, 32-33, 35-37, 39, 44^16, 2. kép, 13. kép, XLV. 1-2, XLVI. 1-2, XLVII. 1; MADARAS 1991, 28-30 18 ). 16 Az előzetes közleményben B. Nagy Katalin 7 részleges borjút és egy marhát említ (B. NAGY 1993, 152), 17 Az egész és a konyhakész állatok megkülönböztetéséről ld. Vörös I. : A váci avar temető archaeozoológiai vizsgálata, Budapest 2000, kézirat! 18 A temető újraértékelésében, Madaras Lászlónál szereplő 341. sír elírás, a Korek-féle alapközlésben az ásatási napló alapján leírt 406. sír Madarasnál hiányzik (valószínűleg azért, mert eredeti sírlapja sincs meg a dokumentációban), a 123. sírban előkerült állatot pedig feltételesen egész vagy részleges lóként említi. A 123. sírral kapcsolatban két fontos momentumra Madaras László is felhívja a figyelmet. Az egyik, hogy a sírban az állatkoponya a halott lábainál volt, a többi csont pedig a lábak két ol-
